Bélapátfalva (2008.08.22-24.)

Nagyon szupi hétvégénk volt, rettenetesen jófej emberkék társaságában! :)

Péntek este indultunk a melóhelyünkről. Zsuzsi és Dorka nem tudták elcserélni a délutános műszakot délelőttre, így meló után jöttek Dorka haverjai kocsival és addigra mi is odaértünk Putyóval. Persze honnan kellett este 8-kor összeszedni a cimborákat? A szemközti lepukkant bodega presszóból! Kicsit megszomjaztak, mire felértek Tatabányáról Budapestre. :) Mindenki ivott egy üveg/pohár valamit, aztán Bódi Guszti és a nagyecsedi fekete szemek (vagy mi) elég hamar indulásra bírta a társaságot. Két autóval, 9 fős létszámmal irány Bélapátfalva!
Végigrepesztettünk az autópályán és emlékeim szerint valamikor 22.00 körül már meg is érkeztünk, talán egy kicsit később. Sorban bemutatkoztunk Zsuzsi szüleinek, és pillanatok alatt előkerült a welcome drink egy üveg házi pálinka formájában. Tudni kell, hogy Zsuzska apukájának pálinkafőzdéje van. :) A pálinka (bár nem szeretem) rettenetesen finom volt. Ezek után mire felocsúdtam, már egy terülj-terülj asztalkám előtt ültem, ami rogyadozott a házi hurkától, a házi sajttól, a házi körözöttől házi túróból, házi pálinkától. Azt is tudni kell, hogy Zsuzsiéknak van három tehenük és jó pár hatalmas mangalica disznajuk (plusz egyéb baromfik). :)

Csaptunk egy nagy lakomát, én fergetegesen bekajáltam, nagyon finom volt minden. Mindannyian oda meg vissza voltunk a házi csodáktól, nem győztük dicsérni vendéglátóinkat. :) Zsuzsi anyukája sajtcsodákat gyárt: lilahagymásat, erős paprikásat, fokhagymásat!

Kis pihegés után kerti sátorverés következett. A házban volt még egy szabad szoba egy kétszemélyes ággyal, én azt lestoppoltam magunknak. Túl kényelmes vagyok, inkább szobában alszom közel a wc-hez és a fürdőszobához, ha van ott is hely. :) A ház többi szabad ágyát Zsuzsi öccse és 4 cimborája foglalta el, (eredetileg úgy volt, hogy ők 40-en jönnek, azt hiszem az nem semmi lett volna :) ) de jutott még egy szoba egyi "sofőrünknek" is, illetve a szobánk erkélyén található ágyat is volt, aki elfoglalja. 

Miután mindenkinek készen állt a szállása, "bementünk a városba", elsétáltunk a Lucifer Pizzériába. Elég borzalmas hely volt, egy részében karaoke bulival, másik részében meg mi üldögéltünk és fogyasztottunk. Egy körrel ki is raboltuk őket a búzasör készletükből (3-4 sör), levegő nem sok volt, de nagyon baráti árakon dolgoztak. :) 

Nem emlékszem, hogy meddig maradtunk, de egy idő után felkerekedtünk, hazasétáltunk és letelepedtünk a kertbe a fűbe, ott iszogattunk, eszegettünk tovább. Valamikor hajnali 4 körül feküdtünk le aludni.

Másnap viszonylag korán, reggel 9-kor felébredt mindenki és becsődült a házba. Ezen nagyon csodálkoztam, nem ilyen korán kelős társaságokhoz vagyok szokva. :) Megvolt a reggeli pálinka, a csapat egy része elment egy helyi kocsmába kávézni, a másik része pedig nézte az olimpiát és izgult.

Mára azt terveztük, hogy megmásszuk Bélkőt a tanösvény mentén. Zsuzsi sem járt még arra sosem, így ez neki is újdonság lett volna. 11.00 körül el is indultunk.

Távolban a Bélkő

Első állomásunk a Szomjas Csuka vendéglő volt a Laki tónál. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy gyönyörűséges táj vett minket körbe.

Az volt a célunk, hogy mire ideérünk, lássuk a női kajak-kenu arany érmet, de erről lecsúsztunk. Ittunk egy-két kör fröccsöt/sört/üdítőt/becherovkát, majd arról volt szó, hogy aki nem akar túrázni, az itt marad és megvár minket. Végül már Putyón és rajtam kívül kb. senkinek sem akaródzott elindulni megmászni a hegyet. :(

Az lett a vége, hogy rövid sétát/kirándulást tettünk a ciszterci apátsághoz, ami 1232-ben épült. Állítólag különleges energiák vannak ott. ...és tényleg. Zsuzsi azt mondta, oda szoktak járni feltöltődni, este csodaszép. Nem vagyok egy apátság, meg templom, meg kolostor rajongó, mint tudjuk, de itt tényleg volt valami, amitől úgy jól érzi magát az ember.

Elég sok időt eltöltöttünk itt, sörözgettünk, tollasoztunk, nevetgéltünk, míg a gyomrunk haza nem szólított minket.

Valamikor 15.00-16.00 körül vettük haza az irányt. Olyan ebéd várt minket, amit azt hiszem még sokáig emlegetni fogok. Mennyei! :)

Zsuzsi szülei üstben főztek a társaságnak mangalica pörköltet, amiben aztán volt minden; oldalas, ilyen husi, olyan husi, cupákok, köröm, jó szaftos volt és csípős és aztamindenit! Én nagyon bekajáltam! Természetesen elmaradhatatlan volt mellé a házipálinka is. Ezek után Zsuzsi anyukája olyan almás, meg meggyes, meg túrós rétest varázsolt elénk, hogy ketté állt a fülünk, ahogy megkóstoltuk, annyira finom volt!

Az ebéd után kollektív kipurcanás és csendespihenő következett :)

Mindenki kifeküdt a kertben, de én nem sokáig tudtam pihenni, mert Viki kutya rendszeresen a fejem felé állt és elkezdett ugatni.

