Szombat reggel szokás szerint korán ébredtünk.
 |
| Táborhelyünk a kempingben |
Bevallom őszintén, már nem emlékszem, hogy hova vezetett az első útunk, a strandra-e, vagy a közértbe. Részletkérdés. Megtöltöttük korgó gyomrunkat és megvolt a reggeli ázás is. Mára terveztük a Velencei-tó megkerülését, hogy a következő nap nagy részét együtt tudjuk tölteni Tündiékkel, akiket ma kora délutánra vártunk.
Mikor késztültünk erre az utazásra, beszereztem egy új Velencei-tavi kerékpáros térképet, ezzel és az internet segítségével terveztük (főleg Putyó) meg programunkat. Szerettünk volna még beszerezni egy két tourinform-os kiadványt is, de az irodájuk nem volt nyitva. Abszolút nem turistabarát a nyitva tartásuk.
Viszonylag későn, 11:00 körül indultunk el (mai túránk térképen és számokban ITT követhető). A kerékpárút Gárdonyban és Dinnyésen a 7-es út mentén haladt. Dinnyésen eltekertünk a Templomkert és Hagyományőrző Központ mellett és láttuk, hogy rendezvény van, ezért bekukkantottunk. Anna napi gyümölcsünnepet tartottak. Körbejártuk a helyszínt, volt színpad, árusok, szilvásgombócot kínáló asszonyok. A gombócoknak és a finom lekvárjuknak nem tudtunk ellenállni, vásároltunk kóstolót, elfogyasztottuk röpke ebéd, kései tízórai gyanánt. Nem töltöttünk itt sok időt, indultunk tovább. A tó csücskénél átkeltünk a 7-es úton és Pákozd felé vettük az irányt. Innentől szembe szélben, silány minőségű, kis forgalmú aszfalt úton tekertünk a Velencei-hegység felé. Eleinte nádas vett minket körbe, majd nagy füves területek. A tóból nem láttunk semmit.
 |
| Előttünk a Velencei-hegység |
Pákozd előtt kereszteztük az M7-est, majd a községbe beérve megkerestük, merre kell felkanyarodnunk az Ingókövek felé, ami mai túránk első célpontja volt. Nagy levegő, popsi összeszorít, izmokat beizzít, elkezdtünk tekerni hegynek felfele. Mindjárt az elején sikerült egy kicsit elkavarni, eltévedni, így volt egy kis felesleges kitérő és küzdelem az emelkedőkkel, de aztán rátaláltunk a helyes útra. Egy szakaszon rózsaszín, salakos földúton, majd erdei utakon haladtunk felfele.
Nem mondom, hogy nem volt küzdelmes az út, de kevésbé viselt meg, mint eddig bármelyik hegyi kalandunk. Ismét meg kellett állapítsam, hogy van értelme a spinracing edzéseknek. :) Még Putyó is meglepődött rajta, hogy milyen hamar, megállás nélkül felértem a hegytetőre, azt hitte, hogy sokkal többet kell majd várnia rám.
Nem mondom, hogy nem volt küzdelmes az út, de kevésbé viselt meg, mint eddig bármelyik hegyi kalandunk. Ismét meg kellett állapítsam, hogy van értelme a spinracing edzéseknek. :) Még Putyó is meglepődött rajta, hogy milyen hamar, megállás nélkül felértem a hegytetőre, azt hitte, hogy sokkal többet kell majd várnia rám.
 |
| A hegytetőn - Sárhegy |
"A Velencei-hegység lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök ellenálltak az eróziónak, s a köztük lévő hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre. Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette.
A Pákozd északi előterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. A Pákozdi-ingókövek a település felől több, kerékpárral is járható turistaúton megközelíthetőek, emellett az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti." (Forrás: Wikipédia)
Bár állítólag tanösvény köti össze az ingóköveket, mi egy darab táblával sem találkoztunk, ami elirányítana, vagy megnevezne, vagy megtanítana bármit. Többnyire Putyó GPS kütyüjének segítségével próbáltunk tájékozódni. Egy kis keresgélés után meg is találtuk a Kockát. Volt itt nagy sokadalom fotózkodás, de aztán szerencsére szétszóródtak a látogatók és mi is tudtunk fényképezni kedvünkre.
Egy közeli szikláról a panorámát is megcsodálhattuk, ekkor láttuk először a tavat ezen a napon.
14:00 körül járt már az idő, közben Tündiék (Tünde és Csongor, valamint jó barátjuk, Anti) is megérkeztek Gárdonyba, bejelentkeztek telefonon. Kicsit kurtítani kellett a betervezett programokon, hogy még emberi időben visszaérjünk és együtt vacsorázzunk. Így is korgott már a gyomrunk, úgyhogy alkalmas helyet kerestünk, ahol fogyaszthatunk némi magunkkal hozott elemózsiát. Előétel gyanánt szedret csipegettünk, gazdagon termett, amerre csak jártunk.
Hamarosan megtaláltuk az Oroszlán-sziklát is, ezt megmászva ismét megcsodálhattuk a környező panorámát.
Mivel nem találtunk alkalmasabb helyet, egy kősziklán terítettünk meg magunknak.
Heves szél fújt, ezért az étkezés után hamarosan útnak indultunk. Fotóztunk még pár sziklát, de azokról már nem tudom, hogy melyik melyik volt.
Terveztük még felkeresni a Sukorói Arborétumot is, de mivel eljárt felettünk az idő, már nem volt érdemes bemenni és kifizetni a 600 Ft belépődíjat. Sebaj, majd legközelebb. Korábbi terveim szerint szerettem volna egy finom halászlét elfogyasztani a helyi Halászcsárdában is, de végül estére közös vacsorát terveztünk Tündiékkel az agárdi halsütödében, ezért most ezt az ebédet is elhalasztottuk egy következő alkalomra.
Megálltunk viszont bámészkodni a Pákozdi Katonai Emlékparkban.
 |
| Kocka-kő szemből |
 |
| Kocka-kő hátulról |
Egy közeli szikláról a panorámát is megcsodálhattuk, ekkor láttuk először a tavat ezen a napon.
 |
| Panoráma Ingókövektől, távolban a Velencei-tó |
14:00 körül járt már az idő, közben Tündiék (Tünde és Csongor, valamint jó barátjuk, Anti) is megérkeztek Gárdonyba, bejelentkeztek telefonon. Kicsit kurtítani kellett a betervezett programokon, hogy még emberi időben visszaérjünk és együtt vacsorázzunk. Így is korgott már a gyomrunk, úgyhogy alkalmas helyet kerestünk, ahol fogyaszthatunk némi magunkkal hozott elemózsiát. Előétel gyanánt szedret csipegettünk, gazdagon termett, amerre csak jártunk.
Hamarosan megtaláltuk az Oroszlán-sziklát is, ezt megmászva ismét megcsodálhattuk a környező panorámát.
 |
| Putyó az Oroszlánsziklán |
 |
| Bece az Oroszlánsziklán |
Mivel nem találtunk alkalmasabb helyet, egy kősziklán terítettünk meg magunknak.
 |
| Terülj-terülj kősziklám! |
Heves szél fújt, ezért az étkezés után hamarosan útnak indultunk. Fotóztunk még pár sziklát, de azokról már nem tudom, hogy melyik melyik volt.
Terveztük még felkeresni a Sukorói Arborétumot is, de mivel eljárt felettünk az idő, már nem volt érdemes bemenni és kifizetni a 600 Ft belépődíjat. Sebaj, majd legközelebb. Korábbi terveim szerint szerettem volna egy finom halászlét elfogyasztani a helyi Halászcsárdában is, de végül estére közös vacsorát terveztünk Tündiékkel az agárdi halsütödében, ezért most ezt az ebédet is elhalasztottuk egy következő alkalomra.
Megálltunk viszont bámészkodni a Pákozdi Katonai Emlékparkban.
Igényesen, szépen kialakított emlékmű és park, érdemes legalább egy kis időt rászánni, ahogy mi is tettük.
 |
| 1848-as emlékművek |
 |
| 1848-as emlékmű, Móga János altábornag |
Bár volt még a tarsolyunkban egy két terv és látnivaló, elszállt felettünk az idő. Az emlékparkból már Gárdony felé vettük az irányt. Nagyon jó minőségű bringaúton hasítottunk jó sokáig, aztán egy idő után, Velencén pedig már a tóparton tekertünk végre. Mivel nem volt strandidő, nem is nagyon kellett embereket kerülgetni a tóparton.
Ám korai volt az örömöm, mert ismét arcul csapott a nagy magyar valóság: a jó kis bringaút mindenféle figyelmeztetés és elterelő tábla nélkül kerítésbe és elhagyatott építési területbe torkollott. :(
Innentől oldd meg, Barátom! Végül elevickéltünk valahogy, egy idő után visszataláltunk a kijelölt kerékpárútra is és 17:00-18:00 körül visszaértünk Agárdra. A kempingben már állt Tündiék sátra is, de ők nem voltak sehol és telefonon is hiába hívtam őket. Így arra következtettünk, hogy strandolnak. Már készültünk utánuk menni, mikor előkerültek. Farkas éhesek voltak, így nekünk kimaradt a hőn áhított pancsolás és vacsorázni indultunk. A biztonság kedvéért előtte bevásároltunk estére és másnapra, majd a tegnap felfedezett halsütödébe ültünk be. Még épp időben, mert eleredt az eső és lett nagy zuhé. A vacsora nem okozott csalódást, ettem hőn áhított halászlét és rántott halat is, hozzá finom fröccsöt kortyolgatva Csóbor roséból.
És hogy megadjuk a módját, a vacsora végén rétest is vásároltunk desszert gyanánt (fontos info és ismertetőjegy: egy telken van a halsütöde, a réteses és a borozó). Mennyei volt! :)
Vacsora után még felkerestük a Csóbor pincét és feltankoltunk finom borból, amit az este hátralévő részében kortyolgattunk a kempingben. Sokáig fennmaradtunk, bár nekem sajnos hamar és alaposan a fejembe szállt a bor (fáradt voltam, na) és Putyóval éjfél után nyugovóra tértünk, de Tündiék hajnali négyig csacsogtak a hűvös este ellenére.
Még több kép ITT.
Útvonal és megtett táv: Agárd - Dinnyés - Pákozd - Ingókövek - Sukoró - Velence - Gárdony - Agárd. 45,091 km
Tekeréssel töltött idő: 3:09:05
Maximum sebesség: 40,6 km/h
Átlag sebesség: 14,2 km/h
Publikálva: 2013.01.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése