Hurrá, nyaralunk! - Miskolc, 5-7. nap - Kaláka fesztivál (2008.07.11-13.)

A következő napjaink már nem teltek valami eseménydúsan csavargások szempontjából.

5. nap - Péntek
Délelőtt elmentünk a Metro áruházba egy-két dolgot vásárolni, többek között új memóriakártyát a fényképezőgépembe. Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy amíg 3 évvel ezelőtt egy 512 Mb-os kártyát 17.000 Ft-ért vettem a gépembe, most egy 1 GB-osat 2.900 Ft-ért sikerült beszereznem. 8-o 2 GB-osat már nem mertünk venni, hátha az alig 3 éves elavult masinériám nem tudja már kezelni. :-s

Innen a Mályi tóhoz folytattuk utunkat, mert strandolni szerettem/tünk(?) volna. A csobbanásból annyi lett, hogy söröztünk, döglöttünk kicsit a tóparton, és tollasoztam egyet Putyóval (a hét folyamán először és utoljára, de legalább nem vittük feleslegesen).

Mivel senki nem akart bemenni fürdőzni, így nekem is elvették tőle a kedvemet. Egy idő után már unatkoztunk is, úgyhogy végül nem is maradtunk sokáig. Felkerestük a helyi vendéglátó egységet, elfogyasztottunk egy fröccsöt és hazatértünk.

A szállásunkon összekapartuk magunkat Putyóval és felkerekedtünk, hogy csatlakozzunk a diósgyőri Kaláka Folkfesztiválhoz. Itt megcsodáltuk a Vár utcában a kirakodóvásárt (többet vártam), vettem szupi fülbevalót, fogyasztottunk Töki Pompost, fröccsöztünk a Fröccsözőben, voltunk koncerteken várárokban és várszínpadon, körbejártuk a várat, fényképeztünk sokat (míg le nem merült az aksi), találkoztunk volt kolléganőmmel és hozzátartozóival, és remekül mulattunk. :)

A Diósgyőri vár

Hazafelé már kevésbé szórakoztam olyan jól, ugyanis fel kellett kaptatni a hegyre, ahol a telek és egyben a szállásunk volt. Ez kb. 3/4 órás sétát jelent félig aszfaltúton, félig kivilágítatlan földúton (értsd: korom sötét). Még jó, hogy utazás előtt vettünk egy fejlámpát, most nagy hasznát vettük. Ettől függetlenül én nagyon féltem, hogy megtámad minket valami kutya, vagy mittomén és nem is tudom hányszor rezzentem össze minden hülyeségtől ijedtemben. Borzasztó volt. Putyó meg bosszankodott, hogy mitől félek. :) Jelentem, gond nélkül túléltük! :)

6. nap - Szombat

Enyhe hasmenéssel indult a nap, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, egészen délutánig, mikorra már egyre rosszabb volt a helyzet. Rendesen étkeztem, nem diétáztam, semmi, sőt pálinkáztam, söröztem.

Egész nap nem csináltunk semmit, jobb híján iddogáltunk, olvasgattunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Délután kifeküdtem napozni, mondván: az nem lehet, hogy nyaralni voltam és ilyen fakó színnel térjek haza. Béláék felfújták és feltöltötték a kerti medencét, én meg mellette fetrengtem. Délután 5-6 körül Putyóval feltankoltuk az új hűtőtáskánkat sörrel (6 doboz belefér!), bedobtunk egy pálinkát és felkerekedtünk a fesztiválra.

Ismét remek koncertek voltak, csak én nem tudtam már élvezni, mert egyre rosszabbul lettem. Sűrűn látogattam a wc-t (roppant kínos és kellemetlen, mikor tudod, hogy közben kint áll a sor), és már a sör sem csúszott (a szagától is szaladnom kellett) csak ásványvizet iszogattam, a hasam meg úgy csikart, hogy majd' belehaltam. Először arra gondoltam, hogy előző nap csaptam el a gyomromat valamivel, de aztán eszembe jutott, hogy Béla mondta, Barbi is hasonló gondokkal küzd pár napja. Fasza, bekaptunk valami vírust. :-/ Ez végül igencsak elrontotta a mulatságot. :( Hazafelé már annyira szenvedtem, hogy alig tudtam megmászni a hegyet, az éjszakám meg vergődéssel, szaladgálással, görnyedezéssel telt. Borzasztó volt. :(

7. nap - Vasárnap

Ez a nap is a rosszullét és a semmittevés jegyében telt, megkoronázva egy kis napozással és medencében fürdőzéssel (jéééééghideg vízben). Ma már diétáztam is, kaptam Jenő bácsi-féle pirítóst, ebédre meg sós krumplit és rettenetesen finom savanyú káposztát. :)

Délutánra valamivel jobban lettem, így ismételten elindultunk a fesztiválra. Estére már túl is voltam az egészen, de azért enni-inni nem mertem, és a szagától is rosszul voltam mindennek továbbra is. Sebaj, Putyó evett-ivott kettőnk helyett is, éjszaka már jól nézett ki, én csak fogtam a fejemet. :) Mivel én semmi finomat nem ettem/ittam, vigaszképpen bevásároltam Zsanna-Mannánál ezekből a mindenféle asztalt golyó csodákból.

500 Ft/10 dkg, de rettenetesen finom. 3000 Ft értékben sikerült is több fajtát összeválogatni, s a következő hét folyamán elfogyasztottuk. :)

Kiemelném, hogy voltunk Kaláka koncerten is és nagyon-nagyon tetszett! Hangulatos volt a régi dalokat újra hallani. :)

  

A várszínpad és a Kaláka

Ami még nagyon tetszett, az Karen Carroll koncertje volt. Ő egy kb. 50-60 év körüli, igencsak termetes, amerikai, színes bőrű nőszemély, bődületesen mély és rekedt, férfias hanggal megáldva és fantasztikus Delta-vidéki blues zenét játszott a zenekarával. A koncert felétől kb. első sorból élveztük a zenét Andival. Tényleg nagyon tetszett, hangulatos volt! :)

Karen Caroll

A végén eleredt az eső, volt nagy szaladgálás, és a várszínpadon sem kezdték el időben Lovasi Andrásék a koncertet. Ott nincs tető a színpad felett, úgyhogy le volt takarva minden cucc. Mikor kicsit elállt az eső, akkor felfedték a berendezéseket, de ahogy újból eleredt, újból letakarták. Ment a töketlenkedés, a közönség türelmetlen volt és engem is nagyon bosszantott. Végül 22.00 helyett volt 23.00 óra is, mire elkezdték. Nagyjából ezt az időpontot beszéltük meg Béláékkal a hazaindulásra, így felhívtam, hogy még csak most kezdtek. Végül kaptunk még egy kis haladékot, és éjfél körül jött értünk Béla. Nem is volt valami nagy szám a koncert egyébként, megzenésített verseket hallhattunk Lovasi András előadásában.

Szóval Béla jött értünk, mert indulni kellett haza, ugyanis ők hétfőre már nem vettek ki szabit, de voltak olyan rendesek, hogy megengedték, hogy vasárnap este még fesztiválozzunk és megnézzük Lovasi koncertjét is.

Hazafelé mindenki elaludt a kocsiban, csak Béla volt talpon a vidéken, vasárnap éjszaka az autópályán. :)
Hajnali 1/2 3-ra haza is értünk, nem tudom, hogy Béláék hogy bírták a másnapot a dolgozóban. :)

Szóval egyelőre ennyi volt a nyaralás, de azóta már ki is tűztük most a héten a következő időpontot és helyszínt: júl. 31-én bringára fel és irány a Balaton és környéke és Kapolcs, egészen aug. 3-ig! Én lélekben már ott vagyok, alig várom!
Aug. 20-tól 24-ig pedig valami fesztivál lesz Szlovákiában, amire Putyó menni akar, ha meg nem oda, akkor meg vagyunk hívva kolléganőmhöz Bélapátfalvára arra a hétvégére. :)
Remélhetőleg így is lesz és összejön minden. Sajnos már csak 3 nap szabim van, és elég sokan mennek szabira augusztusban, de szóbeli beleegyezést már megkaptam, elméletileg arra is, hogy ne a szabadságom rovására menjen, hanem ledolgozhassam.
Sok-sok 12 órázós nap áll előttem....