Hosszú hétvége Pécsett - 2. nap - Orfű, Abaliget (2008.05.02.)

Pénteken viszonylag frissen ébredtünk így, hogy az előző nap korán nyugovóra tértünk.

Mára is remek programot találtunk ki: Orfű, Abaliget - cseppkőbarlang, szalonnasütés, látogatás barátoknál. :-)

Reggeli után összepakolásztunk és útnak indultunk. Irány Orfű! :-) Régóta kíváncsi voltam erre a falura, Lovasi András (Kispál és a borz) mindig olyan szépeket nyilatkozik róla. :-)

Hát, szerelembe estem Orfűvel! Nagyon szép hely. :-)

Először lesétáltunk a tóhoz,

kicsit álldogáltunk, nézelődtünk egy stégen, aztán kocsival tettünk egy kört a tó körül, majd behajtottunk a falu elejére, hogy a házakat is lássuk. Volt ott egy nagyon jópofa tájmúzeum, azt szívesen megnéztem volna közelebbről, de már menni kellett, mert Edináék barátaival találkozó volt megbeszélve az abaligeti cseppkőbarlangnál.

Útközben még megálltunk egy kilátónál, ahonnan rálátni Orfűre, a pécsi tóra... nagyon szép volt.

Egy kis pihi után indultunk tovább Abaligetre. Épp időben érkeztünk, ugyanis óránként indult be turnus és mi pont 14.00 előtt egy kicsivel értünk oda. Bár kérdéses volt, hogy Edináék barátai is befutnak-e. Mindenesetre megvettük a jegyet, várakoztunk és végül mindenki odaért. Nagy csapatba összeverődve csatlakoztunk az amúgy sem kicsi turistacsoporthoz.

A barlang bejáratánál rendesen le kellett hajolni, olyan alacsony volt, és még több méteren keresztül csak hajlongva tudtunk haladni. Régóta szerettem volna már egy cseppkőbarlangba eljutni, mert évek óta nem voltam. Bár a sóbánya Wieliczka-ban hasonló élmény volt. :-)

Szép az abaligeti cseppkőbarlang, van benne egy kis tiszta vizű patak is, ami végigkísért minket utunk során.

Hangulatos volt nagyon. Az átlag hőmérséklet 14 c volt, nem túl hűvös, a levegő pedig roppant egészséges. :-)

Kis túránk kb. 45 perces volt, helyenként megállva mesélt nekünk valami érdekeset az idegenvezető, amiből nem hallottunk semmit, mert nagyon sokan voltunk és mi leghátul mentünk.

De sebaj, visszafelé kárpótolva lettünk ezért, mert akkor is a legvégére maradtunk Putyóval, viszont az idegenvezető lány is, aki kifelé sok szépet és jót mesélt nekünk. Megtudtuk pl., hogy egy vidra jár oda rendszeresen lakmározni a környékbeli békákból. Úgy használja a barlangot, mint a frizsidert. :-) Láttuk a lábnyomait is. A barlangban élnek denevérek is, akiknek meg az ürülékét láttuk mindenfelé. Illetve mutatott a lány oldaljáratokat is, amit a barlangászok használnak. Hát jó volt, jó volt, na! :-)

Egyébként a barlang környéke is nagyon szép, kellemes túrákra lehet indulni onnan, illetve két nagy tó is van mellette. Simán el lehet ott tölteni egy kellemes délutánt.

Na de mi indultunk is tovább, hisz hátra volt még egy szalonnasütős lakmározós program. :-)

Csodaszépet láttam ahogy mentünk Remeterétre! Ahogy haladtunk a kocsiúton, szerpentinen, két oldalt hegyoldallal és fákkal szegélyezve, a szám is tátva maradt: virágzott a medvehagyma. Medvehagyma-szőnyeg! Medvehagyma, amerre lépsz és nézel, végestelen-végig! Mint egy tündérországban! Gyönyörű volt! ....és kellemes hagymaszag a levegőben. :-)

Remeterét tipikus turista-pihenőhely, játszótérrel és tűzrakó helyekkel. El is foglaltunk egy sütögetős helyet, felvertük a gyerekeknek a horgászoknak való félsátrat, előkerültek a pokrócok, a tollas, a "papír"sárkány. Hamar tüzet is raktak a férfiemberek, közben az asztalon termett a kolbász, hagyma, szalonna, kenyér, sör, unicum, stb. :-)

Aztán egyszercsak szakadni kezdett az eső, elért minket egy nagy, ronda felhő, de mi kitartottunk és láttuk a végét. Putyó el is járta Edina kisfiával, Mátéval a "süss fel nap" táncot, mi meg szurkoltunk. Esett kitartóan, de aztán szerencsére elhagyott minket a zuhé.Utána Putyóval elmentünk kicsit az erdőbe sétálni, ott is végestelen végig csak medvehagyma volt mindenütt.

Szakajtottam is a leveléből és megkóstoltam iziben frissiben. Mondhatom, nagyon finom. :-)

Miután Putyóval visszatértünk a többiekhez, még tollasoztunk egyet, játszottam Edinával is, aztán sütögettünk.
Hát, nagyon guszta nyársat készítettünk, mire kész lett, nem győztem falni, annyira csuda finom volt! :-)

Máté is nagyon élvezte a szalonnasütést, legalább 5-6 darabot gyártott le egymás után, a végén már nem is bírta megenni senki.

Még evés után is volt egy kis tollas, aztán már szednünk kellett a sátorfánkat, mert vártak minket vendégségbe 18.00 körül. 

Valamikor éjfél tájékán értünk haza Edináékhoz, még néztük kicsit a Ponyvaregényt, aztán én adtam fel elsőnek és elmentem aludni.

Eredetileg úgy volt, hogy másnap, szombaton már hazamegyünk, de végül délután úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot. Kaptunk is egy meghívást másnapra Edina barátnőjéhez bográcsgulyásozásra.