Reggel 8 körül ébredtünk. Igazából hajnaltól már többször ébren voltam és csak pislogtam, hogy mennyi lehet az idő.
Délelőtt úgy döntöttünk, hogy bringára pattanunk és eltekerünk azon a szakaszon, amerre előző nap érkeznünk kellett volna és kimaradt, hogy azért mégiscsak elmondhassuk, hogy ott is jártunk. Így karikáztunk egyet a gáton visszafelé.
Mikor már elfogyott az aszfalt és csak a kavicsos út volt, visszafordultunk.
Mikor már elfogyott az aszfalt és csak a kavicsos út volt, visszafordultunk.
Azt terveztük, hogy ma megnézzük a Tisza-tavi vizi sétány és tanösvényt. Ez csak komppal közelíthető meg, ami óránként indul. Nem sikerült elérnünk, így beültünk a tegnapi étterembe és ismét ettünk egy isteni halászlét. Közben azon tanakodtunk, hogy minél kevesebbet kell kajára költenünk, már ezt a levest sem kéne, különben nagyon elúszunk anyagilag.
Épp elhatároztuk azt is, hogy ha nem hívnak a Csicsman kikötőből, akkor a kempingben szervezünk magunknak csónaktúrát, ugyanis ott is ki volt írva, hogy a portán lehet jelentkezni és viszonylag jó áron elvisznek minket csónakázni. Alighogy ezt megbeszéltük, már csörgött is a telefonom, a Csicsmanból kerestek, hogy lenne egy vagy két pár, akik társulnának túrához. Így végül abban maradtunk, hogy 16:00-kor találkozó a kikötőnél és megyünk 4 órás túrára.
Az idő szűke miatt elhalasztottuk a tanösvényt, mert nem értünk volna vissza 16:00-ra. Helyette úgy döntöttünk, csobbanunk egyet a strandon.
A víz hideg volt és nagyon sekély, nem sok időt töltöttünk el benne, de egy kicsit lehűlni ebben a nagy melegben jó volt. :)
A víz hideg volt és nagyon sekély, nem sok időt töltöttünk el benne, de egy kicsit lehűlni ebben a nagy melegben jó volt. :)
A megbeszélt időpontban megjelentünk a kikötőnél, ahol akkora volt a fejetlenség és a szervezetlenség, hogy én már komolyan tartottam tőle, hogy nélkülünk indul el az a túra. De végül mindenki megtalálta egymást, a csónakot és a túravezetőt is és 16:15 után el tudtunk indulni.
Vezetőnk Feri bácsi volt, egy 63-64 éves nagyon szimpatikus pasas. Társaink egy 50-60 év közötti házaspár. Elsőre nem voltak szimpik, de valószínűleg ők is a szervezetlenség miatt vágták az arcokat. Később kiderült, hogy nagyon jófejek. :)
Azt a csodát, amiben a következő 4 órába részünk volt, képtelenség leírni!
Bementünk a Tisza-tó sűrűjébe, közepébe, kilométerekre a parttól. Voltunk egy kilátón, aztán kóstoltunk sulyomot is. A tónak nagy területeit borítja a sulyom, ami amolyan vizigesztenye-féle. Szerintem nagyon finom.
Bementünk a Tisza-tó sűrűjébe, közepébe, kilométerekre a parttól. Voltunk egy kilátón, aztán kóstoltunk sulyomot is. A tónak nagy területeit borítja a sulyom, ami amolyan vizigesztenye-féle. Szerintem nagyon finom.
Egy nagy sulyom-mezőn több száz Fattyúszerkőt és fiókáikat figyelhettük meg. Bámulatos volt!
Bár motorcsónakkal nem szabad bemenni, de azért egy kicsit bekukkantottunk az Óhalászi Holt-Tisza részre is. Gyönyörű, csendes, nyugodt, feszített víztükör. :)
Ezután kimentünk a Tiszára, ahol pl. láthattuk sok gazdag embernek az úszóházait. Tudnék így élni. :)
Majd bekanyarodtunk a Kis-Tiszára, és visszaindultunk a tó felé. Útközben meglestük a hód-várat és egy hód-rágta fát. Hatalmas fa volt és úgy kihegyezték, mint a ceruzát!
Miután visszaszálltunk a csónakba, halkan, csendben, két másik csónak társaságában próbáltunk hódokat lesni... és láttuk is őket! Hárman voltak, ide-oda úszkáltak, de sajnos nem sokat mutattak meg magukból. :(
Innen folytatva utunkat egy gyönyörűséges, vadregényes járaton mentünk vissza a tóra, szemben a naplementével. Fantasztikus volt.
Feri bácsi igencsak kitett magáért, sokmindent megmutatott, és az külön plusz volt, hogy még egy kis naplementét is láthattunk. :)
Időben vissza is érkeztünk, kicsit több, mint 4 órát kalandoztunk. Gyönyörűséggel telve szálltunk ki a csónakból, méterekkel a föld felett lebegve.
Korábban úgy terveztük, hogy ma veszünk valami kolbászt és azt megsütjük vacsorára, de mire megérkeztünk már farkas éhesek voltuk és nagyon távolinak tűnt, mire elkészülünk a kajával, úhogy társ-párunk javaslatára velük tartottunk a Kormorán étterembe. Ez egy nagyon hangulatos kerthelyiséges csárda, remek konyhával. Mi egy kétszemélyes haltálat ettünk Putjoval, ami eszméletlen finom volt! A fizetés és a vacsi után kettesben maradtunk és kétségbeesve számolgattuk, mennyi pénzt költöttünk aznap és mennyi van még a következő napokra. Én azt sem bántam volna, ha a következő 8 napban már csak májkrémes kenyeret eszünk, ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy alakult! :) Csak egy dolgot sajnáltunk... és nem csak ma, minden nap... hogy nem csatlakozott hozzánk senki a baráti társaságunkból.
23:00 körül végül kimerülten feküdtünk le aludni.
Még több kép a blog Facebook oldalán, itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése