Pünkösdi túránkat ugyanarra a környékre terveztük, amerre
legutóbb jártunk, mert sok látványosság várt még ott ránk. A társaság szervezése a szokásos módon zajlott: meghívó küldése több mint 40 embernek, 1-2 visszajelzés, hogy miért nem és végül elindultunk hárman (az unokabátyám Gyuri, Putyó és én). Sebaj, nem feltétlen jó tömegesen kirándulni, akkor sok emberhez kell alkalmazkodni. A szokásos 8:55-ös busszal mentünk Két-bükkfa-nyeregig. Itt rákészültünk a nap veszélyeire, naptejezés, kullancsriasztózás és lőttünk egy-két fotót.
 |
| A két bükkfa közül az egyik, a másik már nincs meg. |
Az előkészületeket követően bevetettük magunkat az erdőbe.
 |
| Napsütötte bükkös |
Ismét útba ejtettük Fekete-követ, hogy Gyuri is megcsodálhassa a panorámáját.
 |
| Készül a panoráma képsorozat (Fotózta: Gyuri) |
 |
| Panoráma Fekete-kőről |
Ezúttal teljesen más növényvilág fogadott minket, mint legutóbb. Elnyíltak a gyöngyvirágok és átvették helyüket a kései szegfűk, kakukkfüvek, kövirózsák és egyéb csodaszép virágok.
 |
| Kései szegfű |
 |
| Hőscincér |
 |
| Mini kövirózsák |
Ismét érintve a Pilis nyergét ráfordultunk a Vörös útra, ami a Szénás úttal párhuzamos, amin múltkor sétáltunk végig. Itt hangulatos bükkösön,
 |
| Bece és Putyó (Fotózta: Gyuri) |
és vadregényes ösvényen vezetett keresztül utunk. Az ösvény kincset is rejtegetett számunkra: egy kidőlt fán átlépve az ágai közt napszemüveget találtam. Elsőre láttam, hogy nem az én műfajom, ezért egyből átpasszoltam Putyónak. Itthon nézte meg, hogy japán gyártmány, nem is forgalmazzák itthon, a legolcsóbb típusa is 35.000 Ft-nál kezdődik. Hopsz. :) Ja, és remekül áll neki. :)
Gomba már több is akadt, ha figyelmesen fürkésztük az útmentét, főleg egy fajtából, amit sajnos nem ismertünk, de utólag kértem segítséget gombászoktól és széleslemezű fülőkének azonosították be.
 |
| Kukucs! Széleslemezű fülőke |
Útba esett, hát ismét kimentünk a Kémény-sziklára megcsodálni a kilátást. Nekem a szívem csücske lett ez a hely már múltkor is. :)
 |
| Kijárat a Kémény-sziklára |
 |
| Kilátás Kémény-szikláról: alattunk Klastrompuszta, a távolban Piliscsév |
 |
| Panoráma Kémény-szikláról Kesztölc irányába |
Itt tartottunk egy kis tízórai szünetet, ittunk egy kis pálinkát, fényképeztünk sokat, majd tovább indultunk. Szétnéztünk még Klastromszirtekről, aztán leereszkedtünk Klastrompusztára, ahol meglátogattuk a Pálos kolostorromokat és alkalmunk volt visszafotózni a Kémény-sziklára is.
A 7 éves digitális gépemmel nem is tudtam egyben lefotózni.
Bezzeg a Gyuri gépével! Az az apró alak a jobb szélén én vagyok.
 |
| Pálos-fa |
Következő állomásunk a
Legény-barlang volt, ahova Gyuri először fel se akart jönni, ezzel kicsit megijesztett; ennyire nem lehet vészes a terep. Hát elég meredek, köves út vezet fel a barlang bejáratához, ahol egy másik társasággal is volt szerencsénk találkozni és megcsodálni a technikájukat, ahogy visszaereszkednek a turistaútra. Nagyon vicces volt, bánom, hogy nem örökítettem meg. :)
 |
| Legény-barlang bejárata |
 |
| Legény-barlang |
 |
| Kifotózva a Legény-barlangból |
A tágas barlangért és a bejáratától látható kilátásért érdemes volt felkaptatni és lemászni is. :)
 |
| Kilátás a Legény-barlang bejáratától |
A Legény-barlang közelében található a Leány-barlang, ahova csak egy fokkal könnyebb feljutni. Itt éppen 10-12 barlangász tanyázott, lent voltak a barlangrendszerben, mindenütt az ő cuccaik voltak szanaszét. Odafent csak egy-két társuk tartózkodott, akik szorgalmasan válaszolgattak Putyó kérdéseire. :)
 |
| Leány-barlang |
Miközben visszafelé ereszkedtünk a turistaútra, folyamatosan hallható volt a kőomlás, csak úgy potyogtak, gurultak lefelé a hegy oldalában.
Folytattuk tovább utunkat, messze volt még a vége. Piliscsév határában csodaszép üstökös gyöngyikékkel találkoztunk,
 |
| Üstökös gyöngyike |
majd szívmelengető panoráma tárult elénk.
 |
| Panoráma Piliscsév határában |
A hangulatos pincesoron meg aztán egyik ámulatból estem a másikba. Nagyon tetszett! Mennyivel fantasztikusabb és barátságosabb, mint Kesztölc! Látszik, hogy ide kijárnak, karban tartják, használják. De szőlőnek nyomát sem láttuk.
 |
| Pliscsévi pincesor |
 |
| Piliscsévi pincesor |
Terveztük, hogy keresünk egy kocsmát, ahol leöblíthetnénk egy kis fröccsel a torkunkat, de itt a pincesoron semmi nem volt, a faluba meg gyalogolnunk kellett volna még, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább és majd a végállomáson iszunk.
Elhagyva Piliscsévet folytattuk utunkat a Basina-völgyön át, érintve az Eszperantó-forrást. Itt elég nagy volt a nyüzsgés és a gyerekzsivaj, a forrás sem üzemelt, ezért csak lőttem pár képet és haladtunk is tovább. Ez a kis erdei irodalom a pihenőhelynél kifejezetetten tetszett.
Egy kis kaptatót követően
 |
| Bece és Putyó a Basina-völgyben (Fotózta: Gyuri) |
újra vízszintbe kerültünk és egy hosszú és unalmas úton sétáltunk tovább Pilisszántó irányába. Az egyetlen izgalom ezen a szakaszon az volt, mikor valami neszezésre lettünk figyelmesek a bokrok közt. A hangokból ítélve egy nagy állat csörtetett mellettünk, meg is torpantunk, be is készítettük a fényképezőgépet, de nem bukkant elő, viszont nem is inalt el a közelünkből. Én személy szerint nem bánom, hogy elmaradt a nagy találkozás. Ki tudja, milyen vad rejtőzött a bozótosban. Velünk szembe jött egy párocska is két mini kutyával. Az ebek megérezték az állatot az út mellett, be is pörögtek rá és végül a nő be is ment a bozótosba meglesni, hogy mi van ott. Nem volt normális, az biztos. Nem tudom, látott-e valamit, nem úgy tűnt, mikor visszatért az útra.
Pilisszántó határában ismét csodaszép panoráma tárult elénk. A távolban fel is tűnt nekem egy szép, magas, púpos hegy, egyből fel is támadt bennem a meghódíthatnék, de aztán kiderült (Putyó beazonosította hamar), hogy az a Kevélyek. Tavaly már kétszer is meghódítottam, úgyhogy most ismerősként köszöntöttem. :)
Hamarosan ráfordultunk a Csillagösvényre, hogy meglátogassuk a Boldogasszony kápolnát. A
Csillagösvényen árvalányhaj kísért minket az út mentén, ahogy egyenként megcsodáltuk és megörökítettük a fafaragásokat.
Közben ki is néztem magamnak a háttérben Szent László kúpját, ahonnan biztos lenyűgöző a panoráma. Idén biztos sort kerítünk a meghódítására, a Pilissel egyetemben.
Hát, én nem rajongok a szent és kegyhelyekért, mint tudjuk, de ez a
Boldogasszony kápolna és környezete - az oda vezető ösvénnyel együtt - igen jó hatással volt rám. Harapni lehetett a pozitív engergiákat! (Érdemes ám elolvasni a link alatt található oldalt, csupa önkéntességből épült meg az egész).
 |
| Boldogasszony kápolna és a Pilis keresztje |
 |
| Boldogasszony káplolna és a Pilis keresztje |
 |
| Boldogasszony kápolna |
Na és a panoráma sem utolsó, ami innen nyílik.
Ez volt az utolsó nagyobb pihenőnk. Putyó körbejárt és fotózott, Gyuri pedig addig rossz szokásához híven szívta a véremet a "jófajta" humorával. :) Ez a kis idő jól jött neki arra is, hogy megvilágosodjon és rájöjjön, hogy kényelmesebb és kevésbé marcerás neki itt buszra szállni és beutazni Budapestre, mint majd Pilisszentkeresztről, majd Pomázról. Ezzel egyetértettünk mi is, úgyhogy hamarosan búcsút vettünk egymástól, mi pedig folytattuk békés, csendes utunkat Putyóval Pilisszentkeresztig még cirka 3-5 km-en keresztül. Utolsó kihívásként még át kellett kelnünk a Magas-hegy oldalában, de egyáltalán nem volt megerőltető. Rövidesen a hátunk mögött hagytuk a Pilist
 |
| Pilis |
és boldogan köszöntöttük Pilisszentkeresztet.
Időben beértünk a községbe, volt még egy kis időnk a busz érkezéséig, ezért hamar legurítottunk két fröccsöt a buszmegálló közeli Felső kocsmában. A busz galád módon elébb érkezett, mint a menetrend szerint kellett volna, ezért a végén még futnunk is kellett egy nagyot hogy elérjük. Nem voltam éppen békés hangulatban, míg jegyet vásároltam a sofőrtől.
Szerencsére egész nap elkerült minket a vihar és a csapadék (a meteorológusok kilátásba helyezték), Pomázra beérve láttuk, hogy ott viszont nagy zuhé volt.
Utólagos számításaink és a feldolgozott adatok szerint kb. 21 km-t gyalogoltunk. Szinte meg se kottyant. :)
