Kerékpárral a Tisza-tavon, 1. nap - Mezőkövesd, Poroszló (2009.08.14)

Útvonal: Mezőkövesd - Szentistván - Négyes - Borsodivánka - Poroszló (34,82 km)

Elérkezett ez a várva várt nap is! Sőt, már vége is. :( Rengeteg élménnyel és csodával és szépséggel a szívünkben tértünk haza. :)

Eredetileg a 10:03-as vonattal terveztük az indulást, de mivel egész héten későn értünk haza, se becsomagolva, se semmi nem volt, esélytelen volt az egész. Így végül a 12:03-kor induló járatot néztük ki magunknak.

Délelőtt gyors bepakolás, bevásárlás, szendvicskészítés. Civakodás, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytam. Még jó, hogy előzőleg írtam listát, hogy mit szeretnék vinni, mert tuti, hogy kimaradt volna valami. Így minden bekerült a batyuba (kivéve a dezodort :-) ).

Kapkodva, 11:00-kor indultunk, szinte esélytelennek tűnt, hogy elérjük a vonatot a Keletiben.

Támadt egy olyan ötletem, hogy még az újpesti vasútállomáson vegyük meg a jegyeket, ott biztos nem kell annyit sorban állni, meg bolyongani.

Ahogy elindultunk, eleredt az eső, így aggódtunk, hogy a csomagtartómra felpókozott hálózsákjaink eláznak, mire megérkezünk.

Odatapostam a pedálnak rendesen és végül 3/4 óra alatt kint voltunk a pályaudvaron. (Újpest - Keleti pu. 11,15 km)

Ahogy szedtük a lábainkat a vonathoz, akkor jöttem rá, hogy magunknak ugyan vettem jegyet, de a kerékpároknak nem, elfelejtettem. Nem volt már időnk jegypénztárhoz álldogálni, így mondtam Putyónak, hogy kockáztassunk, csak meg lehet beszélni a kalauzzal a problémát. Meg is lehetett. Azt mondta, hogy ő nem ad jegyet, mert azért 2000 Ft pótdíjat kéne számolnia. Vegyük úgy, hogy ő nem látta a bringákat, ha meg esetleg jön egy ellenőrzés, akkor úgyis megbüntetnek és ki kell fizetnünk a pótdíjat. Nem volt ellenőrzés. :)

13:45 körül beérkeztünk Mezőkövesdre és kitört a nyaralás! :)

Bolyongtunk egy keveset, mire megtaláltuk első úticélunkat, Mezőkövesd Hadas városrészét.

Itt kis kacskaringós utcákon bolyonghat a ember és megcsodálhatja a 150-200 éves épületeket, amik őrzik matyóföld hagyományait. Van itt fazekas, tájház, gyékényes, mézeskalácsos, táncpajta... Mi csak egy házba mentünk be, én arra voltam leginkább kíváncsi, a Kisjankó Bori emlékmúzeumba, ami Kisjankó Bori szülőháza. Róla azt érdemes tudni, hogy előrajzoló volt. Kb. 200 féle matyó motívum van, és ebből 100-at ő talált ki. Ezért is hívják 100 rózsás asszonynak.

Meg szerettük volna még nézni a Matyómúzeumot is, de itt nem volt lehetőség biztonságba helyezni a bringákat a pakkjainkkal, így nagy duzzogva tovább gurultunk.

Egy boltban még beszereztem szemeteszsákot és abba bugyoláltuk be a hálózsákjainkat, hogy megvédjük az esőtől.

Innen tovább vettük az irányt Szentistván, Négyes, majd Borsodivánka felé. Mikor elértük az utóbbi falut, kiderült, hogy Putyóval félreértettük egymást, és ő már Négyes után rá akart menni a gátra, onnan kezdeni el a Tisza tavi körutat, de azt nem vette észre, hogy én meg tök más útvonalat nézek a térképen. Így végül műúton jutottunk be Poroszlóra, ahol első napjainkat tölteni akartuk. Putyó duzzogot, hogy hogy lehettem ennyire figyelmetlen, így nem lesz meg kör, de végül megvédtem magam, hogy ezt nem egyedül szúrtam el, hanem ketten, így nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget. Ráadásul Borsodivánkától még mindig visszafordulhattunk volna, mikor észleltük a bakit, de erre ő nem volt hajlandó. 

A sátorverés így kissé feszült hangulatban telt, a kempingtől sem voltunk elájulva, de végül találtunk egy kellemes kis helyet két kis fa között.

Pozitívuma volt a kempingnek, hogy volt sok árnyék, konyha, hűtő, bográcsozó hely és adtak is volna szívesen bográcsot, grillrácsot, ha kértünk volna. A vizesblokk nem volt egy nagy szám, de rossz sem. Közvetlenül a gát mellett található a kemping, a szabadstrand közelében. Pékség és közért jól megközelíthető távolságban.

Leülni viszont sajnos nem tudtunk sehova, mert az összes padot kisajátították maguknak a kempingezők és odavitték a táborhelyükhöz. Főleg egy fiatal fiúkból álló csapat volt ritka pofátlan, ők egyszerre 4 padot is bitoroltak.

Miután tábort vertünk, sétáltunk egyet. Megnéztük a helyi kikötőket, ettünk egy isteni finom halászlét a szomszédos étteremben, majd felkerestük a Csicsman kikötőt, ahonnan másnap csónaktúrára szerettünk volna menni. Egy 4 órás túrát néztünk ki, ami 16.000 Ft volt és mindenképpen csak úgy tudtuk bevállalni, ha társulunk még 2-4 emberrel és eloszlanak a költségek. A kikötőben egy hölgy felírta az elérhetőségünket és megígérte, hogy jelezni fog, ha lesznek még jelentkezők.

Hamar ránk esteledett, fáradtak voltunk, a szúnyogok már a vacsoránál megzabálták a lábamat (volt nálunk tuti bio szúnyogriasztó.... a sátorban), ezért sétálni sem volt sok kedvem már, így 22:00 körül lefeküdtünk aludni.