Ezzel a túrával újabb vágyálmom vált valóra. Milyen jó nekem, hogy ennyi vágyam teljesítjük, nem? :)
Évekkel ezelőtt láttam valahol az első fotót, ami a Dunakanyarról készült, a Prédikálószékről fotózva. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezt élőben is látnom kell! Aztán kiderült, hogy ez nincs is olyan messze, így az elhatározás csak erősödött. Tavaly Putyó kitalálta ezt a körtúrát, de megvalósítani már nem volt alkalmunk (Gyuriék augusztusban végigjárták, mi szerintem akkor épp elutaztunk valahova). Öcsém is nagyon rákattant témára, így ősszel megfogadtuk, hogy tavasszal megcsináljuk. Idén márciusban ki is tűztük a dátumot: április 7.
A meteorológusok és az időjárás persze próbáltak minket eltéríteni a szándékunktól, feszülten figyeltük az előrejelzéseket: szombat késő délutánra, húsvét vasárnapra ígérték a nagy szelet, csapadékot, lehűlést. Úgy döntöttünk megkockáztatjuk! Készítettünk azért egy B tervet is, mely szerint valószínű, hogy Rám-szakadékot kihagyjuk (amúgy is saras, hát még csapadékos időben), a C terv szerint pedig otthon maradunk dartsozni. :)
Öcsi már péntek este kijött hozzánk, nálunk aludt és Putyó öccse, Jankó is elhatározta, hogy csatlakozik hozzánk (épp itthon van látogatóban Franciaországból). Egy-két ember jelezte még korábban részvételi szándékát, de végül megfutamodtak az időjárás-előrejelzés miatt. (Papírkutyák! :) )
Öcsi már péntek este kijött hozzánk, nálunk aludt és Putyó öccse, Jankó is elhatározta, hogy csatlakozik hozzánk (épp itthon van látogatóban Franciaországból). Egy-két ember jelezte még korábban részvételi szándékát, de végül megfutamodtak az időjárás-előrejelzés miatt. (Papírkutyák! :) )
Szombat reggel napsütéses időre ébredtünk. Mikor bekapcsoltam a telefonom, váratlan üzenet fogadott egy régi kedves kollégámtól, Tomitól, akit hívtam tavaly is több eseményre, de sajnos már nagyon rég találkoztunk: "Megyünk ma? Mi most indulnánk." Tudtam, hogy messziről jönnek, így bíztam benne, hogy annak ellenére, hogy nem értek el engem korán reggel, azért elindultak. Hamar fel is hívtam és megnyugtatott, hogy már Batthyány téren várják a HÉV indulását a párjával, Katival. Jaj, nagyon megörültem, hogy ők is jönnek! :) Megbeszéltük, hogy majd a buszon találkozunk, nem megyek már le értük az állomásra, mert nem úgy terveztem az idővel.
Volt egy kis kapkodós készülődés, gyors reggeli és irány a buszmegálló. Verőfényes napsütésben kerekedtünk fel, sehol egy felhő az égen. 8:55-kor indult a busz Pomázról, 9:30-ra értünk fel Dobogókő hegytetőre (699 m). Egyből a kilátóhoz vezetett az utunk, szerencsére csak egy-két ember lézengett még rajtunk kívül, így zavartalanul csodálhattuk a panorámát.
Felmértük, hogy mekkora kört fogunk megtenni, megkerestük a Vadálló-köveket, bemértük a Rám-szakadékot, elég nagy távnak tűnt. Tomiék meg is kérdezték, hogy biztosan egy naposra terveztük-e a túrát? :) Készült egy kötelező panoráma képsorozat és egy csoportkép, majd miután kissé cudar szélt fújt, elindultunk. Mindenkit nyomatékosan megkértem, hogy ne bízzanak meg bennem, attól, hogy én szerveztem a túrát, nem ismerem az utat, sosem jártam rajta, nem vagyok túravezető, mindenki figyelje a jelzéseket (piros háromszög kell nekünk), hogy el ne tévedjünk.
Rengeteg szépséges hóvirágot,
pirosló hunyort,
és odvas keltike mezőt csodálhattunk meg a hegytetőn és végig utunk során.
