Bélapátfalva (2008.08.22-24.)

Nagyon szupi hétvégénk volt, rettenetesen jófej emberkék társaságában! :)

Péntek este indultunk a melóhelyünkről. Zsuzsi és Dorka nem tudták elcserélni a délutános műszakot délelőttre, így meló után jöttek Dorka haverjai kocsival és addigra mi is odaértünk Putyóval. Persze honnan kellett este 8-kor összeszedni a cimborákat? A szemközti lepukkant bodega presszóból! Kicsit megszomjaztak, mire felértek Tatabányáról Budapestre. :) Mindenki ivott egy üveg/pohár valamit, aztán Bódi Guszti és a nagyecsedi fekete szemek (vagy mi) elég hamar indulásra bírta a társaságot. Két autóval, 9 fős létszámmal irány Bélapátfalva!
Végigrepesztettünk az autópályán és emlékeim szerint valamikor 22.00 körül már meg is érkeztünk, talán egy kicsit később. Sorban bemutatkoztunk Zsuzsi szüleinek, és pillanatok alatt előkerült a welcome drink egy üveg házi pálinka formájában. Tudni kell, hogy Zsuzska apukájának pálinkafőzdéje van. :) A pálinka (bár nem szeretem) rettenetesen finom volt. Ezek után mire felocsúdtam, már egy terülj-terülj asztalkám előtt ültem, ami rogyadozott a házi hurkától, a házi sajttól, a házi körözöttől házi túróból, házi pálinkától. Azt is tudni kell, hogy Zsuzsiéknak van három tehenük és jó pár hatalmas mangalica disznajuk (plusz egyéb baromfik). :)

Csaptunk egy nagy lakomát, én fergetegesen bekajáltam, nagyon finom volt minden. Mindannyian oda meg vissza voltunk a házi csodáktól, nem győztük dicsérni vendéglátóinkat. :) Zsuzsi anyukája sajtcsodákat gyárt: lilahagymásat, erős paprikásat, fokhagymásat!

Kis pihegés után kerti sátorverés következett. A házban volt még egy szabad szoba egy kétszemélyes ággyal, én azt lestoppoltam magunknak. Túl kényelmes vagyok, inkább szobában alszom közel a wc-hez és a fürdőszobához, ha van ott is hely. :) A ház többi szabad ágyát Zsuzsi öccse és 4 cimborája foglalta el, (eredetileg úgy volt, hogy ők 40-en jönnek, azt hiszem az nem semmi lett volna :) ) de jutott még egy szoba egyi "sofőrünknek" is, illetve a szobánk erkélyén található ágyat is volt, aki elfoglalja. 

Miután mindenkinek készen állt a szállása, "bementünk a városba", elsétáltunk a Lucifer Pizzériába. Elég borzalmas hely volt, egy részében karaoke bulival, másik részében meg mi üldögéltünk és fogyasztottunk. Egy körrel ki is raboltuk őket a búzasör készletükből (3-4 sör), levegő nem sok volt, de nagyon baráti árakon dolgoztak. :) 

Nem emlékszem, hogy meddig maradtunk, de egy idő után felkerekedtünk, hazasétáltunk és letelepedtünk a kertbe a fűbe, ott iszogattunk, eszegettünk tovább. Valamikor hajnali 4 körül feküdtünk le aludni.

Másnap viszonylag korán, reggel 9-kor felébredt mindenki és becsődült a házba. Ezen nagyon csodálkoztam, nem ilyen korán kelős társaságokhoz vagyok szokva. :) Megvolt a reggeli pálinka, a csapat egy része elment egy helyi kocsmába kávézni, a másik része pedig nézte az olimpiát és izgult.

Mára azt terveztük, hogy megmásszuk Bélkőt a tanösvény mentén. Zsuzsi sem járt még arra sosem, így ez neki is újdonság lett volna. 11.00 körül el is indultunk.

Távolban a Bélkő

Első állomásunk a Szomjas Csuka vendéglő volt a Laki tónál. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy gyönyörűséges táj vett minket körbe.

Az volt a célunk, hogy mire ideérünk, lássuk a női kajak-kenu arany érmet, de erről lecsúsztunk. Ittunk egy-két kör fröccsöt/sört/üdítőt/becherovkát, majd arról volt szó, hogy aki nem akar túrázni, az itt marad és megvár minket. Végül már Putyón és rajtam kívül kb. senkinek sem akaródzott elindulni megmászni a hegyet. :(

Az lett a vége, hogy rövid sétát/kirándulást tettünk a ciszterci apátsághoz, ami 1232-ben épült. Állítólag különleges energiák vannak ott. ...és tényleg. Zsuzsi azt mondta, oda szoktak járni feltöltődni, este csodaszép. Nem vagyok egy apátság, meg templom, meg kolostor rajongó, mint tudjuk, de itt tényleg volt valami, amitől úgy jól érzi magát az ember.

Elég sok időt eltöltöttünk itt, sörözgettünk, tollasoztunk, nevetgéltünk, míg a gyomrunk haza nem szólított minket.

Valamikor 15.00-16.00 körül vettük haza az irányt. Olyan ebéd várt minket, amit azt hiszem még sokáig emlegetni fogok. Mennyei! :)

Zsuzsi szülei üstben főztek a társaságnak mangalica pörköltet, amiben aztán volt minden; oldalas, ilyen husi, olyan husi, cupákok, köröm, jó szaftos volt és csípős és aztamindenit! Én nagyon bekajáltam! Természetesen elmaradhatatlan volt mellé a házipálinka is. Ezek után Zsuzsi anyukája olyan almás, meg meggyes, meg túrós rétest varázsolt elénk, hogy ketté állt a fülünk, ahogy megkóstoltuk, annyira finom volt!

Az ebéd után kollektív kipurcanás és csendespihenő következett :)

Mindenki kifeküdt a kertben, de én nem sokáig tudtam pihenni, mert Viki kutya rendszeresen a fejem felé állt és elkezdett ugatni.

Zsuzsival végül fel is keltünk és tengtünk, lengtünk, őriztük a többiek álmát (ahogy Viki kutya is :) )

Miután mindenki kipihente magát, tollasoztam egy nagyot Dorkával, a többiek iszogattak, a tehenekkel barátkoztak, nem csináltunk semmi különöset késő estig. Végül már meguntuk a semmittevést és páran felkerekedtünk kocsmázni. Ahova indultunk, az zárva volt, így maradt a Szomjas Csuka, ahol délelőtt is voltunk. Itt jó sokáig maradtunk, mikor már nagyon hűvös volt, bementünk a kerthelyiségből. Valamikor éjfél után mi Putyóval már majdnem lefejeltük az asztalt, annyira elálmosodtunk, de Zsuzsi meg Dorka még pörögtek. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kint szakad az eső. Hirtelen kiürült a hely, mindenki hazament, a vendéglő pedig bezárt. 

Tanácstalanok voltunk, hogy mit csináljunk. Bélapátfalván nincsen taxi, hideg volt, nem akartunk elázni. Kint topogtunk az ernyő alatt, végül felhívtuk az egyik "sofőrünket", hogy legyen már olyan kedvesdrágaaranyos ember, hogy értünk jön. És értünk jött, két kanyarban hazavitt minket hajnali 2-kor. Nem győztünk hálálkodni.

Még egy darabig beszélgettünk meg iszogattunk a teraszon, aztán elvonultunk aludni. A sátrak beáztak, mindenki a házban húzta végül meg magát, ahol talált helyet. :)

Vasárnap reggel 9-kor már megint ébren volt mindenki.

Zsuzsiék teraszáról rálátni Bélkőre. Nagyon szép volt, a teteje nem látszott a felhőktől.

Megreggeliztünk, összepakolásztunk és 10-11.00 körül hazaindultunk. Zsuzsi anyukája nagyon aranyos volt, kaptunk tőle túrót és sajtot és réteslapot, és mondta, hogy majd küld is nekünk sajtot meg túrót meg réteslapot. :)

Hazafelé, világosban láttam csak igazán, hogy milyen csodaszép helyen van ez a Bélapátfalva! Dimbes-dombos hegyek mindenütt. Nagyon tetszett, ha bringával lettünk volna, biztos megállok egy párszor fotózni.