Balatoni bringatúra - 3. nap - Az a csodálatos Balaton-felvidék! (2008.08.02.)

"Hajnali" 1/2 8-8 körül keltett Putyó. Gyors mosakodás, bolhászkodás után sétára kerekedtünk és felkerestük a helyi boltot. Vásároltunk reggelinek valót (párizsit, mert elegem volt már a májkrémből) és visszatértünk a sátrunkhoz elfogyasztani. A "lakoma" után elmentünk sétálni, megnézni a fesztivál reggeli hangulatát. Tettünk egy nagy kört, adtunk fel képeslapot, üldögéltünk árnyékban fűzfa alatt, majd visszamentünk a sátrunkhoz tábort bontani és csomagolni. Közben eszünkbe jutott, hogy a cuccok nélkül még elkerekezhetnénk Taliándörögdre körbenézni. Át is tekertünk (megint egy nyavajás emelkedő) és megállapítottuk, hogy nincs ott semmi érdekes, úgyhogy hamar vissza is fordultunk. De legalább ott is voltunk. :)

Kapolcs - Taliándörögd oda-vissza 7 km

Folytattuk a csomagolást, Putyó ekkor vette észre, hogy az előző nap vásárolt finom bor folyik, nem zár rendesen az üveg dugója. Félbehagyva a pakolászást újabb sétára kerekedtünk, hogy kicseréltessük a bort. Ekkor már dél körül járt, éppen nyitott a fröccsös stand. Szóba elegyedtünk a pultos lánnyal, megtudtuk, hogy Tapolcáig nem vészes az út, dimbes-dombos. :)
Rettenetesen meleg volt, nagyon égetett a nap. Egyre nagyobb volt a tömeg, jöttek az új látogatók is, még frissen, érdeklődve, nem olyan elcsigázva, mint aki napok óta ott van. Mivel már ebédre járt az idő, felvetettem, hogy együnk egy Töki Pompost, mielőtt útnak indulunk (nem lehetett vele betelni).
Megebédeltünk, és visszamentünk a sátrunkhoz. Ekkor már nagy tömeg volt mindenfele, nem is bántuk, hogy tovább állunk. Összecuccoltunk és 13.00 körül elindultunk.
Tényleg nem volt vészes az út, dimbes-dombos, tűrhető. :) Viszont elviselhetetlen volt a meleg.

Gyönyörű utunk volt Tapolcáig, körbevettek minket a hegyek és meseszép tájakon haladtunk át. Ezért is jó bringával túrázni. :) Elhaladtunk egy kis tó mellett is, nagyon szép volt és hangulatos. Végig autóúton mentünk, csak Diszeltől volt Tapolcáig bicikliút. Egy öreg hívta fel rá a figyelmünket, mikor megelőztem, hogy kanyarodjak le jobbra, mert onnantól már van kiépített út. Tapolca előtt megálltunk pihenni és fotózni, addig a pasas is beért minket és leállt velünk beszélgetni. Nagyon jó fej volt. Kifaggattuk, hogy melyik hegy melyik és hogy a városban merre kell majd mennünk a tavasbarlang felé. Figyelmünkbe ajánlotta még a Halas tavat is. :)

Kapolcs - Tapolca 16,4 km

15.00 körül értünk a Tavasbarlanghoz. Ilyenkor már a Balaton északi partján akartunk lenni. Úgy volt ugyanis, hogy ma átmegyünk a túlpartra, meglátogatjuk Putyó egy barátját és ott is alszunk. Végül erről letettünk és úgy döntöttünk, visszamegyünk Balatonakalira a kempingbe.

A barlangnál nem volt semmilyen csomagmegőrző, így elég tanácstalanok voltunk, hogy mit is csináljunk. Végül megkérdeztem a szuvenírárus nénit, hogy van-e valami ötlete, hova tehetnénk a pakkjainkat amíg bemegyünk, ő meg felajánlotta, hogy hozzá (én is így gondoltam :)). Viszonylag nagy volt a sor, de mire lecuccoltunk, bement egy turnus. Egyszerre kb. 30 embert engedtek be.

Lent körbejártuk a barlang száraz részét, ami nem túl nagy, de érdekes nagyon.

A többi részét csónakkal lehet bejárni. 8 csónak van, 2-3 ember ülhet egybe.

Kb. 10 perc alatt beringatózható ez a rész is. Kicsit sorban kellett állni, közben egy osztrák kisgyerek úgy üvöltött a hátunk mögött, mintha nyúznák, elől az egyik csónakban egy másik gyerek szintén jó kis műsort rendezett.

A csónakázás nagyon szupi volt! Putyó evezett, ő ült elől, szegény megküzdött az irányítással rendesen. A barlang vize gyönyörű szép tiszta és átlátszó volt. Szinte végig sekély, csak egy helyen 2,5-3 m mély, de az a rész a leggyönyörűségesebb. Nem tudtam betelni a látvánnyal.

Szegény Putyó nem nagyon tudta élvezni a nagy küzdelemben, de mondtam neki, hogy álljunk meg, nézelődjön ő is, de nem akarta, hogy utolérjenek és a nyakunkba lihegjenek a mögöttünk jövők.

A barlangászás után még lementünk Tapolcán a Malom-tóhoz, ami szintén nagyon szép volt. Egyik fűzfa alatt letelepedtünk a fűbe, hogy megkajáljunk, de hamarosan jött egy parkőr és felállított minket.

Pedig sehol nem volt kiírva, hogy fűre lépni tilos. Végül egy padon fogyasztottuk el az uzsonnánkat (a szokásos májkrémes zsemle), majd indultunk tovább.

Mára még be volt tervezve, hogy útba ejtjük és megnézzük a kőtengert Szentbékkállán. Áthaladtunk Mindszentkállán is, az is nagyon szép kis falu volt, de Szentbékkállával nagy szerelembe estem. :)

Tapolca - Szentbékkálla 14 km

Mikor beértünk a faluba, a helyi kocsma kertjében ittunk egy kisfröccsöt (50 Ft-ért!). :) Kis pihi után eltekertünk a kőtengerhez. A parkolóban ki volt írva, hogy mindenki jól zárja be az autóját, meg ne hagyjon benne értéket, úgyhogy megállapítottuk, hogy itt lopnak. A bringákat nem akartuk feltolni a dombra, úgyhogy egy fa alatt egy bokorban rejtettük el nagyjából. Nem kötöztük össze, pedig kellett volna, mert én végig azon aggodalmaskodtam, hogy mi lehet a bicajokkal, meg a cuccunkkal, el ne vigyék.

Hát, ez a kőtenger, ez valami fantasztikus! Mekkora monstrumok! És milyen szépek! Sok képet készítettünk itt. Van egy óriási szikla, aminek a tetején van egy ingókő. Kimész a szélére, és meginog alattad. Mikor Putjo ráment, majdnem szívbajt kaptam. :) Végül én is rámerészkedtem, de vissza is szaladtam, aztán újra neki veselkedtem és kikúsztam a széléig is. :)

Elkapott minket egy kis futózápor, ez elüldözte a maradék turistákat is és csak mi maradtunk. Az eső hamar elállt, kifejezetten jólesett. :) Ekkor már este 7 körül járt az idő, nem nagyon tudtunk tovább maradni, indulni kellett. Még visszafelé is ittunk egy kisfröccsöt a kocsmakertben, aztán iszkiri. Alig tudtunk elszakadni ettől a helytől, legszívesebben ott aludtunk volna. Ide mindenképpen vissza kell menni. :) Van itt egy tanösvény is, amit majd egyszer mindenképpen érdemes lesz végig járni. A falu után is nagyon szép tájakon jöttünk továbbra is, az út még mindig dimbes-dombos, emelkedős, lejtős volt. Én már alig vártam, hogy már csak lefele menjünk és újra meglássam a Balatont. Ha valamikor még elmegyek egyszer spinning órára és ilyeneket mond nekem az edző, hogy most síkterepen megyünk, most emelkedő jön, most lejtő, biztos, hogy erre a tájra fogom képzelni magam. :)

Folytattuk utunkat Zánka és Balatonakali irányába. Egyszer nagyon megijedtem, ugyanis kiszaladt elém az útra egy őzike. Szegény, ő is megrémült rendesen. Szerencsére még volt köztünk távolság, nem ütköztünk, különben csúnya lett volna.

Szentbékkálla - Zánka 10,8 km

Lassan ránk sötétedett, fel kellett kapcsolni a lámpáinkat, tök sötétben gurultunk az éjszakában a csillagos ég alatt. Rá kellett jönnünk, hogy a nagyon profi cat eye lámpánk ide már kevés. Azért még valamennyire láttam vele az utat.

Azt sajnáltuk, hogy már nem jutott idő bekanyarodni Monoszlóra és megnézni Hegyestűt. Csak alulról, sötétben láttuk, de csodálatos lehet. Messziről úgy nézett ki, mintha kiharaptak volna egy darabot a hegyből. :) Valamikor mindenképpen sort kerítünk rá, nem szabad kihagyni!

Egy idő után beértünk Zánkára, itt le is kanyarodtam a Balaton felé, pedig inkább tovább kellett volna menni még Balatonakaliig. Egy hosszú-hosszú lejtőn legurultunk azért, hogy aztán majd visszatekerjünk egy emelkedőn. Semmi értelme nem volt. Kicsit kalandos volt az út így este. Egyszer láttam, hogy gyalogosok vannak előttem a bringaúton, elkezdtem csengetni, ők meg kiabáltak előre, hogy biciklis jön. Kiderült, hogy kb. egy egész csapat kamasz van előttünk, voltak vagy harmincan (már láttam a lelki szemeimmel az újságok címlapján: biciklis hajtott egy osztályba a Balatonon. 10 sérült...). Egy másik részen egy lejtőn meg láttam, hogy jön szembe egy biciklis, volt lámpája, de azt csak majdnem az utolsó pillanatban vettem észre, hogy mellette is teker egy másik velem szembe, az én sávomban, kivilágítatlanul. Nem igazán tudtam volna már megállni, de szerencsére lehúzódott, nem volt annnnnnyira hülye.

Zánka - Balatonakali 5,8 km

Este, 22:00 körül érkeztünk meg a kempingbe, a recepció zárva, a portán senki, álltunk ott tanácstalanul, aztán előkerült egy őr srác. Mondtam neki, hogy megfáradt vándorok vagyunk és szeretnénk eltölteni itt egy éjszakát. :) Csak egy igazolványt kért és már mehettünk is. Végül nem messze az múltkori helyünktől vertünk sátrat, de most egy fa alá, ahol azelőtt csehek tanyáztak.

A kemping olyan csendes és üres volt, mintha ciánoztak volna. Se élőzene, se semmi (szombat este!), csak a nagy csend (kivéve egy csapat hangoskodó csehet) és sokkal kevesebb sátor. Gyorsan felállítottuk a hálószobánkat, felfújtuk a matracokat (már vártam, mikor lincselnek meg minket, ugyanis baromi hangos ám az az elektromos pumpa) és elindultunk, hogy fürödjünk egyet. Végül meggondoltuk magunkat, annyira mardosott már minket az éhség, hogy muszáj volt valami kajálda után nézni. Út közben sem volt már nyitva semmi, és Balatonakalin sem volt nagy választék. A kemping "éttermében" nem voltunk hajlandóak enni a múltkori eset után. Emlékeztem, hogy kicsit arrébb volt egy nagy pizzázó, étterem, úgyhogy eltekertünk arra, bízva benne, hogy még tudunk enni valamit. 22:30 volt már. Óriási szerencsénk volt, rövidesen már egy étlap volt előttünk és leadhattuk a rendelést két pizzára. Mint kiderült, ilyenkor már zárni szoktak, csak ma kicsit tovább maradtak nyitva. Mázli.

Rettenetesen jót kajáltunk és ittunk, külön szerencse volt, hogy tudtunk étkezési jeggyel fizetni.

Nagyon-nagyon le voltunk már zsibbadva, mikor éjfél körül visszatértünk a kempingbe. Lementünk a partra, de már egyikünk sem akart fürdeni. Még fáztunk is. Az az igazság, hogy ekkorra már nagyon le voltam égve (kevés már ide 15 faktor) és fáztam és fújt a szél és hideg volt a víz és én, az éjszakai fürdőzés nagy szerelmese, aki már ennél nagyobb hidegben is csobbant, most megfutamodtam. :(

Lezuhanyoztunk és bedobtuk a szundi-bundit. Az sem érdekelt, hogy mellettünk a cseh csoport hangosan óbégat és röhög, pillanatok alatt elaludtam.

Mai teljesítmény: Kapolcs - Balatonakali 53,9 km.