Szerzői jogok

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. De mielőtt megosztanál, felhasználnál bármit is az oldalról, kérlek, hogy egyeztess velem is.

2008. július 22., kedd

Hurrá, nyaralunk! - Miskolc, 4. nap - kisvasúttal Lillafüredre (2008.07.10)


8:00-kor ébresztő (minden reggel az ágyunkra sütött a nap, a két szélső ablakon volt redőny, középen nem, így muszáj volt felkelni :) ), tengi-lengi, reggeli, irány a kisvasút! :)
Diósgyőrből indul a kisvasút, mára több célunk is volt az útvonalán.

(Forrás:www.nlcafe.hu)

Először is elmentünk a végállomásig, Ómassáig. Itt nincs semmi különös, van egy kis fakuckós üdülőtelep, meg egy presszó, ahol egyből betekertünk egy fröccsöt. Körülöttünk erdő, mellettünk a Szinva-patak folydogál (imádom az ilyen szép patakokat!). Turistaút nem vezetett az úti célunk felé (legalábbis nem fedeztük fel), így kimentünk az autóútra és ott sétáltunk vissza kb. 1,5 megállót Garadnára, a pisztrángtelepre. Évek óta tervezem ezt a kirándulást és egy nagy kajálást a pisztrángosnál. (pipa!) Szóval van itt egy haltelep és sütöde, választhatsz sült és füstölt halacska között, de én azt mondom, hogy nem érdemes válogatni, mind a kettőt meg kell kóstolni! Mi sült halat kértünk, koviubival, sült krumplival és egy üveg borocskával.
Hát... hát ez aztán annnnnnnnnyira finom volt, hogy azt a mindenit!!!! :-p A kérge 8 féle fűszerben megforgatva és profi módon átsütve. Nem igazán tudtam vele betelni és a füstölt fogás is nagyon piszkálta a fantáziámat, úgyhogy Putyó-t rávettem, hogy ketten együnk meg még egy adagot a füstölt halból. Hát az sem volt semmi! Még most is összefut a nyál a számban! :)

Miután jól belakmároztunk, felkerekedtünk következő sétánkra Lillafüred felé: 2 megálló. Először a vonatsínek mentén mentünk (az úttestre már nagyon tűzött a nap), aztán egyszer csak lett egy kis ösvény a patak mellett és mi Putyóval inkább azon az úton mentünk tovább. Béláék maradtak a sínek mentén. Mi remekül választottunk útvonalat, mert meseszép volt a patak mellett sétálni. Egy kicsit rontott a helyzeten, hogy egy idő után a lábam már teljesen kikészült, ugyanis a hülye fejemmel az új papucsomban mentem, ami inkább dísznek van, de kirándulni biztos, hogy nem alkalmas.
Egy idő után kilyukadtunk a Hámori tónál és innen már tudtuk, hogy Lillafüredre érkeztünk. Barbi itt buszra szállt és hazament, mert randija volt a barátnőivel, így hármasban maradtunk. Következő álom-megvalósítás: csónakázni a Hámori tavon. :) (pipa!)





Béreltünk egy csónakot fél órára. Béla ült az orrba, én a fenékbe, Putyó-t meg beültettem, hogy evezzen. Nem volt valami hatékony kormányos, úgyhogy egy idő után mondtam, hogy na helycsere, és beültem evezni. Szerintem egész jól ment. :) Aki elment mellettünk mind azon nevettek, hogy elől-hátul egy-egy fiú, én középen evezek, ők meg ejtőznek. :)

Egyszer csak nagy csattanást és egy kiáltást hallottam a hátam mögül, Béla felől, és ahogy hátra fordultam, láttam, hogy valami mocorog a háta mögött, ő meg dermedten ül és kapaszkodik a csónakba. :) Fogtunk egy pisztrángot. :) Béla addig mocorgott, (meg a halacska is), amíg a kis jövevény be nem ugrálta magát a csónakba. Lett aztán nagy óbégatás (fogd már meg! de nem tudom! söpörd ki! de nem megy! ... :) ), mert elkapni nem tudtuk, mocorogni meg nem nagyon mertünk, nehogy beboruljunk. Illetve mi óbégattunk, Putyó meg fetrengett a röhögéstől és fotózott. :) Ahogy megfogtuk a halat, kiugrott a kezünkből. Teljes pánikhangulat uralkodott el a fedélzeten. :) Végül szegény kis pisztráng barátunk már annyira kikészült, hogy percekkel később vissza tudtuk rakni a tóba, ahol még sokáig feküdt hanyatt vágódva, mire magához tért. Már pont azon gondolkodtunk, hogy visszamegyünk érte és hazavisszük, megsütjük este. :) Utána még napokig nevettünk az eseten. Szegény Béla utólag mesélte, hogy mi minden futott át a fején, ahogy a hátának csapódott valami: vízi szörnyek, polip, lerántja valami.... :D Sok filmet néz :D
A nagy kaland után sétáltunk egyet Lillafüreden, és megnéztük Magyarország legnagyobb esésű vízesését.




Itt jegyezném meg, hogy egész nap készítettünk fényképeket, tök jókat, kisvasutasat, pisztrángosat, evezőset, vízesőset, majd egyszer csak azt írta ki a fényképezőgép, hogy: memóriakártya hiba. Azóta nem tudjuk előszedni róla az adatokat. :-(
Séta után még be/kiültünk egy helyre, ahol söröztünk és fröccsöztünk a kisvasút indulásáig. Este pedig csaptunk egy újabb nagy grillparty-t nagy zabálással, zenével, sörrel-borral. Annyi húst sütöttünk, hogy még másnap is azt ettük reggelire. :)
Szerintem csudi jó nap volt ez is! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése