Kora hajnalban hatalmas robajra ébredtünk. Riadtan nyitottam ki a szemem, majd összemosolyogtunk Putyóval .....aha, az első vonat. :) (Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, véletlenül a vonatsínektől 10 méterre vertünk sátrat.)
A következő vonat már kidobott minket a sátorból, reggel 7-1/2 8 körül felkeltünk. Mosakodás után az első utunk a partra vezetett egy reggeli fürdőzésre. Ismét csak a mienk volt a víz, de a napocska sajnos nem sütött.
Bevásároltunk a kemping ABC-jében, megkávéztunk, majd csaptunk egy reggeli pikniket a sátrunk előtt.
Újabb röpke fürdőzés után szedtük a sátorfánkat, 10:30 körül kifizettük a szállást és nekivágtunk A Tortúrának.
Először is áttekertünk Zánkára,
 |
| Balatonakali - Zánka 4,8 km |
majd itt felkanyarodtunk Nagyvázsony felé és innentől kész, vége, halálos, kitartó, hosszan tartó emelkedők következtek.
Hevesen sütött le a nyári nap sugára, a lábamban az izmok égtek és fájtak és szó szerint köpni nyelni nem tudtam. Ha megálltunk egy kicsit kifújni magunkat, olyankor csillagokat láttam és majd' szétrobbant a fejem, úgy lüktetett. A tüdőm majd' kiszakadt, úgy lihegtem. Ez aztán a kihívások napja! Megállapítottam, hogy nem vagyunk normálisak. :)
Hevesen sütött le a nyári nap sugára, a lábamban az izmok égtek és fájtak és szó szerint köpni nyelni nem tudtam. Ha megálltunk egy kicsit kifújni magunkat, olyankor csillagokat láttam és majd' szétrobbant a fejem, úgy lüktetett. A tüdőm majd' kiszakadt, úgy lihegtem. Ez aztán a kihívások napja! Megállapítottam, hogy nem vagyunk normálisak. :)
A bringás térképünk és leírásunk szerint ez egy közepesen nehéz túra. Soha többet nem hiszek a könyvnek! Ez k. nehéz volt! (Bár Putyó utólag megállapította, hogy valószínűleg aki írta, az a másik irányból csinálta meg a túrát.) Közben többször eszembe jutott, hogy mi lenne, ha még dohányoznék is? Azt hiszem nem jutottam volna messzire. Miközben ezt a bejegyzést írom, megállapítottam magamban, hogy ezen a napon volt a 7. hónapja, hogy nem gyújtottam rá. Jól megkoronáztam az alkalmat, mi? :)
 |
| Zánka - Nagyvázsony 14,4 km |
Szentantalfán megálltunk egy nagyobb pihenőre,
ettünk valamit (4 napig májkrémes zsemlét) és pihentünk egy nagy fa árnyékában.
A piknik és a csendes pihenő után újult erővel (kb. 10 m-en keresztül ki is tartott) vágtunk neki az emelkedőnek. Volt, hogy le kellett szállnom és tolni a bringát, de az sem volt jobb. Sehogy se volt már jó. :)
Egyetlen egyszer találkoztunk bringásokkal, ők szemből gurultak le nagy vígan és kaján vigyorral biztattak, hogy gyerünk-gyerünk! :)
Egészen Nagyvázsonyig emelkedett. Mikor már minden erőnk elfogyott, akkor értünk sík terepre és gyönyörködhettünk a minket körül ölelő tájban. Hát még annak mennyire örültem, mikor a távolban megláttam Nagyvázsonyt! :)
Csodaszép helyeken jártunk.
Mikor beértünk a városba, egy lejtőn újra kattanást hallottam. Gyorsan megálltunk és megállapítottuk, hogy megint eltört egy küllőm, de szerencsére most nem kaptam be egy akkora nyolcast. Legközelebbi szerviz: Veszprém. :-/ Hagyjuk.
Letoltuk a bringát a Kinizsi várhoz és megpihentünk az aljában. Én csak ültem bambán és kimerülten, csodáltam a várat, Putyó meg körbejárta és fotózott.
Egyetlen egyszer találkoztunk bringásokkal, ők szemből gurultak le nagy vígan és kaján vigyorral biztattak, hogy gyerünk-gyerünk! :)
Egészen Nagyvázsonyig emelkedett. Mikor már minden erőnk elfogyott, akkor értünk sík terepre és gyönyörködhettünk a minket körül ölelő tájban. Hát még annak mennyire örültem, mikor a távolban megláttam Nagyvázsonyt! :)
Csodaszép helyeken jártunk.
Mikor beértünk a városba, egy lejtőn újra kattanást hallottam. Gyorsan megálltunk és megállapítottuk, hogy megint eltört egy küllőm, de szerencsére most nem kaptam be egy akkora nyolcast. Legközelebbi szerviz: Veszprém. :-/ Hagyjuk.
Letoltuk a bringát a Kinizsi várhoz és megpihentünk az aljában. Én csak ültem bambán és kimerülten, csodáltam a várat, Putyó meg körbejárta és fotózott.
A pihi után Putyó vett nekem souvenir-t :) és elindultunk, hogy keressünk valami helyet, ahol finomat és meleget lehet enni.
Végül nem találtuk meg, amit kerestünk (valami Völgy csárdát), úgyhogy tovább indultunk. Volt ugyan egy csárda a vár lábánál, de azt Putyónak nagyon nem ajánlotta a kolléganője (pedig nagyon hangulatos volt), és étkezési utalványt sem fogadtak el (sokat vittem magammal, készültem). Éhesen, fáradtan, korgó gyomorral gurultunk tovább.
Két asszonyt megkérdeztünk, merre kell menni Vigántpetend felé, ők pedig elirányítottak minket. Elmondásuk szerint dimbes-dombos lesz az út, de nem vészes. Hát.... azért ez túlzás. Itt is volt szépen emelkedő, meg hát már nyilván mi is nagyon le voltunk strapálva. Szerintem ha mellém raknak egy csigát, még ő is röhögve megelőzött volna. :-/ Putyó mindig mögöttem szokott tekerni, de ma azt mondtam neki (és ő is így gondolta), hogy menjen, ahogy bír, a maga tempójában, aztán majd néha várjon meg. Rettenetesen idegesített, hogy az én tempómban cammog mögöttem és nézi ahogy küzdök és szenvedek. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy minden elismerésem az ő teljesítményéhez. Az én 18 sebességes (á, ez vicc, a váltók csak dísznek vannak rajta) trekking bringámon szinte semmi súly nem volt, ő pedig a 3 sebességes városi biciklijével, súlyokkal rendesen megpakolva küzdötte le ezeket az emelkedőket.
 |
| Nagyvázsony - Kapolcs 9,2 km |
Mikor már megint minden energiánk végére értünk, na akkor jött egy bazi nagy szerpentines lejtő! Na, ott meg mitől készültem ki? :) Attól, hogy csak nyomom a féket és száguldok mint állat! Minek tekertem ennyit felfele, ha most meg mindjárt fejre állok, úgy süvít lefele a biraj? Nagyon meredek volt, nagyon kanyargós és beláthatatlan, a bringát is féltettem, így folyamatosan nyomnom kellett a féket, a kezem és a derekam begörcsölt, Putyónak meg a lába, hogy nem kellett tekerni. No, szóval egy lejtő sem feltétlen leányálom. :)
A nagy suhanás után beérkeztünk Vigántpetendre és belecsöppentünk a Művészetek Völgye hangulatába. Sétáló emberek, cirkuszsátor, pavilonok....
Még sosem voltunk ezen a fesztiválon, állítólag régen Kapolcson kívül ezen a településen, illetve Öcsön, Pulán és Taliándörögdön is voltak rendezvények és koncertek. Most nem volt semmi különös, csak lődörgés. Az éhes gyomrunk egyből kaját kívánt, de csak egy lángosost találtunk hirtelenjében. Ebben a kánikulában egy porcikám sem kívánta. Putyó is már nagyon morgós volt az éhe miatt, úgyhogy mondtam neki, hogy telepedjünk le valahol és együk meg azt a zsemlét (persze májkrémmel), ami még nálunk van. Egy templom melletti nyárfa árnyékában találtunk menedéket, itt költöttük el az uzsonnánkat és pihentünk egy nagyot 2 km-re a célunktól.
Ez után már semeddig sem tartott beérni Kapolcsra, a fesztivál központjába. A Fő úton végig gurulva, embereket kerülgetve szállást kerestünk. Ilyenkor sok lakó kiadja a kertjét kempingezés céljára. Kerestünk egy szimpatikusat és meg is találtuk, a város közepén a fő út mellett, egy gyümölcsfás kertben. A házigazda nőszemély 700 Ft-ot kért fejenként egy éjszakára, volt kint két pottyantós budi és két zuhanyzó a szabad ég alatt, körbe kerítve. A meleg vizet úgy szolgáltatta, hogy egy feketére festett elhasznált bojleren keresztül jött víz, így a nap felmelengette a tartályban. Teljesen összkomfortos szállás, mi kell még? :) Még áram is volt a budik mellett, fel tudtuk fújni a matracokat.
Pikk-pakk sátrat vertünk, aztán irány tisztálkodni! Nagyon kellemes és hangulatos volt a szabadban zuhanyozni. Elmondhatatlanul jól esett ez után a nap után.
A nagy suhanás után beérkeztünk Vigántpetendre és belecsöppentünk a Művészetek Völgye hangulatába. Sétáló emberek, cirkuszsátor, pavilonok....
Még sosem voltunk ezen a fesztiválon, állítólag régen Kapolcson kívül ezen a településen, illetve Öcsön, Pulán és Taliándörögdön is voltak rendezvények és koncertek. Most nem volt semmi különös, csak lődörgés. Az éhes gyomrunk egyből kaját kívánt, de csak egy lángosost találtunk hirtelenjében. Ebben a kánikulában egy porcikám sem kívánta. Putyó is már nagyon morgós volt az éhe miatt, úgyhogy mondtam neki, hogy telepedjünk le valahol és együk meg azt a zsemlét (persze májkrémmel), ami még nálunk van. Egy templom melletti nyárfa árnyékában találtunk menedéket, itt költöttük el az uzsonnánkat és pihentünk egy nagyot 2 km-re a célunktól.
Ez után már semeddig sem tartott beérni Kapolcsra, a fesztivál központjába. A Fő úton végig gurulva, embereket kerülgetve szállást kerestünk. Ilyenkor sok lakó kiadja a kertjét kempingezés céljára. Kerestünk egy szimpatikusat és meg is találtuk, a város közepén a fő út mellett, egy gyümölcsfás kertben. A házigazda nőszemély 700 Ft-ot kért fejenként egy éjszakára, volt kint két pottyantós budi és két zuhanyzó a szabad ég alatt, körbe kerítve. A meleg vizet úgy szolgáltatta, hogy egy feketére festett elhasznált bojleren keresztül jött víz, így a nap felmelengette a tartályban. Teljesen összkomfortos szállás, mi kell még? :) Még áram is volt a budik mellett, fel tudtuk fújni a matracokat.
Pikk-pakk sátrat vertünk, aztán irány tisztálkodni! Nagyon kellemes és hangulatos volt a szabadban zuhanyozni. Elmondhatatlanul jól esett ez után a nap után.
Mikor már (a körülményekhez képest) frissek voltunk, tiszták, illatosak és kívánatosak, belevetettük magunkat a kapolcsi fesztiválba.
Azt hiszem, jövőre több napra megyünk. Leírhatatlan. Meseszép hely Kapolcs és ilyenkor az egész város egy fesztivál. Minden háznak az udvara nyitva áll, minden udvarban van valami kiállítás,
vagy vásár, vagy kocsma, vagy kajálda, rengeteg vásáros stand, rengeteg kézműves, mosolygó emberek és szaladgáló kisgyerekek. Nagyon hangulatos az egész. A színpadi programot meg sem néztük (így napijegyet sem kellett vennünk), csak mászkáltunk, nézelődtünk, ettünk Töki Pompost, fröccsöztünk, vásároltunk ezt-azt. Volt egy nagyon jó kis boros stand, mindig ott vettük a fröccsöt, Balaton-felvidéki Eke borokat árultak. A srác kóstoltatott velem egy olyan finom fehér száraz bort, hogy nem is tudtam vele betelni: Zöldveltelini volt a neve. Később vettünk is belőle egy üveggel.
vagy vásár, vagy kocsma, vagy kajálda, rengeteg vásáros stand, rengeteg kézműves, mosolygó emberek és szaladgáló kisgyerekek. Nagyon hangulatos az egész. A színpadi programot meg sem néztük (így napijegyet sem kellett vennünk), csak mászkáltunk, nézelődtünk, ettünk Töki Pompost, fröccsöztünk, vásároltunk ezt-azt. Volt egy nagyon jó kis boros stand, mindig ott vettük a fröccsöt, Balaton-felvidéki Eke borokat árultak. A srác kóstoltatott velem egy olyan finom fehér száraz bort, hogy nem is tudtam vele betelni: Zöldveltelini volt a neve. Később vettünk is belőle egy üveggel.
Ismételten (mint Diósgyőrben a Kaláka fesztiválon) találkoztunk a volt kolléganőmmel, Andival és a kisfiával, Bazsival. Velük is eltöltöttünk egy kis időt, beszélgettünk, sétáltunk, majd a gyomrunk tovább szólított minket, illetve Bazsinak is lőtték már a pizsamát. Nem találtunk semmi tisztességes kajáldát, úgyhogy ismét Töki Pompost ettünk, illetve a rétesesnél fogyasztottunk ínyenc kecskesajtos rétest aszalt gyümölcsökkel. Ugyanaz a nő (Zsanna-manna) csinálta, aki Diósgyőrben az asztalt finomságokat árulta. Itt egész udvara volt, gondolom a saját házában. :) No, a lényeg az, hogy remekül szórakoztunk, nagyon jól éreztem magam!
Elsétáltunk egy remek kerthelyiséges kocsma felé is és ott vettük észre, hogy egy nagy kedvencünk, a Csík zenekar játszik, akiknek hónapok óta nem jutunk el koncertjükre. Benne sem volt a programban. A hely zsúfolásig tele, kerítésen lógtak az emberek, tele volt velük az úttest is, így élvezhetetlen volt. Inkább elsétáltunk sötét néptelen utakon, leültünk a patak felett egy kis hídra, ott remekül lehetett hallani a zenét és onnan hallgattuk a koncertet. Korom sötét volt, alig-alig járt arra valaki, felettünk a csillagos ég és szólt Putyó kedvenc nótája (Én vagyok az, aki nem jó), amiért nagyon szorított, hogy hallhassa. :) Ekkor azt gondoltam, hogy tyűűűű, ez most nagyon romantikus. :) Ritkán vannak ilyen romantikus pillanataink. :)
Aztán egyszer csak nagy cseppekben elkezdett esni, majd szakadni az eső. Elszaladtunk a sátrunkig, hogy jobban kifeszítsük, bemásztunk és ott húztuk meg magunkat. Mellettünk volt egy kocsma, a Pokol Lika, azt hallgattuk, ahogy ott nótáznak. "Ez a nóta-nóta-nóta-nóta körbejár, ez a nóta-nóta mindenkire rátalál". Azt hiszem, ez valami kiszámolósdi és akihez érnek, annak kell bedobnia egy nótát és eldalolják közösen. Énekeltek ezek mindent, én meg elaludtam. Arra ébredtem, hogy Putyó elveszi a hasamról az elemlámpát. Elállt az eső. Jelentem, az új sátrunk túlélte! (Vettünk Decathlonban egy kétrétegű jurta sátra, mindössze 5000 Ft-ért és rendkívül elégedettek vagyunk vele, remekül helyt állt túránk során!) Mivel magamhoz tértem, elmentünk még kicsit sétálni. Este 11 körül járhatott az idő. Ittunk még egy fröccsöt, vettünk egy üveg Zöldveltelinit és ettünk még egy Töki Pompost.
Éjfél körül nyugovóra tértünk, nagyon fáradtak voltunk, engem nem kellett altatni. :)
Éjfél körül nyugovóra tértünk, nagyon fáradtak voltunk, engem nem kellett altatni. :)
Hajnali 1/2 5-kor a következőre ébredtem: Na húzzzzad!!!! És rázendítettek valami eszméletlen (jó) népzenére, zenebonára a Polkol Likában. Elsőre azt hittem, szívrohamot kapok. Volt ott mindenféle hangszer! Gondolom, valamelyik zenekar (lehet, hogy pont a Csík) hajnalig mulatott és betévedtek a kocsmába. :) Bosszúsan megnéztem az órám: 04:30, majd elmosolyodtam.... szeretem ezt a fesztivált. :) Nekünk is ki kellett volna menni mulatni velük.
Mai teljesítmény: Balatonakali - Kapolcs 28,4 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése