Balatoni bringatúra, 1. nap - a balszerencsés kezdet - Balatonalmádi-Balatonakali (08.07.31.)

Este későn feküdtünk a csomagolás miatt, reggel 6-kor meg már kelés volt, mintha csak dolgozni mennénk.

Kávé, reggeli, zuhanyozás, borotválkozás, Putyónak még egy gyors hajvágás, apró civakodások (nem megyek sehova!), beszólások (így tényleg nem megyek sehova!), bringára felcuccolás, majd pontosan 8.00-kor indulás.

Cél a Ferencvárosi pályaudvar, 9:28-as vonat. Morcosan, morgósan gurulás. Néha elbizonytalanodom az útvonalat illetően, ilyenkor lassítok, Putyó meg rám kajabál, hogy ne lassítsak, menjek, mert nekem jön. A pályaudvar előtt kb. 1-2 km-rel átmegy a bicikliút az úttesten, a közepén megállt egy teherautó, nem tudtam felhajtani, egy nagy padkával találtam szembe magam két teherautó közt. Megálltam, hogy valahogy feltornázzam magunkat a bringával és ebben a másodpercben Putyó nekem is jött. Hallottam valami kattanást hátul, nem gurult a hátsó kerekem, a fék teljesen rászorult. Óbégatás, agyat elöntő kaki, szerencsétlenkedés, tehetetlenség, táska aljáról szerszámos készlet elővarázsolása, kiabálás, káromkodás, megyünk haza, kész! Ezzel a bringával nem lehet menni sehova!

Putyó kilazította a féket, és rá kellett jönnünk, hogy azért szorult rá, mert egy óriási nyolcas lett a hátsó kerékben, plusz egy küllő is eltört (az volt a kattanás). Valamennyire tudtam vele óvatosan, lassan gurulni, így hátsó fék nélkül az állomás felé folytattuk az utat, hátha elérjük a vonatot (igen, ilyen bringával). Legszívesebben felborítottam volna a biciklit és két lábbal ugráltam volna rajta őrjöngve. Szemétláda fostalicska, miért babrál így ki velem???

Mire odaértünk az állomásra és Putyó megvette a jegyeket, két percünk volt a vonat érkezéséig. Eredeti célunk Balatonakarattya, vagy Balatonaliga volt, de ezen módosítanunk kellett, mert a térképünk szerint ott nem volt kerékpárszerviz. A legközelebbi Balatonalmádiban volt, így jegyet is oda váltottunk. Egy baromi hosszú vonat érkezett be, az eleje a déli partra, a vége az északi partra ment (Székesfehérváron szedték szét). Persze arról sehol semmilyen felvilágosítás, hogy majd a kerékpárszállító kocsit melyik részén találjuk, melyik fele hova megy. Végig kellett gurulnunk a vonat teljes hosszán, hogy megtudjuk a kalauztól, de végül kiderült, hogy jó helyen járunk. A csomagokat már nem volt időnk leszerelni a bringáról, így baromi nehéz súlyokat kellett feltornáznunk a vonatra, szerencsére segített nekünk benne egy vasutas.

Indulás! :)

A vonaton békét kötöttünk, és megegyeztünk, hogy akkor mostantól kezdve nem veszekszünk (na végre!). :) Felhívtuk Putyó öccsét, hogy nézzen nekünk legyen kedves szervizt Almádiban. Átküldte sms-ben (köszi!). :) Hosszú, meleg, bűzös, kényelmetlen út után, 1 órás késéssel 13:45 körül meg is érkeztünk Almádiba. Minden porcikámból a vonat utálatos bűze áradt. Hogy a fenébe lesz mindene ennnnnnnyire vonatszagú az embernek? Egyáltalán mi ez a szag???? :-/

Almádiban próbáltuk megtalálni a szervizt, de nem jártunk sikerrel, így felhívtam. A harmadik telefonszámot már fel is vették, egy pasassal beszéltem és mint kiderült, ők inkább csak kölcsönzéssel foglalkoznak és apróbb szervizmunkákkal, az én problémámat máshova kéne vinni. Viszont annyira nagyon jó fej volt, hogy találkozott velünk, megjelent egy nagy kerékpárszállító autóval és elvitt engem a helyi szervizbe, Putyó meg utánunk gurult. :)

A szervizben a srác kb. egy óra alatt meg is javította a birajt (küllőcsere, centírozás), mindössze csak 1800 Ft-ot fizettünk érte. Én igazából már lelkiekben arra készültem, hogy megnézem, hogy árulnak-e valami jobbfajta használt bringát és ott helyben lecserélem a járgányt, de előtte még belerúgok kettőt ebbe a fostalicskába. (3 évvel ezelőtt ugyanezt csinálta velem, de akkor kibírta, hogy Balatonra érjünk. Pár km után 3-4 küllőm eltört és Siófokon kellett szerviz után kavirnyálnunk, végül kerékcsere lett belőle sok ezer forintért. )

Eme röpke előjáték után el is kezdhettük utunkat. El sem hittem, hogy végre ott gurulok a Balaton partján. :)

Szóval indulás Balatonalmádiból, az első pihenőt és az ebédet Csopakra terveztük. Itt 14:45 körül meg is álltunk, ugyanis egy nagyon jópofa kertmozi mellett mentünk el, amit muszáj volt megörökítenem, annyira tetszett. Szívesen megnéznék egyszer egy filmet egy ilyen moziban. :)

Míg fotóztam, felfedeztem, hogy egy savanyúvíz-forrásnál álltunk meg. Nagyon szépen és modernül fel volt újítva a környezete. A falon meg kellett nyomni egy gombot és akkor jött a víz a csapból. Megízleltük, finom volt, szénsavas és egy hangyányit savanyú. Jólesett nagyon. :)

Kis szusszanás után gurultunk tovább, egészen addig, míg meg nem pillantottunk egy csárdát az út túloldalán. Nagyon mókás csárda volt, az udvara, a fala, mindene zsúfolásig tele volt pakolva népies tárgyakkal. Nagyon éhesek voltunk már, úgyhogy úgy döntöttünk, itt fogyasztjuk el az estebédünket. Rendeltünk fröccsöt és ebédet, én harcsapaprikást túrós csuszával, Putyó pedig rántott fogasfilét petrezselymes burgonyával. A kaja végül nem volt egy nagy szám, de a fröccs az nagyon finom volt! :) Annyi hibája volt még a csárdának, hogy előtte autóút húzódott, mögötte meg a vonat járt, ez sokat rontott a hangulatán. Putyó szerint túl zsúfolt volt, de nekem pont ez tetszett benne. :)

Folytattuk tovább az utunkat. Eredetileg az volt a tervünk, hogy vagy Balatonfüreden verünk tábort, lecuccolunk, és elgurulunk Tihanyba, vagy pedig Balatonakalin sátorozunk és onnan megyünk vissza. Végül Balatonakalit szavaztuk meg, ami nagyon jó döntés volt, mert Füred egy puccos város, nagy tömeggel, drága kempinggel. Nem a mi világunk.

Örvényes és Balatonudvari környékén elhaladt a bringaút egy nagyon szép ősi temető mellett, itt is megálltunk egy kicsit pihenni és fényképezni.

Már majdnem mentünk tovább, mikor olyat láttam, hogy felkacagtam: a temetővel szemben volt egy szép focipálya, mellette egy templom, és a pályán megjelent egy kecskecsapat! Nagyon mókás látvány volt, főleg, mikor felsorakoztak 11-eshez. :D

Summa-summarom, gurultunk és tekertünk sokat, elfáradtunk rendesen, kidöglöttünk a dimbes-dombos úton,

 meg-megálltunk pihenni és fényképezni a szép tájat,

és egyszer csak megérkeztünk Balatonakalira. :)

Bejelentkeztünk a kempingbe és megállapítottuk, hogy egész baráti árakon dolgoznak. Kicsit tartottunk tőle, hogy mivel a Balatontouristos lánc tagja, nagyon drága lesz, de kettőnknek sátorhellyel, napi díjjal, idegenforgalmi adóval 3400 Ft volt összesen egy éjszaka, és a bringáért nem kértek pénzt, ahogy a meleg vízért sem kellett pluszban fizetni.

Felvertük a sátrunkat a klubház mögött, közel a külső kerítéshez, majd szaladtunk csobbanni egyet a Balatonban. Tyűűűűű, de jó vooooolt! :)

Ez még csak egy gyors pancsolás volt, utána felfújtuk az elektromos pumpánkkal a matracainkat a mosdóknál. Egyébként az áramhasználatért fizetni kellett, de szerencsére a csapoknál mindegyiknél volt egy konnektor, úgyhogy azt használtuk.

Mikor visszamentünk a sátorhoz, egyszer csak nagy zajt hallottunk, felnéztünk, egy hosszú vonatot láttunk elrobogni, és akkor derült ki, hogy kb. 10 méterre vagyunk a vonatsínektől. Szép álmunk lesz. :)

Fürdőztünk még egyet a matraccal is, aztán megtámadtuk a zuhanyzókat. Nagyon elégedett voltam a kemping vizes blokkjával. A wc-k tiszták voltak, volt wc papír, több mosdó és tükör, önálló zuhanyfülkék, ahol be kellett nyomni egy gombot és folyt a zuhanyból a langyos-meleg víz egy ideig, majd ha újra megnyomtad, újra folyt, és még tükör is volt a fülkében. Teljesen jó volt. :)

Miután megtisztultunk, elmentünk még tekerni egyet az éjszakába, bár már egy porcikám sem kívánta a járgányt a fenekem alá. Ja, és hát ki lehet találni, hogy végül Tihanyba sem mentünk már vissza. Tettünk egy kört Akalin, majd visszagurultunk a kempingbe és beültünk a helyi vendéglátó egységbe. :) Itt élő zene szólt, fiatal srác egy szintivel és egy laptoppal, néha borzalmas hanggal nyomta a mulatós zenét, meg ami eszébe jutott. Én jól szórakoztam és a német nyugdíjasok is nagy táncot roptak (kiemelt sikere volt a Jóska, levelet hozott a posta c. szerzeménynek, arra tomboltak!). :) Putyó fröccsözött, én koktéloztam és elégedett voltam a pillanattal nagyon. :) Később kértem egy adag sült krumplit, amihez sót is tálaltak és itt kezdtek elrontani mindent. Miután megsóztam a kaját, a kezem olyan büdös lett, mint egy disznó, majd egy-egy darab krumplinak is kifejezetten trágya íze volt. Borzasztó volt. Végül nem reklamáltunk, hogy mivel etetnek minket, de lehet, hogy kellett volna. :-/ Este 11 körül vége lett az élő zenének, kikértük a számlát, mert nagyon fáradtak voltunk és még szerettünk volna fürdeni is egyet.

A számla végösszege 3500 Ft volt, még jattot is adtam. Miután elment a pincér, Putyó akkor kérdezte meg tőlem, hogy hogy jött ki ez az összeg. Összeadtam és valóban egy ezressel "elszámolták" magukat. Reklamáltam a pincérnél és visszakaptam az ezrest mély elnézést kérésekkel. Végül elég rossz szájízzel távoztunk. :(

Éjjel még csobbantunk egyet a Balcsiban a csillagos ég alatt. Putyóval most fürödtem először éjszaka, 3 éve még nem sikerült rávenni (igaz, akkor nagyon hideg volt). :) Szupi volt nagyon, csak a miénk volt a víz. :)

A mai teljesítmény: Balatonalmádi - Balatonakali kb. 34 km. (Plusz a tekerés Újpest - Ferencváros vonatállomás között, az sem kevés)