Miskolc, Diósgyőr - 30. Kaláka fesztivál, 2. nap - kisvasút és mulatozás (2009.07.11.)

Korán ébredtünk és egyből el is startoltam a zuhanyzó felé. Mindösszesen két zuhany állt a fesztiválozók rendelkezésére, így ha nem voltál elég szemfüles, vagy nem mentél elég korán, sokat kellett sorba állni.

A kemping és a fesztivál nyüzsgött a kisgyerekektől. Sokan jöttek családostul, ez egy ilyen fesztivál, ide lehet. A kedvenc időtöltésem volt koncertek alatt, előtt, után, hogy a gyerekeket néztem. Tündériek voltak. :)

A reggelinket a strand egyik sarkában fogyasztottuk el, a vár aljában (imádom ezt a várat, olyan szép!).

Délelőtt összefutottunk Csakiékkal (Csaki +Tünde+ a kislányuk, Flóra) és hívtuk őket, tartsanak velünk kisvasutazni. 12:30-kor indult volna a vonat, de késett vagy fél órát.

A vonatozás príma volt, mint mindig. :)

Most csak Közép-Garadnáig utaztunk, onnan visszasétáltunk a pisztrángtelepig, ahol ebédelni szándékoztunk.

A hétvégének köszönhetően teltház volt, kígyózó sorral. Szerencsére végül gyorsan haladt, helyet is találtunk, így nem menekültünk el. Elfogyaszthattunk egy messze földön híres isteni finom pisztrángot. :) Innen lesétáltunk a következő megállóhoz,

 és az Őskohónál megpihentünk a kisvasút érkezéséig.

Úgy terveztük, hogy még Lillafüreden sétálunk egyet, megnézünk egy barlangot, de már nem jutott rá idő, így visszamentünk Diósgyőrbe.

A mai első fellépőt már nagyon vártam. Bognár Szilviát nagyon szeretem. Csodálatos hangja van és az új lemeze nagyon jól sikerült, sokat hallgatom. Sajnos az első egy-két számról lemaradtunk, de azért így is láttam belőle eleget.
Őt követte a Szélkiáltó együttes, akik szintén megzenésített versekben utaznak. Régi zenekar már, elég jó volt. :)

Ezután következett Putyó új kedvence, Szalonna és bandája. Hát, ők aztán feldobták a hangulatot, igazán jó talpalávalót húztak, még táncra is kerekedtünk. Csak úgy a magunk suta módján, mivel néptáncolni nem tudunk (de szeretnénk megtanulni). :)

Az utolsó koncertre már igencsak emelkedett volt a hangulat. A Vujicsics együttes zárta az estét, erre is roptuk. :)

A nap folyamán megismerkedtünk egy borásszal, aki Budakeszin lakik, de Mohácson van a pincéje. Sokszor jártunk felé kóstolgatni, beszélgetni. Nagyon szimpatikus ember volt. Mondta, ha Mohácson jártunk, feltétlenül látogassuk meg. :)

Egyébként az est folyamán többnyire saját készítésű fröccsöt fogyasztottunk. Mivel nem voltunk/vagyunk eleresztve, napközben egy kocsmában vettünk egy palack folyóbort, mellé ásványvizet és mi mixeltünk magunknak. Ezen a fesztiválon nem tiltják, hogy italt vigyél be magaddal és nem motoznak. 

Hajnali 1 körül volt vége a programnak. Gryllus Dani bácsi mindenkit aludni küldött, de persze nem akart még nyugovóra térni a jónép. :) Az árusok utcájában össznépi mulatság kerekedett, pár lány zenélt különféle hangszereken, az emberek meg ropták a táncot. :)

Valamikor hajnali 2 körül mentünk aludni.

Miskolc, Diósgyőr - 30. Kaláka fesztivál - megérkezés és az 1. nap (2009.07.10.)

Hetek óta vártam már ezt hétvégét. Idén volt a 30. Kaláka fesztivál, így a fellépők listája elég jónak ígérkezett.

Pénteken indultunk a Keleti pályaudvarról dél körül és kb. 14:00 órára érkeztünk meg. Hungary Card-ot szerencsére nem kellett felhasználnunk kedvezményes jegyvásárláshoz, ugyanis a MÁV 50%-os menettérti jegyet biztosított a fesztiválozóknak, csak le kellett bélyegeztetnünk a helyszínen.

A Tiszai pályaudvarról még egy fél órás villamosozás várt ránk keresztül Miskolcon.

Mire Diósgyőrbe érkeztünk, az életkedvem is elment. Miskolc ritka ronda város, nagyon lehangoló. Valahogy az emberek is. Rengeteg a kisebbségi. Valahol félúton felszállt két szakadt roma srác, pólójuk alatt ott lapult a higítós zacskó és szipuztak. Egy idő után már majdnem lefordultam a székről, annyira büdös volt. Undorítóak voltak.

14:45 körül értünk a várhoz. Megvettem kultúrautalványból a fesztivál-bérleteket, utána mentünk a kempingbe. A vár mellett van egy strand, ilyenkor ott lehet sátorozni. Ex-kolléganőm a könyvtárból már előző nap megérkezett a családjával, telefonon elirányítottak minket, hogy hol fogjuk megtalálni a sátrukat. Ez a kosárlabda-pálya mellett volt, amit most a parkoló autóknak tartottak fent. Kérdeztem a bejáratnál a jegyárusító hölgyet, hogy merre találom a kosárpályát, de sajnálattal közölte velem, hogy most nem fogok tudni kosarazni, mert parkoló van a helyén. Hát, gondoltam, akkor mindjárt haza is megyek! :)

A leírás alapján beazonosítottuk Andiék sátrát és mi is tábort vertünk mögöttük. Ahogy ezzel elkészültünk, mentünk is az első koncertre, ami 17:00-kor kezdődött. A Napra zenekar indította a fesztivált. Hát, nekem nem tetszett. Érdekes zene, de valahogy nem fogott meg.

Korábbi években úgy volt, hogy a várban is volt egy színpad és a várárokban is és felváltva voltak a koncertek a két helyszín között. Idén csak fent a várban állítottak színpadot, két koncert között kb. fél óra átállás volt, addig lent a sörsátornál egy kisebb színpadon egy zenekar szolgáltatta a kocsmazenét. Első nap ez a Técsői banda volt. A mai fellépők a várszínpadon: Napra, Budapest Klezmer Band (ezt nem néztük meg), Sebő együttes, Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs, Sirtos együttes (ezt sem láttuk).

Amíg a Budapest Klezmer Band játszott, megnéztük a kirakodó vásárt a vár előtt (egy tűzzománcos francia csattba bele is szerettem), fröccsöztünk és találkoztunk Andiékkal.

A Sebő együttes nem volt rossz, Sebő Feri hozta a tanítványait, három lányt. Nagyon szép hangjuk volt, de a vége felé már untam a koncertet. A megzenésített versek valahogy nem az én világom. A koncert közben elkezdett szakadni az eső, de mi nem igazán zavartattuk magunkat, belebújtunk az esőkabátunkba. Palya Beát is szakadó esőben néztük végig, utána lementünk a sörsátorhoz és hallgattuk, hogy húzza a Técsői banda. Az eső miatt ők is beültek védett helyre az egyik sörpadhoz. Nagyon jó volt a hangulat, az emberek táncoltak, énekeltek a zuhogó esőben.

23:00 körül már elfáradtunk, az esőt is meguntuk, így a Sirtos koncertre már nem mentünk vissza, inkább nyugovóra tértünk.

Ja, és két koncert közt Putyó megvette nekem azt a csodaszép francia csattot is! :)

Tekergések a Baranyában, 3. nap: Diósviszlótól Szigetváron át Szentlőrincig (2009.06.29)

Mai útvonalunk: Diósviszló - Rádfalva - Kórós - Sámod - Baranyahídvég - Vajszló - Nagycsány - Csányoszró - Sellye - Bogdása - Drávafok - Teklafalu - Kétújfalu - Hobol - Szigetvár - Péterfa - Dencsháza - Katádfa - Rózsafa - Szentdénes - Királyegyháza - Szentlőrinc (96 km)

Azt hiszem, ezt a napot sem felejtem el soha....

Korán kelés, reggeli, összecuccolás, 9-10.00 között indulás. Hosszú út állt előttünk.

Több lehetőséget fontolgattunk:

• A verzió: nem megyünk semerre, egyenesen feltekerünk Szentlőrincre, vonatra szállunk és hazajövünk.


• B verzió: Elmegyünk Sellyére és onnan tekerünk fel Szentlőrincre, ahol vonatra szállunk és hazajövünk


• C verzió: Elmegyünk Sellyére, onnan fel Szigetvárra, ahol vonatra rakjuk a bringát, átmegyünk Szentlőrincre, átszállunk egy másik vonatra és hazajövünk.

A C verzió nyert, de így tudtuk, hogy csak egy délutáni vonattal tudunk elindulni és késő este érünk haza. Én szerettem volna látni Szigetvárt, így hát elindultunk. Ma végre velünk tartott Tamás is az országúti bringájával.

Én mentem elől, hogy a fiúk igazodjanak a tempómhoz (Putyóval mindig így tekerünk). Köszönhetően a sík terepnek és a remek aszfaltnak remekül suhant a paripa, végig tudtam tartani egy 20-22 km/órás tempót. Ez azzal járt, hogy folyamatosan tekertem. Putyó rám is szólt, hogy nehogy túlhajtsam magam, hosszú út áll előttünk, ki ne dőljek. Nem éreztem megterhelőnek,  a fenekem viszont annál inkább. Megviselte az előző két nap, így már az első kilométerek után szenvedtem, mocorogtam, össze-vissza állítottuk az ülésemet, hogy kényelmes legyen. Sehogy nem volt jó. A fiúknak volt kipárnázott bringanacija, nekem nincs. Muszáj lesz beszereznem egyet.

(A fenékfájásomhoz kapcsolódik egy kis kiegészítés: jó pár évvel ezelőtt egy télen megcsúsztam a jégen és brutálisan fenékre estem. Úgy, hogy járni alig bírtam napokig. Állítólag nem tört el semmim, de a farcsontom azóta is sokszor tudat magáról. Na, nekem már ez fájt eme gyötrelmes napon.)

Viszonylag jó időben, jó tempóban, hamar eljutottunk Sellyére. Ez Diósviszlótól kb. 30 km-es távolság.

Sellyén megálltunk a Draskovich kastélynál, amiben most egy kollégium üzemel. Tartozik hozzá egy arborétum, ezt szerettük volna megnézni.

Forrás: www.panoramio.com. Fotózta: Molnár Zoltán

Tamás vállalta, hogy vigyáz a bringákra, míg mi sétáljunk egyet. Így jártunk egyet a kertben és kerestük az Ormánsági múzeumot, ami a leírás szerint szintén itt található valahol. Nem leltünk rá, így csak az arborétumban bóklásztunk. 

Nem egy nagy terület, hamar átjárható. 

Mikor visszamentünk Tamáshoz, kiderítettük, hogy hol a múzeum. Ott volt az is mellettünk, csak más irányban. Ekkor jött az első pofira esés: zárva volt. Hát persze, hétfő van, ilyenkor általában a múzeumokban szünnap van! :(

Hát, akkor gyerünk tovább! Sellye után rossz útra kanyarodtam, így öntudatlanul is sikerült egy hosszabb utat választanom Szigetvárig. :-/

Néha egy pár perces szünetet beiktatva haladtunk szép tempóban.

Az egyik ilyen pihi közben Kétújfalunál nyakunkba szakadt egy jó kis zápor. Felkaptuk az esőkabátot és mentünk tovább. Nem is haladtunk sokat, mikor egyszercsak elállt az eső. Én megálltam levenni az esőkabátot, mert nagyon feszélyezett. Ahogy továbbindultunk, utolért a zápor. Nem érdekelt, nem öltöztem vissza. A fiúkon maradt az esőkabát, én meg a szakadó esőben vidáman tekertem. Nem volt hideg, nem fáztam, szeretem a nyári záporokat, váltóruha meg volt a táskában. Mire elállt az eső és megszáradtam, jött a következő. Így ment ez Szigetvárig, ahova szakadó esőben érkeztünk meg. Hamar megtaláltuk a várat, körbetekertük

Forrás: ecohun.com

és a bejáratnál szomorúan állapítottuk meg, hogy hétfő van: zárva. :( Hogy lehet egy vár is zárva hétfőn??? Majd megszakadt a szívem, annyira szerettem volna bemenni és körbenézni! Kívülről olyan nagy volt és szép!

Mivel már korgott a gyomrunk, kerestünk egy vendéglőt. Szigetváron nem néztünk ki előre semmilyen étkezési lehetőséget, így Tamás felhívta egy ismerősét, hogy tud-e ajánlani valami jó kis helyet. A telefon után felkerestük a Kiskakas éttermet. Itt fogyasztottunk egy felejthető, de nagyon olcsó ebédet, majd tanakodtunk, hogyan tovább. A vonat indulásáig, ami átvitt volna Szentlőrincre, még sok óra volt hátra. A vár zárva, strandolni nem volt kedvünk, nem igazán tudtunk mit kezdeni magunkkal. Végül Putyóval arra jutottunk, hogy áttekerünk Szentlőrincre, bár ez ellen már minden porcikám tiltakozott. Amennyiben a 6-os úton mentünk volna, 1 órán belül ott vagyunk, de az túl forgalmas, így a kerülőút győzőtt. Még 30 km. :-/

Tamás Dencsházáig velünk tartott, onnan Diósviszlónak vette az irányt.

Nagyon nehezen vettem már a kilométereket, az út sem volt valami jó minőségű, támadt egy kis szembeszél is, így többnyire már csak 16 km/h-val tudtam haladni.

Kis falukon tekertünk keresztül, zömében roma lakossággal. Látszott, hogy nem sűrűn jár erre idegen, mert úgy néztek ránk, mint az UFO-kra. Putyó utólag mondta, hogy kicsit tartott tőle, hogy leszednek minket a bringáról. Érdekes, nekem valahogy eszembe sem jutott, pedig én vagyok az ijedősebb. :)

Bár ezt a kerülőt már egyikünk sem kívánta, a táj mégis kárpótolt minket a szenvedéseinkért.

Egy napraforgó mezőnél meg is álltunk pihenni és fotózni kicsit, én is beálltam a közepébe pózolni.

Ekkor már nem győztem tömni magamba a szőlőcukrot, hogy energiához jussak.

A leginkább a Szentlőrinc előtti falu, Királyegyháza tetszett. Szép kis helység, takaros portákkal. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy a házak nem az út szélén állnak, hanem van még előttük nagy füves terület, így tágasak az utak. Sok helyen nyírták a füvet, vagy locsoltak.

Az utolsó kilométereket már csak magam elé bambulva, kikapcsolt aggyal bírtam megtenni, reménykedőn kapaszkodva Szentlőrinc körvonalaiba. Annyira fájt már mindenem, hogy sírni tudtam volna.

Egyszercsak megéltük azt a pillanatot is, mikor begurultunk Szentlőrinc vasútállomására. Ekkor 96 km-t mutatott a kilométeróránk. Kb. fél óránk volt még a vonat indulásáig, így kényelmesen le tudtunk cuccolni a bringákról. 19:37-kor vonatra szálltunk és irány Budapest.

Késő este, 22.15-re ért be a szerelvény Keleti pályaudvarra. Innen még haza kellett jutni.

A Városligetnél még benéztünk a Kertem-be, hátha éppen dolgozik egy ismerősünk, de nem volt ott, így mentünk tovább. Éjfél tájban értünk haza.

A mai összes megtett kilométer: 109 km

Többet nem szeretnék ennyit, ez nem embernek való. Itthon megállapítottuk, hogy azért szenvedtem annyira, mert az ülésem már tropára van menve, meg van rogyva, nincs már semmi tartása. A következő héten vettünk nekem egy új ülést, ami most nagyon szupi és kényelmes, és a farcsontom is csendben van azóta. :)

Tekergések Baranyában, 2. nap: Harkány és Siklós (2009.06.28.)

Mai útvonal: Diósviszló - Márfa - Harkány - Siklós - Harkány - Márfa - Diósviszló (36 km)



Ma is viszonylag korán keltünk és reggeli után útnak is indultunk.

11:00 órától várjátékok voltak a Siklósi várban, úgy terveztük, hogy ott indítjuk a mai programot.

Tamás is velünk tartott, egy régi túrakerékpárral jött, amit a napokban szerelt össze. Ahogy elindultunk, már Diósviszló után nyakunkba szakadt az ég. Kiadós zuhé volt, így borult a programtervünk.

Úgy döntöttünk, ha már ilyen csúf idő lett, elmegyünk Harkányba gyógyfürdőzni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul az időjárás.

Harkányban Tamás bringája felmondta a szolgálatot, meg kellett állnia szerelni. Minket tovább küldött, ő úgysem akart strandolni.

Mire a fürdőhöz értünk, az eső is elállt. Kihasználva Hungary Card-os kedvezményünket, félárú jegyet váltottunk a gyógyfürdőbe.

Bejártuk a strandot, találtunk szaunát is és szomorúan állapítottuk meg, hogy hát papucsunk az nincsen, márpedig kötelező lenne a használata, így anélkül lébecoltunk és a szauna kimaradt. Viszonylag hűvös volt, a strandmedence nem hozott minket lázba, így átmentünk a termálfürdőbe. Itt van kültéri és beltéri medence egyaránt, a víz hőmérséklete 36 és 38 fokos. Perzselte rendesen az előző nap leégett bőrömet. Lubickoltunk, melegedtünk egyet és körbejártuk a fürdőt. Kb. 2 órát töltöttünk itt. A vége felé felfedeztem egy táblát, amire ki volt írva, hogy a termálvíz elszínezheti az ékszereket. Ekkor a kezeimre néztem és hát igen: a gyűrűim eleinte barna, majd később zöldes-kékes-fekete színben pompáztak. Így jobban tetszettek (azóta lekopott). :)

Mivel már ebédidőre járt, úgy döntöttünk, hogy felkeressük a helyi kiszemelt csárdát, aztán eldöntjük, mi lesz: vagy visszajövünk, vagy átmegyünk Siklósra a 15:00 órás várjátékokra.

Miután átöltöztünk és útnak indultunk, ismét nagy zuhé támat. Magunkra kaptuk az esőkabátot és áttekertünk a Muskátlis csárdába.

Itt kicsit megszeppentünk, mert a nagy-nagy étteremben nem volt egyetlen vendég sem. Megnyugtattak minket, hogy nyitva vannak, így hát helyet foglaltunk és rendeltünk. Én borzasztóan éhesnek éreztem magam, így győzött a mohóság. Kértem halászlét és csevapcsicsát is görög salátával.

A halászlét kis bográcsban tálalták, bőséges volt, gyufatésztával, ahogy én szeretem. :)

Mire megettem, jól is laktam, így a második fogással már csak küzdöttem. Végül kifogott rajtam és becsomagoltattam.

Mire útnak indultunk, már derekasan eljárt felettünk az idő. Az eső is elállt, ezért célba vettük Siklóst.
Sajnos csak 16:00 órára értünk oda, még hallottuk a várjátékok végét. Szépen lecsúsztunk róla. :(

Belépőt váltottunk a várba és felfedező útra indultunk.

Kilátás a várból, a távolban a Szársomlyó

Kilátás a várból

Siklósi vár

Siklósi vár

Nem voltunk tőle elájulva. Van sok kiállítás, de valahogy olyan szedett-vedett az egész. Az egyik szobában még határőrökről van kiállítás, a következő helyiségben már kínzókamra.

Néztem a máglyahalált, a vasra verést, a hóhért, ahogy lecsap a bárddal egy térdeplő ember feje felé és ekkor valami nagyon furcsa érzést éreztem a tarkómon. Összerándult, megfeszült minden izmom és olyan pocsékul lettem, mint a templomokban szoktam. Na, gondoltam, tuti, hogy ebben is volt részem, nem csak máglyahalálban. :)

A vár tömlöceiben és kínzókamráiban szinte semmi sincs. Beléptem egy-két cellába és olyan nyomás lett a mellkasomon, hogy ki kellett jönnöm. Pocsék érzés volt. Ezek a fránya előző életek.... :)

Az igazán érdekes élmény ez után jött. Volt ott egy kis szakadt, kopott kápolna. Bementünk és arra számítottam, hogy ki is fordulok, ahogy szoktam az ilyen szent helyekről. Valahogy mindig feszélyez a légkör, de itt nem. Itt valami fura békesség jött rám. Leültem és elteltem békességgel.Tudom, érdekesen hangzik ez az én "számból", de olyan jó volt ott üldögélni!!! :)

Nagyon elgondolkodtattak ezek az élmények, hogy mi közöm lehet nekem ehhez a helyszínhez.

A vár bejárása után még megnéztünk a közelben egy dzsámit, amit a '90-es évek elején újítottak fel. 18:00-ig volt nyitva, éppen zárás előtt 10 perccel toppantunk be.

Nagyon szép kis épület, gyönyörűen felújították. Volt már ez lakóépület, istálló, raktár, minden.

Ez után még betekertünk Siklós kis utcáiba, majd hazaindultunk. Ekkor már nagyon kellett vizelnem és emlékeztünk rá, hogy a bringaút mentén van egy tuti pihenő, ahol wc-t is láttunk. Gondoltam, akkor ezt most kipróbáljuk. 

Hát, odaérve nagyot esett az állunk. Kafán ki van írva, hogy EU-s támogatással milyen sok-sok  millió Euróba került ezt felállítani, de a WC-ajtók zárva voltak. Pisilhettem a szabadban a pihenő falának oldalába. Gratulálok! :-/

19:00 körül Harkányba érve  megállapítottuk, hogy a gyógyfürdő már bezárt, így sajnos be kell érnünk azzal a két óra lubickolással, ami jutott nekünk az aznapi programból. Innen már egyenesen Diósviszló felé vettük az irányt.

A mai teljesítmény: 36 km. A fenekem már igencsak ki volt készülve. :)

Este még felmentünk Tamással megnézni a szőlőst és a borospincéjüket. Felfelé lelegeltük az út menti meggyfákat. Életemben nem ettem ilyen finom meggyet! :)

A pincétől csodaszép volt a panoráma.

szőlős, a háttérben repcemező sárgállik

hangulatos lugas

Tekergések Baranyában, 1. nap: Diósviszló - Palkonya - Villányi hegység - Diósviszló (2009.06.27.)

Mai túránk útvonala: Diósviszló - Márfa - Harkány - Siklós - Nagytótfalu - Kisharsány - Nagyharsány - Villány - Villánykövesd - Palkonya - Újpetre - Vokány - Nagytótfalu - Siklós - Harkány - Diósviszló (72 km)

Putyó egyik kollégája, Tamás hívott meg minket Diósviszlóra. A párja örökölt itt a szüleitől egy szőlőst és egy házat. Tamás ott töltötte a szabiját és szívesen látott minket. Még péntek este érkeztünk. Úgy terveztük, hogy Szentlőrincig megyünk vonattal, onnan pedig letekerünk Diósviszlóra, de végül szervezett nekünk egy fuvart Pécsre, ott várt minket egy transporter, ahova bepakoltuk a paripákat és Tamás sógora elvitt minket a szállásunkra. Késő volt már (este 9-re érkezett be a vonat), nem bántuk, hogy nem kellett még aznap 40 km-t tekerni.

Nagy örömünkre most már IC-n is lehet kerékpárt szállítani. Amin kicsit kiakadtunk, hogy akiknek nem jutott helyjegy, azok felszálltak a kerékpárszállító kocsiba és ott potyáztak, tömörültek. Mindezért csak 500 Ft büntit kellett fizetniük a kalauznak.

Szombaton viszonylag korán keltünk és reggeli után, 10:00 körül felkerekedtünk kerekezni. :) Úgy volt, hogy Tamás is velünk tart, de ő reggel leforrázta a lábát kávéval, ami úgy felhólyagosodott, hogy járni alig bírt.
Kicsit tartottam tőle, hogy vele milyen lesz túrázni, mert hogy országúti bringája van, nagy sportember, ő alapból legalább 30 km/h-val teper. Feszélyezett volna, hogy az én tempómban kell haladnia.

Szóval Putyóval nekivágtunk aznapi túránknak. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy szebbnél szebb tájakon jártunk.

Harkánytól Siklósig kiépített bringaút van, végig príma az aszfalt, csak úgy repül rajta a kerékpár.

Siklós után kis forgalmú autóúton folytatódik a túra. Végig ki van táblázva, ugyanis ez az útvonal a Három-folyó túraútvonal része, amit egyszer majd szeretnénk végigtekerni.

Szinte végig sík terepen mentünk. Jobbról-balról dimbes-dombos, szőlős, távolban az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó).

Távolban az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó)

Szeretem, mikor komótosan tekerek és nézelődök és csordultig telek azzal a szépséggel, ami körülvesz. Ezt csak két keréken lehet megtapasztalni. :)

Kisharsány nagyon takaros kis falu. Itt meg is álltunk szusszanni egyet és feltölteni a kulacsokat egy kútnál.

Gólyapár Kisharsányban

Mikor indultunk volna tovább, Putyónak letört az ülése. Már egy pár napja mondta, hogy nem az igazi, nem akar a helyén maradni, hát most végképp lekéredzkedett. Kicsit megijedtem, hogy most akkor hogyan lesz tovább. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy szegény Drágám ülés nélkül tekeri végig a még előttünk álló nem kevés kilométert, de Putyó megnyugtatott, hogy egy anyacsavarral meg lehet oldani a helyzetet, ami persze nem volt nála. A szemközti kis kocsma előtt egy pasas sepregetett, Putyó megkérdezte tőle, nincs-e ilyen csavarja. Elirányított minket pár házzal arrébb, ahol egy mezőgazdasági gépszerviz volt. Bár  az csak délig volt nyitva, mi pedig utána pár perccel értünk oda, de azért még szerencsével jártunk. Így egy kis szerelés után folytathattuk az utunkat.

Kisharsány és Nagyharsány között. A Szársomlyó nem túl szép, kibányászott oldalát mutatja.

Az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó) lábánál megálltunk szusszanni és fotózni egyet. Leírhatatlan érzés az, amikor reggel még a távolból látsz egy hegyet és pár órával később már ott állsz a lábánál úgy, hogy önerődből tekertél oda. Ez is egy sikerélmény. :)

Az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó)

  

Hamarosan beérkeztünk Villányba. Előtte még meg kellett küzdeni egy masszív emelkedővel. Nagy örömömre közben a nap is kisütött, úgyhogy mire felkapaszkodtunk, pillanatok alatt le is égtem. A naptejemet persze a szálláson hagytam, úgy be volt borulva reggel. Villányon hamar végigrepesztettünk, ugyanis a komisz emelkedő után egy derekas lejtő következett. Míg suhantam lefele, próbáltam minél többet magamba fogadni a városból és az út menti pincészetekből.

Putyó egyébként direkt úgy tervezte meg túránkat, hogy megkerüljük a Villányi hegységet, így több ilyen nehézségre nem nagyon kellett számítanunk.

Már előre kinéztük magunknak Villány határában  a Fülemüle csárdát, ahol elfogadnak étkezési jegyet, így az ebédünket ott fogyasztottuk el. Délután 2 óra tájt értünk oda.

A csárda nagyon szép, a pincér nagyon kedves és vendégszerető volt. Én harcsapaprikást rendeltem túrós csuszával. Eddig itt ettem a legjobbat! :) Rettenetesen finom volt!

Harcsapaprikás túrós csuszával

Egyetlen szépséghibája volt az ebédünknek, hogy hemzsegtek a legyek. Végül kaptunk egy légycsapót. Putyó meg is kérdezte, hogy mennyi légy után jár kedvezmény, de sajnos nem járt. :-D

Étkezési kellék

Egy isteni finom ebéd után folytattuk utunkat.

Következő állomásunk: Palkonya.

Egy gyönyörű borfalu, sok-sok pincesorral.

Besétáltunk egy soron, a legvégén egy pasas mosta a boroshordóit, szóba elegyedtünk vele. Látszott rajta, hogy már kapatos. Hívott minket, menjünk, igyunk egyet, így lementünk a pincéjébe. Még sosem láttam boros pincét. :) 

Ez csak egy jelzésértékű kép, bocsi a minőségéért. :)

Először megkínált egy finom édes fehér borral.Eez amolyan nőknek való, mondta. Ő nem szereti, de azért ő is ivott velünk egy pohárral. Közben sztorizgatott, mesélte az élményeit Spanyolországról, Hollandiáról, a Cseh testvérvárosról. Nagyon jó arc volt az öreg! :) Igaz, én eléggé a háttérbe szorultam, Putyó volt a partnere, csak hozzá beszélt és neki énekelgetett, asszonynépnek háttérben a helye ezek szerint. :)

Kb. egy órát töltöttünk a pincében. Kóstoltunk még egy vörös száraz bort is, amit Putyóval szívatott fel az öreg a hordóból. Jópofa volt nagyon. :)

Mivel még hosszú út állt előttünk és láttam, hogy az Asszony se nagyon lát minket szívesen, továbbálltunk.

Palkonyán még megnéztük a temetőt, ahol nagyon régi sírok is találhatóak. Míg Putyó fotózott, én heverésztem egy padon.

Ősi temető 

Palkonyai templom, tornyán gólyafészekkel

Ekkor már felvettem a hosszú ujjú bringás felsőmet, mert éreztem, hogy nagyon leégtem. Jók ezek a göncök. Nagyon meleg volt, mégsem éreztem, hogy teher lenne a hosszú ujjú, mert szellőzik rendesen és az izzadtságot is felszívja.

Palkonyától ismét egy kemény emelkedő következett. Támadt egy olyan remek ötletem, hogy Újpetre-Vokány felé menjünk tovább, ne forduljunk vissza, ugyanis nem tűnt olyan vészesnek nekem ez a Villányi hegység. Gondoltam, már nem lehet olyan sok emelkedő, simán áttekerünk rajta. Putyó kicsit furcsállotta a javaslatomat, de belement. Hát, persze tévedtem. Egy igen kitartó emelkedőn kellett átküzdeni magunkat, szerintem volt vagy 200 méteres szintkülönbség is, úgy 2-3 km-en keresztül. Putyót előreküldtem, menjen a maga tempójában, majd fent találkozunk. Én kb. 8 km/h-s sebességgel hasítottam felfelé, csillagokat láttam, köpni-nyelni nem tudtam és közben jót röhögtem magamban. Úgy tűnik, kellenek ezek a kihívások az életembe. Eszembe jutott a tavalyi küzdelem a Balaton-felvidéken. Akkor is megcsináltuk, most is menni fog! ....és igen, egyszer csak felértünk! :) A hegytetőn kidőltem, kilihegtem magam és megdicsértem a paripámat (na meg persze magamat). Átment a teszten, remekül teljesített! Ilyen az, amikor az embernek normális váltók vannak a bringáján. (Itt kell megjegyeznem, hogy most voltunk először komolyabb túrán a kerékpárokkal, mióta tavaly megvettük őket.)

Miután kifújtuk magunkat, lesuhantunk egy fasza kis lejtőn, kiszellőztettük a fejünket és Diósviszló felé vettük az irányt (Siklós - Harkány - Márfa - Diósviszló).

A távolban Siklós és a Siklósi vár

Este 7 körül értünk vissza a szállásunkra, kicsit elfáradtunk. Ezt a napot megúsztuk eső nélkül (egész héten esős, rossz idő volt és hétvégére sem jósoltak mást). A mai teljesítményünk: 72 km :)