Zsuzsival végül fel is keltünk és tengtünk, lengtünk, őriztük a többiek álmát (ahogy Viki kutya is :) )

Miután mindenki kipihente magát, tollasoztam egy nagyot Dorkával, a többiek iszogattak, a tehenekkel barátkoztak, nem csináltunk semmi különöset késő estig. Végül már meguntuk a semmittevést és páran felkerekedtünk kocsmázni. Ahova indultunk, az zárva volt, így maradt a Szomjas Csuka, ahol délelőtt is voltunk. Itt jó sokáig maradtunk, mikor már nagyon hűvös volt, bementünk a kerthelyiségből. Valamikor éjfél után mi Putyóval már majdnem lefejeltük az asztalt, annyira elálmosodtunk, de Zsuzsi meg Dorka még pörögtek. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kint szakad az eső. Hirtelen kiürült a hely, mindenki hazament, a vendéglő pedig bezárt. 

Tanácstalanok voltunk, hogy mit csináljunk. Bélapátfalván nincsen taxi, hideg volt, nem akartunk elázni. Kint topogtunk az ernyő alatt, végül felhívtuk az egyik "sofőrünket", hogy legyen már olyan kedvesdrágaaranyos ember, hogy értünk jön. És értünk jött, két kanyarban hazavitt minket hajnali 2-kor. Nem győztünk hálálkodni.

Még egy darabig beszélgettünk meg iszogattunk a teraszon, aztán elvonultunk aludni. A sátrak beáztak, mindenki a házban húzta végül meg magát, ahol talált helyet. :)

Vasárnap reggel 9-kor már megint ébren volt mindenki.

Zsuzsiék teraszáról rálátni Bélkőre. Nagyon szép volt, a teteje nem látszott a felhőktől.

Megreggeliztünk, összepakolásztunk és 10-11.00 körül hazaindultunk. Zsuzsi anyukája nagyon aranyos volt, kaptunk tőle túrót és sajtot és réteslapot, és mondta, hogy majd küld is nekünk sajtot meg túrót meg réteslapot. :)

Hazafelé, világosban láttam csak igazán, hogy milyen csodaszép helyen van ez a Bélapátfalva! Dimbes-dombos hegyek mindenütt. Nagyon tetszett, ha bringával lettünk volna, biztos megállok egy párszor fotózni.

Mézeshetek Kalkhoffal

Csütörtök-péntekre szabit vettem ki. Először úgy volt, hogy Szlovákiába megyünk valami fesztiválra. Aztán Putyó kitalálta, menjünk Tisza tóhoz bringatúrázni. A régi F.stalicskával én már nem mertem elindulni, az új bringa pedig elvitt minden tartalékot, úgyhogy végül itthon maradtunk. (de majd legközelebb! nagyon szép túra lehet! :) )

Csütörtökön vettünk egy bazi vastag és nehéz láncot a biciklihez. Ez egy kicsit megnyugtatja az idegeimet, talán így nem tudják ellopni. :)

Pénteken felhívtam Verát, fogja a gyereket és menjünk tekerni! :) Kimentünk a Margitszigetre,

beszélgettünk, babáztunk,

tollasoztunk.

Egyébként remekül meg lehet hajtani a Kalkhoffot (szólok, ha kitaláltam, mi legyen a neve :) ), nagyon élvezem! A régit már nem mertem, nehogy szétessen alattam. :) Ezzel minden perc egy gyönyörűség! Magától felmegy az emelkedőkön, nekem épphogy csak rá kell segítenem kicsit. :) Legszívesebben egész nap csak tekernék! :)

Új paripa

Ő lett a befutó! Ezennel bemutatom az új paripámat :)

Ez egy nagyon jó felszereltségű bringa és egyenesen Németországból került ide hozzám szinte újonnan. 2008-as modell és egyébként elvileg használt, de ennek nyoma sincs rajta, még a gumija is szőrös. :)

Millió köszönet az én Drágámnak a szponzorációért! :)

Ki is próbáltuk iziben a drága új Kalkhoffot. Eltekertünk Városligetbe a Kertembe, ittunk egy fröccsöt. :)

Hát.... zongorázni lehet a különbséget! Puhán, halkan, finoman suhan az éjszakában! Ez egy álom! Imádom a rugós ülést és a teleszkópot! Kicsit furcsa, hogy magasabban van a kormány, így egész egyenes háttal tekerek rajta (legalább nem fog megfájdulni a hátam). Az eladó sráccal próbáltuk előrébb és lejjebb állítani, de nem jött rá a nyitjára (de még dolgozik rajta:) ). Valami trükk van benne. Lehet, hogy nem is lehet állítani. Majd megszokom. Az biztos, hogy a kanyarokat magabiztosabban veszem így, hogy nem vagyok ráfeküdve.

És az agydinamó is nagyon szupi! Tök jó világítása van!

És a váltó, hát az aztán.....

Ez kérem szépen már arra van kitalálva, hogy menjünk vele túrázni! Végre nagyobb utakra is indulhatunk, és nem kell attól félni, hogy szétesik alattam, mint a F.stalicska.

Putyó szerint nagyon csinos vagyok a bringán, majd lefényképez rajta. Ez a járgány nekem lett teremtve. :)

Balatoni bringatúra - 4. nap - Tihany és az utolsó embert próbáló tekerés (2008.08.03.)

Hajnalban ismét a menetrend szerinti első vonatra ébredtünk, már meg sem lepett. :)

Putyó 1/2 8-8 körül kezdett el ébresztgetni kávéval és reggelivel. Halálosan kimerült voltam, minden porcikám túlterhelt volt és fájt. Alig bírtam összeszedni magam. Putyó nagyon drága volt, boldogan próbált lelkesíteni, hogy menjünk fürdeni. Megittam a kávémat, összekapartam magam és mentünk csobbanni.

Ringat a víz

A kemping

Remek ötlet volt ez így kora reggel, a víz nagyon finom volt, rajtunk kívül nem fürdött még senki és remekül szórakoztunk. :) Nagyon sajnáltuk, hogy ez már az utolsó napunk Balatonon.

A fürdőzés után megreggeliztünk, kifizettem a szállást (ekkor tudtam meg, hogy ingyen át lehetne menni a szomszédos strandra.... aha, hát azért fürdenek itt ilyen kevesen a kemping strandján!) és tábort bontottunk. A felcuccolt bringákat még letoltuk a partra, csobbantunk egy utolsót és 11:00 körül útnak indultunk. A kijárat felé menet még betértem a kemping mellékhelyiségére, s mikor kijöttem, megtörtént a baj: valahogy megcsúsztam a kövön és megrántottam a jobb combom teljes hosszában. Gondolom már annyira el voltak fáradva az izmaim, hogy nem kellett neki sok. Nagyon égett és nagyon fájt és nagyon szenvedtem és nagyon nem tudtam kihúzni a lábamból a rándulást. Nem volt mese, így kellett elindulnunk. Ahhoz, hogy rátérjünk a bicikliútra, egy nagyon hosszú és meredek emelkedőn kellett feltekernünk. Kb. a 3/4-énél feladtam, annyira fájt a lábam. Inkább feltoltam a bringát. Putyó szerint aggodalomra semmi ok, inkább már csak lejteni fog az út, hiszen idefele milyen sok volt az emelkedő! A jóslata sajnos nem vált be, volt emelkedő és lejtő is bőségesen. Megcéloztuk Tihanyt, hogy megnézzük, mennyire vészes az út, aztán majd vagy felmegyünk, vagy nem.

Balatonakali - Tihany 15,4 km

Mikor odaértünk, valahogy fel sem merült a kérdés, ráfordultunk az útra és nekivágtunk. Emelkedő 15 km-en keresztül! Nem kicsi, nagy! Nagyon szenvedtem. Nagyon fájt a lábam és rettenetesen perzselte a nap a leégett hátamat és vállamat (persze fürdőruha-felsőben tekertem). Annyira, de annyira szerettem volna, ha nálam van a vékony, fehér, lenge, hosszú ujjú ingem! Legközelebb mindenképpen viszek magammal ilyet. Sajnos csak trikóim voltak, már azok sem tiszták, nem is védtek volna sokat. Valahol félúton meghúztuk magunkat egy pici fa pici árnyékában, hogy megpihenjünk, akkor készült ez a kép visszafotózva:

Erről jöttünk

Putyó szerint egy vadiúj bicikliúton jártunk, 4 nappal ezelőtt még nem volt itt, látszott, hogy friss. :)

Felfelé találkoztunk egy nagy táblával is, ami az Echo éttermet reklámozta, hatalmas betűkkel hirdetve, hogy étkezési utalványt és üdülési csekket elfogadnak. Remek, megvan, hogy hol ebédelünk! :)

Mikor felértünk Tihanyba, az egy leírhatatlan boldogság volt. ....és amit ott láttunk, az meg a leírhatatlan gyönyörűség! Először is ott a Belső tó, ami felülről csodaszép és úgy tűnik, viszonylag érintetlen a környezete. Aztán karbantartott, nádfedelű kőházak, hangulatos utcácskákban. Aztán a Paprikaház,

 az Apátság,

a parkok, mindenütt levendula,

 
és az a Panoráma, amilyet sehol máshol nem látsz!

Elmondhatatlanul, leírhatatlanul, szívet szorongatóan gyönyörűséges! Ha egyszer meghalok, szórjatok a Balatonba! Mit nekem Adria, meg Horvátország, meg Görögország, meg Tunézia! Nem is akarok már oda menni, mikor itt van ez! Ezzel nem lehet betelni!

Mikor már túlcsordulásig gyönyörködtük magunkat, az Echo éttermet is felfedeztük, így eltoltuk arra a bringát, hogy megnézzük magunknak. Meglepő módon ott volt, ahol a visszhang. :)

Nem kajabáltunk a kijelölt helyen, de mást hallottunk próbálkozni és én személy szerint nem észleltem A Visszhangot. Valahol azt olvastam egyébként, hogy a beépítések miatt eltűnt/eltűnőben van.

Az étteremben a pincér nagyon készséges volt, megmutatta, hogy hova támasszuk árnyékba a bicikliket és helyet is találtunk, ami a kerítés mellett volt, így jó ebédhez szólt a panoráma. :) A pincér nagyon udvarias volt, vicces és kedves, egyáltalán nem éreztem magam úgy, mint aki szakadtan és izzadtan és lestrapálva üldögél egy ilyen gyönyörű helyen.

Rendeltünk kis fröccsöt, és közben a választás is viszonylag hamar megszületett: Balatoni halászlé (990,-) és kétszemélyes haltál (kb. 5.200,-).

Azt hiszem felesleges ecsetelnem, mennyire finom volt. :) Újabb régi vágyam teljesült, megkóstoltam a tintahalat és a békacombot is. :)

Az ebédünket megkoronáztuk egy kávéval és egy gesztenyepürével, majd otthagytam kb. egyhavi étkezési utalványomat (kb. 10.000 Ft-ot), de egy percig sem sajnáltam, mert megérte. ... és egyébként nem volt drága hely, reális árakkal dolgozott szerintem.

Nagyon fájó szívvel indultunk tovább, nem akaródzott otthagyni Tihanyt, de menni kellett, ha el akartuk érni a vonatot. Vásároltunk még emlékbe két képeslapot, meg tihanyi levendulaolajat és legurultunk Tihanyból. Irány Balatonfüred.

Tihany - Balatonfüred 7,9 km

Szinte meg sem álltunk Füredig, legalábbis emlékeim szerint valahol ott néztem először az órámra és állapítottam meg, hogy mindjárt megy a vonat, nem fogjuk elérni. Próbáltunk belehúzni, de elég nehéz volt a bicikliúton birkaként sétálgató emberektől, illetve az én sávomban velem szembe tekerő házaspároktól és még sorolhatnám. Majd felrobbantam, úgy felidegesítettem magam rajtuk. A vonatsín itt kivételesen nem az út mellett húzódott, így fogalmam sem volt, hogy merre is kéne felfordulni. Megálltunk megnézni a térképet, már csak 4 percünk volt. Putyó megmutatta, merre: bazi nagy emelkedő, autók között. Ott fent van az állomás. Mondtam, hogy hagyjuk, de ő azt mondta, próbáljuk meg, hátha késik a vonat. ....és belevágtunk az utolsó emelkedőbe, embert próbáló sprintbe. Most nem szabadott megállni, nem fújhattam ki magam, nem fájhatott a lábam, nem szabadott elájulni, csak felfele, fel a vonathoz. #&@˘°˘!!%!?§grrhhh!?*.... Valami lila köd elöntötte az agyamat, csak Putyó hátát láttam és eltorzult arccal kaptattam fel az emelkedőn. Ordítva lihegtem ... azt hiszem, ezt egy pornószínésznő is megirigyelte volna. :) Láttam a síneket, láttam begurulni a vonatot, mentem Putyó háta után, egy néni elsápadva torpant meg, ahogy elhajtottam mellette és csak ennyit hallottam: szegénykém...

A bringatároló vagon szerencsére a vonat legelején volt, kívülről nem nyitható tolóajtóval. Putyó kopogott, semmi, én vadul dörömböltem rajta. Egy srác kinyitotta az ajtót, Putyó megkérte, segítsen felvenni a bringát. Aztán én is előre mentem, próbáltam segíteni, de azt sem tudtam, hogy hol vagyok, mi van. A csomagokat így persze megint nem tudtuk leszedni, a bringát alig bírtuk el, Putyó sem volt valami beszámítható állapotban. Felszálltunk, elindult a vonat, még mindig hangosan lihegtem, de azért gondoltam megkérdezem a srácot a biztonság kedvéért, hogy jó helyen és jó irányban vagyunk-e Budapest irányába. :) Igen. Kezem, lábam, fejem remegett és majdnem elbőgtem magam. Putyó megdicsért, hogy ügyes voltam.

Elrendeztük a birajokat és leültünk az első lehajtható székekre a tároló után egy kis beugróban, a szutyokba, a mocsokba. A MÁV felkészületlen volt, a következő megállókban megtelt a bringaszállító, volt, aki már fel sem fért oda, más megoldást kellett találni. Felháborító volt. Ezért fizetsz, hogy bűzben, szutyokban, mocsokban, zsúfoltan, állva, földön ülve utazzál. Zsúfolásig tele volt a vonat.

Végül "csak" 20 perces késéssel beértünk a Délibe, összeszedelőzködtünk és hazatekertünk. A Moszkva tér csak a forgalmas Krisztina krt-on volt megközelíthető, a bicikliúton majdnem felkenődtem egy elsőbbséget meg nem adó autóra, máshol egy roma bandát kellett lecsöngetnem az útról. Nem tudtam koncentrálni, büdös volt és zaj, sírni tudtam volna, hogy haza kellett jönni. Újra itthon.

Mai teljesítmény: Balatonakali - Tihany - Balatonfüred 23,3 km

U.I.: Itthon ráálltam a mérlegre, a végeredmény: 4 nap alatt -2 kg, feszesebb fenék, feszesebb comb, összesen 139,8 km megtett távolság, emelkedők fogalmának átértékelése, +2 törött küllő, egy hét sánta bice-bócaság és rengeteg élmény. :)

Balatoni bringatúra - 3. nap - Az a csodálatos Balaton-felvidék! (2008.08.02.)

"Hajnali" 1/2 8-8 körül keltett Putyó. Gyors mosakodás, bolhászkodás után sétára kerekedtünk és felkerestük a helyi boltot. Vásároltunk reggelinek valót (párizsit, mert elegem volt már a májkrémből) és visszatértünk a sátrunkhoz elfogyasztani. A "lakoma" után elmentünk sétálni, megnézni a fesztivál reggeli hangulatát. Tettünk egy nagy kört, adtunk fel képeslapot, üldögéltünk árnyékban fűzfa alatt, majd visszamentünk a sátrunkhoz tábort bontani és csomagolni. Közben eszünkbe jutott, hogy a cuccok nélkül még elkerekezhetnénk Taliándörögdre körbenézni. Át is tekertünk (megint egy nyavajás emelkedő) és megállapítottuk, hogy nincs ott semmi érdekes, úgyhogy hamar vissza is fordultunk. De legalább ott is voltunk. :)

Kapolcs - Taliándörögd oda-vissza 7 km

Folytattuk a csomagolást, Putyó ekkor vette észre, hogy az előző nap vásárolt finom bor folyik, nem zár rendesen az üveg dugója. Félbehagyva a pakolászást újabb sétára kerekedtünk, hogy kicseréltessük a bort. Ekkor már dél körül járt, éppen nyitott a fröccsös stand. Szóba elegyedtünk a pultos lánnyal, megtudtuk, hogy Tapolcáig nem vészes az út, dimbes-dombos. :)
Rettenetesen meleg volt, nagyon égetett a nap. Egyre nagyobb volt a tömeg, jöttek az új látogatók is, még frissen, érdeklődve, nem olyan elcsigázva, mint aki napok óta ott van. Mivel már ebédre járt az idő, felvetettem, hogy együnk egy Töki Pompost, mielőtt útnak indulunk (nem lehetett vele betelni).
Megebédeltünk, és visszamentünk a sátrunkhoz. Ekkor már nagy tömeg volt mindenfele, nem is bántuk, hogy tovább állunk. Összecuccoltunk és 13.00 körül elindultunk.
Tényleg nem volt vészes az út, dimbes-dombos, tűrhető. :) Viszont elviselhetetlen volt a meleg.

Gyönyörű utunk volt Tapolcáig, körbevettek minket a hegyek és meseszép tájakon haladtunk át. Ezért is jó bringával túrázni. :) Elhaladtunk egy kis tó mellett is, nagyon szép volt és hangulatos. Végig autóúton mentünk, csak Diszeltől volt Tapolcáig bicikliút. Egy öreg hívta fel rá a figyelmünket, mikor megelőztem, hogy kanyarodjak le jobbra, mert onnantól már van kiépített út. Tapolca előtt megálltunk pihenni és fotózni, addig a pasas is beért minket és leállt velünk beszélgetni. Nagyon jó fej volt. Kifaggattuk, hogy melyik hegy melyik és hogy a városban merre kell majd mennünk a tavasbarlang felé. Figyelmünkbe ajánlotta még a Halas tavat is. :)

Kapolcs - Tapolca 16,4 km

15.00 körül értünk a Tavasbarlanghoz. Ilyenkor már a Balaton északi partján akartunk lenni. Úgy volt ugyanis, hogy ma átmegyünk a túlpartra, meglátogatjuk Putyó egy barátját és ott is alszunk. Végül erről letettünk és úgy döntöttünk, visszamegyünk Balatonakalira a kempingbe.

A barlangnál nem volt semmilyen csomagmegőrző, így elég tanácstalanok voltunk, hogy mit is csináljunk. Végül megkérdeztem a szuvenírárus nénit, hogy van-e valami ötlete, hova tehetnénk a pakkjainkat amíg bemegyünk, ő meg felajánlotta, hogy hozzá (én is így gondoltam :)). Viszonylag nagy volt a sor, de mire lecuccoltunk, bement egy turnus. Egyszerre kb. 30 embert engedtek be.

Lent körbejártuk a barlang száraz részét, ami nem túl nagy, de érdekes nagyon.

A többi részét csónakkal lehet bejárni. 8 csónak van, 2-3 ember ülhet egybe.

Kb. 10 perc alatt beringatózható ez a rész is. Kicsit sorban kellett állni, közben egy osztrák kisgyerek úgy üvöltött a hátunk mögött, mintha nyúznák, elől az egyik csónakban egy másik gyerek szintén jó kis műsort rendezett.

A csónakázás nagyon szupi volt! Putyó evezett, ő ült elől, szegény megküzdött az irányítással rendesen. A barlang vize gyönyörű szép tiszta és átlátszó volt. Szinte végig sekély, csak egy helyen 2,5-3 m mély, de az a rész a leggyönyörűségesebb. Nem tudtam betelni a látvánnyal.

Szegény Putyó nem nagyon tudta élvezni a nagy küzdelemben, de mondtam neki, hogy álljunk meg, nézelődjön ő is, de nem akarta, hogy utolérjenek és a nyakunkba lihegjenek a mögöttünk jövők.

A barlangászás után még lementünk Tapolcán a Malom-tóhoz, ami szintén nagyon szép volt. Egyik fűzfa alatt letelepedtünk a fűbe, hogy megkajáljunk, de hamarosan jött egy parkőr és felállított minket.

Pedig sehol nem volt kiírva, hogy fűre lépni tilos. Végül egy padon fogyasztottuk el az uzsonnánkat (a szokásos májkrémes zsemle), majd indultunk tovább.

Mára még be volt tervezve, hogy útba ejtjük és megnézzük a kőtengert Szentbékkállán. Áthaladtunk Mindszentkállán is, az is nagyon szép kis falu volt, de Szentbékkállával nagy szerelembe estem. :)

Tapolca - Szentbékkálla 14 km

Mikor beértünk a faluba, a helyi kocsma kertjében ittunk egy kisfröccsöt (50 Ft-ért!). :) Kis pihi után eltekertünk a kőtengerhez. A parkolóban ki volt írva, hogy mindenki jól zárja be az autóját, meg ne hagyjon benne értéket, úgyhogy megállapítottuk, hogy itt lopnak. A bringákat nem akartuk feltolni a dombra, úgyhogy egy fa alatt egy bokorban rejtettük el nagyjából. Nem kötöztük össze, pedig kellett volna, mert én végig azon aggodalmaskodtam, hogy mi lehet a bicajokkal, meg a cuccunkkal, el ne vigyék.

Hát, ez a kőtenger, ez valami fantasztikus! Mekkora monstrumok! És milyen szépek! Sok képet készítettünk itt. Van egy óriási szikla, aminek a tetején van egy ingókő. Kimész a szélére, és meginog alattad. Mikor Putjo ráment, majdnem szívbajt kaptam. :) Végül én is rámerészkedtem, de vissza is szaladtam, aztán újra neki veselkedtem és kikúsztam a széléig is. :)

Elkapott minket egy kis futózápor, ez elüldözte a maradék turistákat is és csak mi maradtunk. Az eső hamar elállt, kifejezetten jólesett. :) Ekkor már este 7 körül járt az idő, nem nagyon tudtunk tovább maradni, indulni kellett. Még visszafelé is ittunk egy kisfröccsöt a kocsmakertben, aztán iszkiri. Alig tudtunk elszakadni ettől a helytől, legszívesebben ott aludtunk volna. Ide mindenképpen vissza kell menni. :) Van itt egy tanösvény is, amit majd egyszer mindenképpen érdemes lesz végig járni. A falu után is nagyon szép tájakon jöttünk továbbra is, az út még mindig dimbes-dombos, emelkedős, lejtős volt. Én már alig vártam, hogy már csak lefele menjünk és újra meglássam a Balatont. Ha valamikor még elmegyek egyszer spinning órára és ilyeneket mond nekem az edző, hogy most síkterepen megyünk, most emelkedő jön, most lejtő, biztos, hogy erre a tájra fogom képzelni magam. :)

Folytattuk utunkat Zánka és Balatonakali irányába. Egyszer nagyon megijedtem, ugyanis kiszaladt elém az útra egy őzike. Szegény, ő is megrémült rendesen. Szerencsére még volt köztünk távolság, nem ütköztünk, különben csúnya lett volna.

Szentbékkálla - Zánka 10,8 km

Lassan ránk sötétedett, fel kellett kapcsolni a lámpáinkat, tök sötétben gurultunk az éjszakában a csillagos ég alatt. Rá kellett jönnünk, hogy a nagyon profi cat eye lámpánk ide már kevés. Azért még valamennyire láttam vele az utat.

Azt sajnáltuk, hogy már nem jutott idő bekanyarodni Monoszlóra és megnézni Hegyestűt. Csak alulról, sötétben láttuk, de csodálatos lehet. Messziről úgy nézett ki, mintha kiharaptak volna egy darabot a hegyből. :) Valamikor mindenképpen sort kerítünk rá, nem szabad kihagyni!

Egy idő után beértünk Zánkára, itt le is kanyarodtam a Balaton felé, pedig inkább tovább kellett volna menni még Balatonakaliig. Egy hosszú-hosszú lejtőn legurultunk azért, hogy aztán majd visszatekerjünk egy emelkedőn. Semmi értelme nem volt. Kicsit kalandos volt az út így este. Egyszer láttam, hogy gyalogosok vannak előttem a bringaúton, elkezdtem csengetni, ők meg kiabáltak előre, hogy biciklis jön. Kiderült, hogy kb. egy egész csapat kamasz van előttünk, voltak vagy harmincan (már láttam a lelki szemeimmel az újságok címlapján: biciklis hajtott egy osztályba a Balatonon. 10 sérült...). Egy másik részen egy lejtőn meg láttam, hogy jön szembe egy biciklis, volt lámpája, de azt csak majdnem az utolsó pillanatban vettem észre, hogy mellette is teker egy másik velem szembe, az én sávomban, kivilágítatlanul. Nem igazán tudtam volna már megállni, de szerencsére lehúzódott, nem volt annnnnnyira hülye.

Zánka - Balatonakali 5,8 km

Este, 22:00 körül érkeztünk meg a kempingbe, a recepció zárva, a portán senki, álltunk ott tanácstalanul, aztán előkerült egy őr srác. Mondtam neki, hogy megfáradt vándorok vagyunk és szeretnénk eltölteni itt egy éjszakát. :) Csak egy igazolványt kért és már mehettünk is. Végül nem messze az múltkori helyünktől vertünk sátrat, de most egy fa alá, ahol azelőtt csehek tanyáztak.

A kemping olyan csendes és üres volt, mintha ciánoztak volna. Se élőzene, se semmi (szombat este!), csak a nagy csend (kivéve egy csapat hangoskodó csehet) és sokkal kevesebb sátor. Gyorsan felállítottuk a hálószobánkat, felfújtuk a matracokat (már vártam, mikor lincselnek meg minket, ugyanis baromi hangos ám az az elektromos pumpa) és elindultunk, hogy fürödjünk egyet. Végül meggondoltuk magunkat, annyira mardosott már minket az éhség, hogy muszáj volt valami kajálda után nézni. Út közben sem volt már nyitva semmi, és Balatonakalin sem volt nagy választék. A kemping "éttermében" nem voltunk hajlandóak enni a múltkori eset után. Emlékeztem, hogy kicsit arrébb volt egy nagy pizzázó, étterem, úgyhogy eltekertünk arra, bízva benne, hogy még tudunk enni valamit. 22:30 volt már. Óriási szerencsénk volt, rövidesen már egy étlap volt előttünk és leadhattuk a rendelést két pizzára. Mint kiderült, ilyenkor már zárni szoktak, csak ma kicsit tovább maradtak nyitva. Mázli.

Rettenetesen jót kajáltunk és ittunk, külön szerencse volt, hogy tudtunk étkezési jeggyel fizetni.

Nagyon-nagyon le voltunk már zsibbadva, mikor éjfél körül visszatértünk a kempingbe. Lementünk a partra, de már egyikünk sem akart fürdeni. Még fáztunk is. Az az igazság, hogy ekkorra már nagyon le voltam égve (kevés már ide 15 faktor) és fáztam és fújt a szél és hideg volt a víz és én, az éjszakai fürdőzés nagy szerelmese, aki már ennél nagyobb hidegben is csobbant, most megfutamodtam. :(

Lezuhanyoztunk és bedobtuk a szundi-bundit. Az sem érdekelt, hogy mellettünk a cseh csoport hangosan óbégat és röhög, pillanatok alatt elaludtam.

Mai teljesítmény: Kapolcs - Balatonakali 53,9 km.

Balatoni bringatúra - 2. nap - Irány a Balaton-felvidék és Kapolcs! (2008.08.01.)

Kora hajnalban hatalmas robajra ébredtünk. Riadtan nyitottam ki a szemem, majd összemosolyogtunk Putyóval .....aha, az első vonat. :) (Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, véletlenül a vonatsínektől 10 méterre vertünk sátrat.)

A következő vonat már kidobott minket a sátorból, reggel 7-1/2 8 körül felkeltünk. Mosakodás után az első utunk a partra vezetett egy reggeli fürdőzésre. Ismét csak a mienk volt a víz, de a napocska sajnos nem sütött.

Bevásároltunk a kemping ABC-jében, megkávéztunk, majd csaptunk egy reggeli pikniket a sátrunk előtt.

Újabb röpke fürdőzés után szedtük a sátorfánkat, 10:30 körül kifizettük a szállást és nekivágtunk A Tortúrának.

Először is áttekertünk Zánkára,

Balatonakali - Zánka 4,8 km

majd itt felkanyarodtunk Nagyvázsony felé és innentől kész, vége, halálos, kitartó, hosszan tartó emelkedők következtek.
Hevesen sütött le a nyári nap sugára, a lábamban az izmok égtek és fájtak és szó szerint köpni nyelni nem tudtam. Ha megálltunk egy kicsit kifújni magunkat, olyankor csillagokat láttam és majd' szétrobbant a fejem, úgy lüktetett. A tüdőm majd' kiszakadt, úgy lihegtem. Ez aztán a kihívások napja! Megállapítottam, hogy nem vagyunk normálisak. :)

A bringás térképünk és leírásunk szerint ez egy közepesen nehéz túra. Soha többet nem hiszek a könyvnek! Ez k. nehéz volt! (Bár Putyó utólag megállapította, hogy valószínűleg aki írta, az a másik irányból csinálta meg a túrát.) Közben többször eszembe jutott, hogy mi lenne, ha még dohányoznék is? Azt hiszem nem jutottam volna messzire. Miközben ezt a bejegyzést írom, megállapítottam magamban, hogy ezen a napon volt a 7. hónapja, hogy nem gyújtottam rá. Jól megkoronáztam az alkalmat, mi? :)

Zánka - Nagyvázsony 14,4 km

Szentantalfán megálltunk egy nagyobb pihenőre,

ettünk valamit (4 napig májkrémes zsemlét) és pihentünk egy nagy fa árnyékában.

Bevallom őszintén, én egy kicsit el is alukáltam, amíg Putyó fotózott.

A piknik és a csendes pihenő után újult erővel (kb. 10 m-en keresztül ki is tartott) vágtunk neki az emelkedőnek. Volt, hogy le kellett szállnom és tolni a bringát, de az sem volt jobb. Sehogy se volt már jó. :)

Egyetlen egyszer találkoztunk bringásokkal, ők szemből gurultak le nagy vígan és kaján vigyorral biztattak, hogy gyerünk-gyerünk! :)

Egészen Nagyvázsonyig emelkedett. Mikor már minden erőnk elfogyott, akkor értünk sík terepre és gyönyörködhettünk a minket körül ölelő tájban. Hát még annak mennyire örültem, mikor a távolban megláttam Nagyvázsonyt! :)

Csodaszép helyeken jártunk.

Mikor beértünk a városba, egy lejtőn újra kattanást hallottam. Gyorsan megálltunk és megállapítottuk, hogy megint eltört egy küllőm, de szerencsére most nem kaptam be egy akkora nyolcast. Legközelebbi szerviz: Veszprém. :-/ Hagyjuk.

Letoltuk a bringát a Kinizsi várhoz és megpihentünk az aljában. Én csak ültem bambán és kimerülten, csodáltam a várat, Putyó meg körbejárta és fotózott.

A pihi után Putyó vett nekem souvenir-t :) és elindultunk, hogy keressünk valami helyet, ahol finomat és meleget lehet enni.
Végül nem találtuk meg, amit kerestünk (valami Völgy csárdát), úgyhogy tovább indultunk. Volt ugyan egy csárda a vár lábánál, de azt Putyónak nagyon nem ajánlotta a kolléganője (pedig nagyon hangulatos volt), és étkezési utalványt sem fogadtak el (sokat vittem magammal, készültem). Éhesen, fáradtan, korgó gyomorral gurultunk tovább.
Két asszonyt megkérdeztünk, merre kell menni Vigántpetend felé, ők pedig elirányítottak minket. Elmondásuk szerint dimbes-dombos lesz az út, de nem vészes. Hát.... azért ez túlzás. Itt is volt szépen emelkedő, meg hát már nyilván mi is nagyon le voltunk strapálva. Szerintem ha mellém raknak egy csigát, még ő is röhögve megelőzött volna. :-/ Putyó mindig mögöttem szokott tekerni, de ma azt mondtam neki (és ő is így gondolta), hogy menjen, ahogy bír, a maga tempójában, aztán majd néha várjon meg. Rettenetesen idegesített, hogy az én tempómban cammog mögöttem és nézi ahogy küzdök és szenvedek. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy minden elismerésem az ő teljesítményéhez. Az én 18 sebességes (á, ez vicc, a váltók csak dísznek vannak rajta) trekking bringámon szinte semmi súly nem volt, ő pedig a 3 sebességes városi biciklijével, súlyokkal rendesen megpakolva küzdötte le ezeket az emelkedőket.

Nagyvázsony - Kapolcs 9,2 km

Mikor már megint minden energiánk végére értünk, na akkor jött egy bazi nagy szerpentines lejtő! Na, ott meg mitől készültem ki? :) Attól, hogy csak nyomom a féket és száguldok mint állat! Minek tekertem ennyit felfele, ha most meg mindjárt fejre állok, úgy süvít lefele a biraj? Nagyon meredek volt, nagyon kanyargós és beláthatatlan, a bringát is féltettem, így folyamatosan nyomnom kellett a féket, a kezem és a derekam begörcsölt, Putyónak meg a lába, hogy nem kellett tekerni. No, szóval egy lejtő sem feltétlen leányálom. :)
A nagy suhanás után beérkeztünk Vigántpetendre és belecsöppentünk a Művészetek Völgye hangulatába. Sétáló emberek, cirkuszsátor, pavilonok....
Még sosem voltunk ezen a fesztiválon, állítólag régen Kapolcson kívül ezen a településen, illetve Öcsön, Pulán és Taliándörögdön is voltak rendezvények és koncertek. Most nem volt semmi különös, csak lődörgés. Az éhes gyomrunk egyből kaját kívánt, de csak egy lángosost találtunk hirtelenjében. Ebben a kánikulában egy porcikám sem kívánta. Putyó is már nagyon morgós volt az éhe miatt, úgyhogy mondtam neki, hogy telepedjünk le valahol és együk meg azt a zsemlét (persze májkrémmel), ami még nálunk van. Egy templom melletti nyárfa árnyékában találtunk menedéket, itt költöttük el az uzsonnánkat és pihentünk egy nagyot 2 km-re a célunktól.
Ez után már semeddig sem tartott beérni Kapolcsra, a fesztivál központjába. A Fő úton végig gurulva, embereket kerülgetve szállást kerestünk. Ilyenkor sok lakó kiadja a kertjét kempingezés céljára. Kerestünk egy szimpatikusat és meg is találtuk, a város közepén a fő út mellett, egy gyümölcsfás kertben. A házigazda nőszemély 700 Ft-ot kért fejenként egy éjszakára, volt kint két pottyantós budi és két zuhanyzó a szabad ég alatt, körbe kerítve. A meleg vizet úgy szolgáltatta, hogy egy feketére festett elhasznált bojleren keresztül jött víz, így a nap felmelengette a tartályban. Teljesen összkomfortos szállás, mi kell még? :) Még áram is volt a budik mellett, fel tudtuk fújni a matracokat.

Pikk-pakk sátrat vertünk, aztán irány tisztálkodni! Nagyon kellemes és hangulatos volt a szabadban zuhanyozni. Elmondhatatlanul jól esett ez után a nap után.

Mikor már (a körülményekhez képest) frissek voltunk, tiszták, illatosak és kívánatosak, belevetettük magunkat a kapolcsi fesztiválba.

Azt hiszem, jövőre több napra megyünk. Leírhatatlan. Meseszép hely Kapolcs és ilyenkor az egész város egy fesztivál. Minden háznak az udvara nyitva áll, minden udvarban van valami kiállítás,

vagy vásár, vagy kocsma, vagy kajálda, rengeteg vásáros stand, rengeteg kézműves, mosolygó emberek és szaladgáló kisgyerekek. Nagyon hangulatos az egész. A színpadi programot meg sem néztük (így napijegyet sem kellett vennünk), csak mászkáltunk, nézelődtünk, ettünk Töki Pompost, fröccsöztünk, vásároltunk ezt-azt. Volt egy nagyon jó kis boros stand, mindig ott vettük a fröccsöt, Balaton-felvidéki Eke borokat árultak. A srác kóstoltatott velem egy olyan finom fehér száraz bort, hogy nem is tudtam vele betelni: Zöldveltelini volt a neve. Később vettünk is belőle egy üveggel.

Ismételten (mint Diósgyőrben a Kaláka fesztiválon) találkoztunk a volt kolléganőmmel, Andival és a kisfiával, Bazsival. Velük is eltöltöttünk egy kis időt, beszélgettünk, sétáltunk, majd a gyomrunk tovább szólított minket, illetve Bazsinak is lőtték már a pizsamát. Nem találtunk semmi tisztességes kajáldát, úgyhogy ismét Töki Pompost ettünk, illetve a rétesesnél fogyasztottunk ínyenc kecskesajtos rétest aszalt gyümölcsökkel. Ugyanaz a nő (Zsanna-manna) csinálta, aki Diósgyőrben az asztalt finomságokat árulta. Itt egész udvara volt, gondolom a saját házában. :) No, a lényeg az, hogy remekül szórakoztunk, nagyon jól éreztem magam!

Elsétáltunk egy remek kerthelyiséges kocsma felé is és ott vettük észre, hogy egy nagy kedvencünk, a Csík zenekar játszik, akiknek hónapok óta nem jutunk el koncertjükre. Benne sem volt a programban. A hely zsúfolásig tele, kerítésen lógtak az emberek, tele volt velük az úttest is, így élvezhetetlen volt. Inkább elsétáltunk sötét néptelen utakon, leültünk a patak felett egy kis hídra, ott remekül lehetett hallani a zenét és onnan hallgattuk a koncertet. Korom sötét volt, alig-alig járt arra valaki, felettünk a csillagos ég és szólt Putyó kedvenc nótája (Én vagyok az, aki nem jó), amiért nagyon szorított, hogy hallhassa. :) Ekkor azt gondoltam, hogy tyűűűű, ez most nagyon romantikus. :) Ritkán vannak ilyen romantikus pillanataink. :)

Aztán egyszer csak nagy cseppekben elkezdett esni, majd szakadni az eső. Elszaladtunk a sátrunkig, hogy jobban kifeszítsük, bemásztunk és ott húztuk meg magunkat. Mellettünk volt egy kocsma, a Pokol Lika, azt hallgattuk, ahogy ott nótáznak. "Ez a nóta-nóta-nóta-nóta körbejár, ez a nóta-nóta mindenkire rátalál". Azt hiszem, ez valami kiszámolósdi és akihez érnek, annak kell bedobnia egy nótát és eldalolják közösen. Énekeltek ezek mindent, én meg elaludtam. Arra ébredtem, hogy Putyó elveszi a hasamról az elemlámpát. Elállt az eső. Jelentem, az új sátrunk túlélte! (Vettünk Decathlonban egy kétrétegű jurta sátra, mindössze 5000 Ft-ért és rendkívül elégedettek vagyunk vele, remekül helyt állt túránk során!) Mivel magamhoz tértem, elmentünk még kicsit sétálni. Este 11 körül járhatott az idő. Ittunk még egy fröccsöt, vettünk egy üveg Zöldveltelinit és ettünk még egy Töki Pompost.

Éjfél körül nyugovóra tértünk, nagyon fáradtak voltunk, engem nem kellett altatni. :)

Hajnali 1/2 5-kor a következőre ébredtem: Na húzzzzad!!!! És rázendítettek valami eszméletlen (jó) népzenére, zenebonára a Polkol Likában. Elsőre azt hittem, szívrohamot kapok. Volt ott mindenféle hangszer! Gondolom, valamelyik zenekar (lehet, hogy pont a Csík) hajnalig mulatott és betévedtek a kocsmába. :) Bosszúsan megnéztem az órám: 04:30, majd elmosolyodtam.... szeretem ezt a fesztivált. :) Nekünk is ki kellett volna menni mulatni velük.

Mai teljesítmény: Balatonakali - Kapolcs 28,4 km