Mai túránk útvonala: Diósviszló - Márfa - Harkány - Siklós - Nagytótfalu - Kisharsány - Nagyharsány - Villány - Villánykövesd - Palkonya - Újpetre - Vokány - Nagytótfalu - Siklós - Harkány - Diósviszló (72 km)
Putyó egyik kollégája, Tamás hívott meg minket Diósviszlóra. A párja örökölt itt a szüleitől egy szőlőst és egy házat. Tamás ott töltötte a szabiját és szívesen látott minket. Még péntek este érkeztünk. Úgy terveztük, hogy Szentlőrincig megyünk vonattal, onnan pedig letekerünk Diósviszlóra, de végül szervezett nekünk egy fuvart Pécsre, ott várt minket egy transporter, ahova bepakoltuk a paripákat és Tamás sógora elvitt minket a szállásunkra. Késő volt már (este 9-re érkezett be a vonat), nem bántuk, hogy nem kellett még aznap 40 km-t tekerni.
Nagy örömünkre most már IC-n is lehet kerékpárt szállítani. Amin kicsit kiakadtunk, hogy akiknek nem jutott helyjegy, azok felszálltak a kerékpárszállító kocsiba és ott potyáztak, tömörültek. Mindezért csak 500 Ft büntit kellett fizetniük a kalauznak.
Szombaton viszonylag korán keltünk és reggeli után, 10:00 körül felkerekedtünk kerekezni. :) Úgy volt, hogy Tamás is velünk tart, de ő reggel leforrázta a lábát kávéval, ami úgy felhólyagosodott, hogy járni alig bírt.
Kicsit tartottam tőle, hogy vele milyen lesz túrázni, mert hogy országúti bringája van, nagy sportember, ő alapból legalább 30 km/h-val teper. Feszélyezett volna, hogy az én tempómban kell haladnia.
Kicsit tartottam tőle, hogy vele milyen lesz túrázni, mert hogy országúti bringája van, nagy sportember, ő alapból legalább 30 km/h-val teper. Feszélyezett volna, hogy az én tempómban kell haladnia.
Szóval Putyóval nekivágtunk aznapi túránknak. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy szebbnél szebb tájakon jártunk.
Harkánytól Siklósig kiépített bringaút van, végig príma az aszfalt, csak úgy repül rajta a kerékpár.
Siklós után kis forgalmú autóúton folytatódik a túra. Végig ki van táblázva, ugyanis ez az útvonal a Három-folyó túraútvonal része, amit egyszer majd szeretnénk végigtekerni.
Szinte végig sík terepen mentünk. Jobbról-balról dimbes-dombos, szőlős, távolban az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó).
Szeretem, mikor komótosan tekerek és nézelődök és csordultig telek azzal a szépséggel, ami körülvesz. Ezt csak két keréken lehet megtapasztalni. :)
 |
| Távolban az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó) |
Szeretem, mikor komótosan tekerek és nézelődök és csordultig telek azzal a szépséggel, ami körülvesz. Ezt csak két keréken lehet megtapasztalni. :)
Kisharsány nagyon takaros kis falu. Itt meg is álltunk szusszanni egyet és feltölteni a kulacsokat egy kútnál.
Mikor indultunk volna tovább, Putyónak letört az ülése. Már egy pár napja mondta, hogy nem az igazi, nem akar a helyén maradni, hát most végképp lekéredzkedett. Kicsit megijedtem, hogy most akkor hogyan lesz tovább. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy szegény Drágám ülés nélkül tekeri végig a még előttünk álló nem kevés kilométert, de Putyó megnyugtatott, hogy egy anyacsavarral meg lehet oldani a helyzetet, ami persze nem volt nála. A szemközti kis kocsma előtt egy pasas sepregetett, Putyó megkérdezte tőle, nincs-e ilyen csavarja. Elirányított minket pár házzal arrébb, ahol egy mezőgazdasági gépszerviz volt. Bár az csak délig volt nyitva, mi pedig utána pár perccel értünk oda, de azért még szerencsével jártunk. Így egy kis szerelés után folytathattuk az utunkat.
 |
| Gólyapár Kisharsányban |
Mikor indultunk volna tovább, Putyónak letört az ülése. Már egy pár napja mondta, hogy nem az igazi, nem akar a helyén maradni, hát most végképp lekéredzkedett. Kicsit megijedtem, hogy most akkor hogyan lesz tovább. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy szegény Drágám ülés nélkül tekeri végig a még előttünk álló nem kevés kilométert, de Putyó megnyugtatott, hogy egy anyacsavarral meg lehet oldani a helyzetet, ami persze nem volt nála. A szemközti kis kocsma előtt egy pasas sepregetett, Putyó megkérdezte tőle, nincs-e ilyen csavarja. Elirányított minket pár házzal arrébb, ahol egy mezőgazdasági gépszerviz volt. Bár az csak délig volt nyitva, mi pedig utána pár perccel értünk oda, de azért még szerencsével jártunk. Így egy kis szerelés után folytathattuk az utunkat.
 |
| Kisharsány és Nagyharsány között. A Szársomlyó nem túl szép, kibányászott oldalát mutatja. |
Az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó) lábánál megálltunk szusszanni és fotózni egyet. Leírhatatlan érzés az, amikor reggel még a távolból látsz egy hegyet és pár órával később már ott állsz a lábánál úgy, hogy önerődből tekertél oda. Ez is egy sikerélmény. :)
 |
| Az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó) |
Hamarosan beérkeztünk Villányba. Előtte még meg kellett küzdeni egy masszív emelkedővel. Nagy örömömre közben a nap is kisütött, úgyhogy mire felkapaszkodtunk, pillanatok alatt le is égtem. A naptejemet persze a szálláson hagytam, úgy be volt borulva reggel. Villányon hamar végigrepesztettünk, ugyanis a komisz emelkedő után egy derekas lejtő következett. Míg suhantam lefele, próbáltam minél többet magamba fogadni a városból és az út menti pincészetekből.
Putyó egyébként direkt úgy tervezte meg túránkat, hogy megkerüljük a Villányi hegységet, így több ilyen nehézségre nem nagyon kellett számítanunk.
Már előre kinéztük magunknak Villány határában a Fülemüle csárdát, ahol elfogadnak étkezési jegyet, így az ebédünket ott fogyasztottuk el. Délután 2 óra tájt értünk oda.
A csárda nagyon szép, a pincér nagyon kedves és vendégszerető volt. Én harcsapaprikást rendeltem túrós csuszával. Eddig itt ettem a legjobbat! :) Rettenetesen finom volt!
Egyetlen szépséghibája volt az ebédünknek, hogy hemzsegtek a legyek. Végül kaptunk egy légycsapót. Putyó meg is kérdezte, hogy mennyi légy után jár kedvezmény, de sajnos nem járt. :-D
Egy isteni finom ebéd után folytattuk utunkat.
 |
| Harcsapaprikás túrós csuszával |
Egyetlen szépséghibája volt az ebédünknek, hogy hemzsegtek a legyek. Végül kaptunk egy légycsapót. Putyó meg is kérdezte, hogy mennyi légy után jár kedvezmény, de sajnos nem járt. :-D
 |
| Étkezési kellék |
Egy isteni finom ebéd után folytattuk utunkat.
Következő állomásunk: Palkonya.
Egy gyönyörű borfalu, sok-sok pincesorral.
Besétáltunk egy soron, a legvégén egy pasas mosta a boroshordóit, szóba elegyedtünk vele. Látszott rajta, hogy már kapatos. Hívott minket, menjünk, igyunk egyet, így lementünk a pincéjébe. Még sosem láttam boros pincét. :)
Először megkínált egy finom édes fehér borral.Eez amolyan nőknek való, mondta. Ő nem szereti, de azért ő is ivott velünk egy pohárral. Közben sztorizgatott, mesélte az élményeit Spanyolországról, Hollandiáról, a Cseh testvérvárosról. Nagyon jó arc volt az öreg! :) Igaz, én eléggé a háttérbe szorultam, Putyó volt a partnere, csak hozzá beszélt és neki énekelgetett, asszonynépnek háttérben a helye ezek szerint. :)
Egy gyönyörű borfalu, sok-sok pincesorral.
Besétáltunk egy soron, a legvégén egy pasas mosta a boroshordóit, szóba elegyedtünk vele. Látszott rajta, hogy már kapatos. Hívott minket, menjünk, igyunk egyet, így lementünk a pincéjébe. Még sosem láttam boros pincét. :)
 |
| Ez csak egy jelzésértékű kép, bocsi a minőségéért. :) |
Először megkínált egy finom édes fehér borral.Eez amolyan nőknek való, mondta. Ő nem szereti, de azért ő is ivott velünk egy pohárral. Közben sztorizgatott, mesélte az élményeit Spanyolországról, Hollandiáról, a Cseh testvérvárosról. Nagyon jó arc volt az öreg! :) Igaz, én eléggé a háttérbe szorultam, Putyó volt a partnere, csak hozzá beszélt és neki énekelgetett, asszonynépnek háttérben a helye ezek szerint. :)
Kb. egy órát töltöttünk a pincében. Kóstoltunk még egy vörös száraz bort is, amit Putyóval szívatott fel az öreg a hordóból. Jópofa volt nagyon. :)
Mivel még hosszú út állt előttünk és láttam, hogy az Asszony se nagyon lát minket szívesen, továbbálltunk.
Palkonyán még megnéztük a temetőt, ahol nagyon régi sírok is találhatóak. Míg Putyó fotózott, én heverésztem egy padon.
Ekkor már felvettem a hosszú ujjú bringás felsőmet, mert éreztem, hogy nagyon leégtem. Jók ezek a göncök. Nagyon meleg volt, mégsem éreztem, hogy teher lenne a hosszú ujjú, mert szellőzik rendesen és az izzadtságot is felszívja.
 |
| Ősi temető |
 |
| Palkonyai templom, tornyán gólyafészekkel |
Ekkor már felvettem a hosszú ujjú bringás felsőmet, mert éreztem, hogy nagyon leégtem. Jók ezek a göncök. Nagyon meleg volt, mégsem éreztem, hogy teher lenne a hosszú ujjú, mert szellőzik rendesen és az izzadtságot is felszívja.
Palkonyától ismét egy kemény emelkedő következett. Támadt egy olyan remek ötletem, hogy Újpetre-Vokány felé menjünk tovább, ne forduljunk vissza, ugyanis nem tűnt olyan vészesnek nekem ez a Villányi hegység. Gondoltam, már nem lehet olyan sok emelkedő, simán áttekerünk rajta. Putyó kicsit furcsállotta a javaslatomat, de belement. Hát, persze tévedtem. Egy igen kitartó emelkedőn kellett átküzdeni magunkat, szerintem volt vagy 200 méteres szintkülönbség is, úgy 2-3 km-en keresztül. Putyót előreküldtem, menjen a maga tempójában, majd fent találkozunk. Én kb. 8 km/h-s sebességgel hasítottam felfelé, csillagokat láttam, köpni-nyelni nem tudtam és közben jót röhögtem magamban. Úgy tűnik, kellenek ezek a kihívások az életembe. Eszembe jutott a tavalyi küzdelem a Balaton-felvidéken. Akkor is megcsináltuk, most is menni fog! ....és igen, egyszer csak felértünk! :) A hegytetőn kidőltem, kilihegtem magam és megdicsértem a paripámat (na meg persze magamat). Átment a teszten, remekül teljesített! Ilyen az, amikor az embernek normális váltók vannak a bringáján. (Itt kell megjegyeznem, hogy most voltunk először komolyabb túrán a kerékpárokkal, mióta tavaly megvettük őket.)
Miután kifújtuk magunkat, lesuhantunk egy fasza kis lejtőn, kiszellőztettük a fejünket és Diósviszló felé vettük az irányt (Siklós - Harkány - Márfa - Diósviszló).
Este 7 körül értünk vissza a szállásunkra, kicsit elfáradtunk. Ezt a napot megúsztuk eső nélkül (egész héten esős, rossz idő volt és hétvégére sem jósoltak mást). A mai teljesítményünk: 72 km :) |
| A távolban Siklós és a Siklósi vár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése