Kerékpárral a Velencei-tóra – 2012. nyaralás I., 1. nap (2012.07.20.)

Évről évre egyre elkeserítőbb a büdzsénk, tulajdonképpen már csak azért dolgozunk, hogy lakáshitelünket és csekkjeinket befizessük. Idén már ott tartottunk, hogy nem megyünk sehova a nyáron, max. röpke túrákra a Pilisbe, ha már itt lakunk a kapujában. (Börzsöny pl. szóba se jöhet a drága útiköltség miatt.) Tavaly se jött volna össze semmi, ha nincs a munkáltatóm által biztosított üdülési csekk. Ennyit a szomorú bevezetőről, csak hogy érzékeltessem, mennyire sokat jelentett nekem, hogy ez a nyaralás mégis összejött. 

Idén megszűnt az üdülési csekk, felváltotta a SZÉP kártya, amivel pl. sajnos nem tudok a MÁV-nál vonatjegyet venni és év elején még nagyon kevés, mondhatni semmi olyan szállásadó elfogadóhelyet nem találtam, ami megfelelő a minimális költségvetésünk számára. Tavasszal egy darab kempinget sem leltem a beváltóhelyek között, így szomorúan mondtam le az utazás gondolatáról. 

Aztán júliusban ismét elkezdtem keresgélni és izgatottan tapasztaltam, hogy időközben rengeteg kemping leszerződött SZÉP kártya szolgáltatómmal. Lelkes ötletelésbe kezdtem: milyen túrát szervezhetnénk, ami tartalmas, szép tájakon vezet, és nem kell vonatra rakni a bringákat? Első körben összedobtam egy 10 napos túratervet, ami minden vágyamat teljesíti: Pomázról indulva Szigetközön és Őrségen át, bejárva a Balaton északi partját és a Káli-medencét, hazafelé Csepel-szigeten keresztül. Putyó röpke számításai szerint laza, kb. 780 km-es túrát ötöltem ki. :) Se szabival, se anyagilag, se fizikailag nem igazán bírnánk. Újratervezés. Szóba jött a Balaton északi partja és Káli-medence, aztán azt is leszavaztuk egyéb okokból, de közben Anyu hívott, hogy mehetnénk vele Balatonszemesre. Őt meghívta egy barátnője, aki vendégházat üzemeltet ott és mi is vele tarthatunk, ingyen. :) Jupppi, visszautasíthatatlan ajánlat, ráadásul évek óta nem nyaraltam Anyukámmal! Újratervezés. Hogyan jussunk le Balatonra úgy, hogy minél kevesebb készpénzt kelljen költeni útiköltségre? Egy nap alatt nem tudunk letekerni, ezért felvetettem Putyónak, hogy szálljunk meg Velencei-tónál is egy SZÉP kártya elfogadóhelyen 1-2 napra. Kiszámítgattuk és megállapítottuk, hogy egy nap alatt le tudunk tekerni. Merre? 

Első körben egy nagyon szimpatikus túraterv mellett döntöttünk, ami Biatorbágyon, Etyeken és Alcsútdobozon vezet át, csuda szép, de dimbes-dombos tájakon. A másik verzió egy könnyebb, sík terep, Csepel-szigeten keresztül. Az első verziót szavaztuk meg, aztán ahogy teltek a napok és több túrabeszámolót olvastam erről az útvonalról, elbizonytalanodtam. Nem feltétlen akartam 80 km-t lenyomni dimbes-dombos tájakon csomagokkal megpakolt bringával úgy, hogy másnapra is nagyobb tekerést terveztünk. Sok lett volna, hiába vagyunk edzettek. Végül utolsó pillanatban megszavaztam a Csepel-szigeten átvezető útvonalat. 

Megbeszéltük, hogy pénteken indulunk, estére lent vagyunk és hétfőn megyünk át Balatonra. Felhívtam Tünde barátnőmet is, van- e kedvük csatlakozni hozzánk egy hétvégére Velencei-tóra? A szállást az Agárdi Termál Kempingben néztem ki, ami nekik is nagyon szimpatikus volt, így boldogan csatlakoztak hozzánk, szombatra ígérték magukat. 

Pénteken 8:45-kor indultunk Pomázról, 

Paripa felpakolva, indulásra készen

letekertünk Budakalász Lenfonóig (ezzel is csökkentve az útiköltséget), ott nagy nehezen HÉV-re raktuk a bringákat és bezötykölődtünk Batthyány térig. Útközben sem a kalauz, sem az ellenőrök nem voltak rá kíváncsiak, hogy miféle jegyekkel rendelkezünk, vagy szeretnénk tőlük vásárolni (hiába, ilyen bizalom gerjesztően festünk :) ), így takarékos utazás volt. :) Batthyány téren felküzdöttük a csomagokkal megpakolt bringákat a felszínre (Tisztelt BKV! Miért nincs ott egy rámpa, vagy egy vályú egyik lépcsőn sem?) és 9:45-kor elindultunk. Jupppiiii, túrázunk! :)

Az M0-s hídig a budai oldalon, Budafokon átvezető, többnyire a Duna mentén haladó bringaúton tekertünk. Szerintem nem rossz ez az út, lehet rajta haladni, a Duna melletti rész kifejezetten tetszik. 

Budafoki kerékpárút a Duna mentén

Az M0-s hídon tértünk át a Csepel-szigetre. Itt ráfordultunk a gátra, mert műholdas térképen úgy láttuk, hogy nem kell sokat menni földúton, előbb utóbb aszfaltozott lesz. Nem volt egyszerű keréknyomban tekerni a felcuccolt bringákkal, de kb. 14-16 km/órás sebességgel tudtunk haladni. Azt gondoltuk, hogy a gát közvetlen a Duna mellett halad, de nem így volt. Igen messze volt tőlünk a vízpart. Néha volt egy-egy part felé vezető leágazás, de nem mentünk le, mert a GPS szerint nem vezetett lent út. Ismét tévedtünk. Mint utóbb olvastuk egy túraleírásban, pár kilométeren keresztül tudtunk volna aszfalton menni lent a parton. Meg kellett állapítsam, hogy gáton tekerni végtelenül unalmas. Földút, keréknyom, semmi árnyék, tűző nap, látványosság szinte semmi. 

Út a gáton, Csepel-sziget

Így tekertünk le egészen Tökölig, ahol végül bekanyarodtunk a városszéli templomhoz, hogy egy padon megpihenve elfogyasszuk ebédünket (utunk 1. szakasza térképen és számokban ITT). A templomnál világvége látvány fogadott minket. Előző este félelmetes nagy vihar söpört végig az országon, ami rendesen megtépázta a templom tetőszerkezetét is, cseréptenger vette körbe az épületet. Leüldögéltünk egy padra és megebédeltünk, közben szóba elegyedtünk a helyszínen takarító 80 éves nénivel. Útba igazított minket, hogy folytassuk az utunkat a Fő úton, ez előbb-utóbb vissza fog vezetni a gátra, és ott is aszfalt úton fogunk tovább haladni. Figyelmünkbe ajánlotta a város határában található XIII. századi Szent-Anna kápolnát is, ahol meg is álltunk egy-két fotó erejéig.

Szent-Anna kápolna, Tököl

Továbbra is eseménytelen volt utunk, kis forgalmú aszfaltúton haladtunk Ráckeve határáig, ahol aztán elkanyarodtunk Újhegy és a lőtér felé. Bíztunk benne, hogy jó minőségű úton tudjuk megközelíteni Lórévet, de ismét a gáton találtuk magunkat földúton, keréknyomban tekerve, puskaropogás hangjával kísérve. 

Út a gáton, Csepel-sziget

Az útminőség kb. változatlan is maradt Lórévig, a lőtér után még egy kicsit rosszabb is volt. Szóval ezt az útvonalat nem ajánlom senkinek, hacsak nem kifejezetten szeret gáton, földúton tekerni. Kicsit bántuk, hogy nem az első verziót választottuk útvonalként, egyszer azt is le kell tekernünk, biztos, hogy sokkal szebb és változatosabb Etyek felé.
Lóréven egy hangulatos kápolnát (Zichy-kápolna) és kempinget találtunk.

Zichy-kápolna, Lórév

A kápolnának annyira gazos volt a környéke, hogy elment a kedvünk attól, hogy közlebbről is megcsodáljuk. Időnk sem lett volna nagyon rá.

A kompról nem sikerült sem árakat, sem pontos menetrendet kideríteni előzőleg interneten (azon kívül, hogy óránként jár), ezért telefonos segítséget kértem és ott jártunkkor le is fotóztam a menetrendet, íme, közkinccsé is teszem. :) 

Lórévi komp menetrend

Jól időzítettünk, 14:45 körül érkeztünk és 15:00-kor indult a komp. A várakozóknak lehetősége van fogyasztani a helyi büfében, mi a kútra vetettük rá magunkat és feltöltöttük vízkészletünket (utunk 2. szakasza térképen és számokban ITT).

Lórévi komp

Átkelve Adonyba egy barátságos kis horgász-öböl fogadott minket, ahol letelepedtünk kicsit, hogy újabb adag tápanyagot vigyünk magunkba. 

Adony

Az uzsonna után folytattuk utunkat, Pusztaszabolcsot elkerülve, Zichyújfalu felé, silány minőségű, kis forgalmú aszfalt úton, ami kitartóan, alig észrevehetően, de emelkedett. Volt egy kis szembeszél is, mi már fáradtunk, a popóm megfájdult és zsibbadt, úgyhogy küzdelmes volt már egy kicsit. Egy idő után a távolban felfedeztük a Velencei- hegység körvonalait, így újult lendülettel bíztattuk magunkat, hogy már nincs sok hátra. 

A távolban a Velencei-hegység körvonalai

17:15-kor érkeztünk meg Agárdra. Elgurulva a Gárdonyi emlékház mellett hamar meg is találtuk a Termál fürdőt a város határában, mellette pedig a kempinget (utunk 3. szakasza térképen és számokban ITT). Egy nagyon szimpatikus fiatal lány fogadott minket a recepción, pikk-pakk bejelentkeztünk, majd hosszasan keresgéltünk egy megfelelő sátorhelyet. Ez sosem megy egyszerűen, sok szempontot kell mindig figyelembe venni (legyen elég árnyék egész nap, a bringákat ki tudjuk kötni valahova, ne legyen túl göröngyös a föld, közel legyen a vizes blokk, konyha, stb.). Hosszas tipródás, mérlegelés és egy kis civakodás után megtaláltuk a megfelelő táborhelyet. Rutinos mozdulatokkal, hamar sátrat vertünk és szaladtunk a strandra csobbanni. 

A fürdőhöz nincs közvetlen átjáró a kempingből, ez véleményünk szerint kissé kényelmetlen, nem túl vendégbarát. Körbe kell kerülni és a főbejáraton behatolni. Itt elég, ha felmutatod a belépőkártyádat, amit a kempingben kaptál és már mehetsz is befelé. A strandnak két kinti és két benti medencéje van. Az egyik kinti az üldögélős, a másik egy élménymedence csúszdával, pezsgőfürdőkkel, dögönyözőkkel, vadvízi áramlással, stb. Van sok zöld terület, valamint mesterséges, vagy természetes árnyék. A fedett részen van egy nagy-nagy üldögélős, nagyon meleg vizű termál medence és egy élménymedence (ez egy kicsit el van dugva, véletlenül találtunk rá). A víz mindenhol termál és meleg, nagyon jól esett megfáradt tagjainknak. Én egy dolgot hiányoltam, egy jó kis úszómedencét. Ez nagy hiányosság szerintem. Egyébként tetszett nekünk a strand, jót fürdőztünk, kb. 1-1,5 órát töltöttünk el itt. 

Este felderítő sétára indultunk a városba. Előzőleg a kolléganőm, aki itt lakik, több tippet is adott nekem, hogy mit hol találok. A Lidl-t szerettük volna megtalálni, de persze rossz irányba indultam el, így már nem értünk oda zárásig. Putyó bringával szeretett volna bemenni a városba, de én már nagyon nem kívántam a nyerget a fenekem alá, így gyalogoltunk jó sokat (5-6 km-t). Lementünk a partra, a büfésoron éppen élő zene volt. Belemártottuk a lábujjunkat a vízbe és nem gondoltuk, hogy csobbanni kéne. Kint is, bent is hűvös volt. 

Velencei-tó, csónakkikötő este

Velencei-tavi panoráma este

Putyó csak egy jó fröccsre vágyott helyi borból, de nem találtunk szimpatikus vendéglátó egységet, csak a büféket. Nagyon fáradtak, szomjasak és éhesek voltunk, a maradék kajánk nem igazán csapta el az éhünket, meleg vacsira meg nem akartunk költeni, szigorú költségvetésünk volt. Felvetettem, hogy keressük meg azt a halsütödét, amit kolléganőm ajánlott, hogy tudjuk, merre van, mert másnap akartunk menni oda kajálni. Meg is találtuk (Jobb, mint otthon) és az udvarán egy borozó is üzemelt, ahol nagy örömünkre helyi Csóbor bort mértek. Lehajtottunk 1-2 rosé fröccsöt és nem győztük dicsérni a borászt. Nagyon finom itókája volt! El is határoztuk, hogy másnap felkeressük és bevásárolunk nála. 

Nem húztuk hosszúra az éjszakát, késő este visszamentünk a kempingbe.

Útvonal és megtett táv: Pomáz - Budakalász Lenfonó, - HÉV - Budapest, Batthyány tér - Budafok - Budatétény - Halásztelek -  Tököl - Szigetújfau - Ráckeve - Lórév - Adony -Velencei-tó, Agárd. 86,009 km
Tekeréssel töltött idő: 5:18:58
Maximum sebesség: 35,4 km/h
Átlag sebesség: 16,1 km/h 

Publikálva: 2012.10.27.