Idén már kirándultunk is! Mielőtt még leesett volna a félméteres hó, és mielőtt még elolvadt volna az elődje, egy szombati napsütéses délelőttön felkerekedtünk. Cél: a Kőhegy, magasság: 366 m. Az ablakunkból rálátni, itt van a szomszédban (2009 decemberében Pomázra költöztünk).
Felszerelkeztünk egy kis forralt borral, pálinkával, felöltöztünk rétegesen, és de. 11:00 körül elindultunk. Velünk tartott Tami is.
A turistaút járható volt, és még mindent beborított a hó. Egyszer-kétszer megálltunk bort kortyolgatni, pihenni, szusszanni.
Viszonylag hamar fel is értünk, kb. 2 óra alatt. A hegy tetején van egy kis turistaház, bíztunk benne, hogy nyitva találjuk és elfogyaszthatunk egy-egy zsíros kenyeret lila hagymával ...és így is volt. :) Egyszer jó lenne majd egy nagyobb tárasággal felmenni, bográcsozni, szalonnát sütni, tollasozni, kártyázni, akármi. Ideális pihenőhely.
....és a Petőfi-pihenőtől, valamint a menedékház oldalában is nagyon szép a kilátás.
Elfogyasztottuk a maradék forralt borunkat és egy-egy karéj zsíros kenyeret, szusszantunk egyet, majd 14:00 körül elindultunk haza. Kb. 1,5 óra alatt otthon voltunk. Lefelé már nehezebb volt, többször fenéken csúsztam, nevettünk nagyokat, sokszor elkélt Putyó segítsége. :)
Egy párocska mögöttünk szintén csak csapatmunkával tudott lejutni, persze itt is a férfiember volt a támasz, aztán gyorsan meg is előztek és el is hagytak minket. Ők nyertek. :)
Jó volt, szép időnk volt, lélegeztünk mélyeket, levegőt cseréltünk a tüdőnkben, mozogtunk (jól be is durrant a vádlim), jól esett. :)