A következő látványosság a helyi sípálya volt.
Itt is megálltunk pár képet elkattintani, majd séta tovább. Kis idő után meg kellett állapítsam, hogy máris letértünk a kijelölt utunkról, ezzel meg is győztem a többieket, hogy mindenkinek figyelni szükséges. :) Csak egy kicsit kellett visszamennünk, hogy megtaláljuk az elágazást, ahol le kellett volna kanyarodni. Az út egy idő után lejteni kezdett és hosszan (kb 1,5-2 km) ereszkedtünk lefelé a hegyről. Ez azt helyezte kilátásba, hogy jön majd még nagy emelkedő is, hiszen valahogy vissza kell majd jutnunk Prédikálószékre.
pirosló hunyort,
és odvas keltike mezőt csodálhattunk meg a hegytetőn és végig utunk során.
A következő látványosság a helyi sípálya volt.
Itt is megálltunk pár képet elkattintani, majd séta tovább. Kis idő után meg kellett állapítsam, hogy máris letértünk a kijelölt utunkról, ezzel meg is győztem a többieket, hogy mindenkinek figyelni szükséges. :) Csak egy kicsit kellett visszamennünk, hogy megtaláljuk az elágazást, ahol le kellett volna kanyarodni. Az út egy idő után lejteni kezdett és hosszan (kb 1,5-2 km) ereszkedtünk lefelé a hegyről. Ez azt helyezte kilátásba, hogy jön majd még nagy emelkedő is, hiszen valahogy vissza kell majd jutnunk Prédikálószékre.
Megérkeztünk Király-kúthoz.
Itt egy kulcsosházat találtunk barátságos kis tisztással, asztalokkal, tűzrakóval, pottyantós budival és kis tóval.
Elidőztünk itt egy kicsit, ettünk pár falatot, nyeltünk kortynyi pálinkát, készítettünk pár képet és tovább indultunk. Kb. 50-100 méter után megtaláltuk a Kolacskovszky-forrást is, de nem igazán folydogált belőle semmi.
Kereszteztük a Király-patakot, majd megkezdtük a kapaszkodást fel az Akasztó-hegyre.
Mivel még egyáltalán nem vagyunk formában, nem mondom, hogy nem éreztük meg a hosszas ereszkedést, majd a hosszas kapaszkodást hegyről le, hegynek fel (kb. 1,5 km).
Itt egy kulcsosházat találtunk barátságos kis tisztással, asztalokkal, tűzrakóval, pottyantós budival és kis tóval.
Elidőztünk itt egy kicsit, ettünk pár falatot, nyeltünk kortynyi pálinkát, készítettünk pár képet és tovább indultunk. Kb. 50-100 méter után megtaláltuk a Kolacskovszky-forrást is, de nem igazán folydogált belőle semmi.
Kereszteztük a Király-patakot, majd megkezdtük a kapaszkodást fel az Akasztó-hegyre.
Mivel még egyáltalán nem vagyunk formában, nem mondom, hogy nem éreztük meg a hosszas ereszkedést, majd a hosszas kapaszkodást hegyről le, hegynek fel (kb. 1,5 km).
Végül felértünk Akasztó-hegyre (577 m) és folytattuk utunkat Prédikálószék felé a nyergen. Hamarosan szépséges kilátás nyílt elénk, ami megerősítette a várakozásaimat, hogy nem sokára még szebbet fogunk látni. Megálltunk egy kicsit fotózni és beazonosítani a környező hegyeket, majd indultunk tovább. Gyönyörű bükkösön vezetett keresztül az út, kevés aljnövényzettel, kiterjedt odvas keltike mezővel.
Kicsivel 12:30 előtt érkeztünk meg Prédikálószékre (639 m).
"A Prédikálószék, amely egy hatalmas andezit szikla, a maga 639 méterével Visegrád környéki hegycsoport legmagasabb tagja. A csúcson egy kis tisztást, rajta padokat és asztalokat találunk. A tisztás mellett egy fából készült kereszt magasodik. A Prédikálószékről gyönyörű kilátás tárul elénk. Alattunk kanyarog a Duna. Innenső partján Visegrádot láthatjuk a Salamon-toronnyal és a Fellegvárral. Túlsó oldalán a Börzsöny csúcsai, többek között a Szent Mihály-hegy, a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy magasodnak." (forrás:parkerdo.hu)
Rajtunk kívül csak egy pár volt fent, akik épp ebédjüket fogyasztották és egy kis család futott be velünk együtt. Szó nincs rá, egyszerűen gyönyörű panoráma várt ránk (nem hiába mondják, hogy hazánk egyik legszebb panorámája), sűrűn kattogtattuk a fényképezőgépet.
Miután valamelyest kigyönyörködtük magunkat, letelepedtünk egy asztalhoz ebédelni. Kicsit aggódva tekintgettünk az égre, esőfelhők gyülekeztek. Tomi mondta, hogy ők még nem jártak úgy a Rám-szakadékban, hogy ne esett volna az eső és ezt Öcsém is megerősítette. Kértük őket, hogy ne fessék az ördögöt a falra, de hiába, csak vészmadárkodtak. :)
Miután valamelyest kigyönyörködtük magunkat, letelepedtünk egy asztalhoz ebédelni. Kicsit aggódva tekintgettünk az égre, esőfelhők gyülekeztek. Tomi mondta, hogy ők még nem jártak úgy a Rám-szakadékban, hogy ne esett volna az eső és ezt Öcsém is megerősítette. Kértük őket, hogy ne fessék az ördögöt a falra, de hiába, csak vészmadárkodtak. :)
Kb. 3/4 órát töltöttünk el itt, majd búcsút intettünk a panorámának
(ide még úgyis vissza fogok térni) és folytattuk utunkat a Vadálló-kövek felé. Gondolom azt már mondanom sem kell, hogy itt szintén lenyűgöző panoráma és felettébb érdekes környezet tárult elénk. Megkerestük kiinduló pontunkat és megállapítottuk, hogy sokat jöttünk már.
(ide még úgyis vissza fogok térni) és folytattuk utunkat a Vadálló-kövek felé. Gondolom azt már mondanom sem kell, hogy itt szintén lenyűgöző panoráma és felettébb érdekes környezet tárult elénk. Megkerestük kiinduló pontunkat és megállapítottuk, hogy sokat jöttünk már.
 |
| Onnan jöttünk, szemből |
Rájöttem, hogy tavasszal és ősszel a legjobb túrázni, mert szép színekben pompázik a természet. Nyáron már csak az egybefüggő zöld lombozatot látod, na de ilyenkor...
"A Prédikálószék oldalában találhatjuk a Vadálló-kövek különleges alakú szikláit: a Nagytuskót, a Széles-tornyot, a Bunkót, Függőkövet, a Felkiáltó jelet és Árpád trónját. A Vadálló-kövek, amely vulkáni törmelékes kőzetből, azaz agglomerátumból áll, jól példázza a Visegrádi-hegység földtani felépítésének sajátosságait." (forrás: parkerdo.hu)
Az igazán nagy Vadálló-kövekhez egy sziklás, köves, nagyon meredek út vezetett le, amivel bizony megküzdöttünk rendesen. Volt, hogy pókjárásba kellett ereszkedni és négykézláb araszolni lefelé. :-D Persze voltak köztünk bátor legények is, akik merészen lépegettek lefele és lett volna egy alternatív megoldás is, egy ösvény, amit már későn vettünk észre. :)
Lassan haladtunk, minden sziklát megcsodáltunk (meg nem igazán másztuk, sok volt köztünk a tériszonyos), sok-sok fotót készítettünk.
Történt olyan is, hogy kimerészkedtem egy sziklafalhoz virágot fotózni s csak amikor hátranéztem, akkor tudatosult bennem, hogy konkrétan nincs mögöttem semmi, csak a mélység, ha csak egyet is lépek hátra. Gyorsan visszaiszkoltam, nem csináltam több képet a virágról, pedig az első nem sikerült túl jól.
Nagyon tetszett a helyszín, nehezen akaródzott tovább indulni.
Mikor elhagytuk Vadálló-köveket, több kilométer hosszan ereszkedtünk lefelé a meredek úton és többször megjegyeztük, hogy ez bizony ellenkező irányba nagyon komisz lett volna.
Nekem ekkor már remegett a lábam, mint a kocsonya és a térdeimet is erősen megéreztem néha.
Mikor elhagytuk Vadálló-köveket, több kilométer hosszan ereszkedtünk lefelé a meredek úton és többször megjegyeztük, hogy ez bizony ellenkező irányba nagyon komisz lett volna.
Nekem ekkor már remegett a lábam, mint a kocsonya és a térdeimet is erősen megéreztem néha.
Mire leértünk a Kaincz-forráshoz, már szemerkélt az eső. Itt egy nagyon hangos, részeges, fiatal banda tett róla, hogy ne időzzünk túl sokáig. Megtöltöttük flaskáinkat a forrásvízzel és indultunk tovább a zöld jelzésen.
A Rám-szakadékot elérve még mindig kitartóan esett az eső. Szerencsére csak egy nagyobb társaságot kellett megelőznünk és a továbbiakban nem tartott fel minket senki, megrohamozhattuk a szakadékot. Hát mit mondjak? Nagyon kalandos volt! A szakadékban folydogál végig a Malompatak, egyik partjáról a másikra kell oda-vissza, folyton-folyvást átevickélni, köveken és rönkökön lépegetve, egyensúlyozva, amit igencsak megnehezített, hogy a lábaim meglehetősen remegtek. Persze én voltam a legbénább, sokszor toporogtam a sárban, mire nekiindultam és átlépegettem a köveken.
A környezet, a sziklák, a patakmeder, mind-mind fantasztikus!
2-3 helyen létrán kellett felmászni,
és amikor már azt hiszed, hogy mindenen túl vagy, a következő kihívás, hogy a korlátba kapaszkodva falat kell mászni felfele. Mindeközben kitartóan szakadt az eső, a kezünk csúszott a korláton és majd' lefagyott. Kaland a javából! :)
A szakadékból hosszú lépcsősor vezetett ki, jajongtunk és nyögtünk, mire megmásztuk. A szakadékban leküzdöttünk kb. 112 méter szintkülönbséget, na de előttünk volt még vagy 3-400!
A sárga jelzésen folytattuk utunkat, ismét hegyre kellett kapaszkodni, csendben, szakadó esőben, sárban cuppogva vonszoltuk fel magunkat a hegyre. Elfáradt már a társaság. :)
A térképünk egy helyen szép kilátást ígért, volt is egy ösvény azon a környéken, ami leágazott az útról, felevickéltünk Putyóval és Imrével megnézni. A többieknek már nem volt erejük hozzá. Nagy volt a pára, nem lehetett látni messzire, de nagyon szép látvány volt, ahogy párologtak a környező hegyek erdejei.
Készítettünk pár képet, szusszantunk egyet, aztán menni kellett, mert a többiek már türelmetlenül kurjásztak utánunk.
Készítettünk pár képet, szusszantunk egyet, aztán menni kellett, mert a többiek már türelmetlenül kurjásztak utánunk.
A kaptató végén ismerős kidőlt fatörzseket fedeztem fel, egyszer itt üldögélt Jankó és Erzsi, ránk várva, amíg mi gombásztunk Putyóval. Innen már tudtam, hogy közel a cél. Útba ejtettük a Rezső-kilátót, ami egy másik jó kilátópontja Dobogókőnek. Teljesen más arcát mutatta nekünk a táj, mint reggel: pára és gőzölgő hegyek.
Megnéztük, hogy mikor indul a buszunk (18:00 ) és úgy döntöttünk, hogy a maradék kb. 35 percet a turistaház büféjében töltjük el. Itt meglehetősen unszimpatikus volt a fogadtatás, úgyhogy nem sokat fogyasztottunk: kávé, cola. Közben olyan köd ereszkedett a hegytetőre, hogy harapni lehetett volna.
A buszon én már csak a jó meleg zuhanyra tudtam gondolni. Nagyon elfáradt mindenki, Öcsém el is aludt. :) Mi pár megállóval korábban szálltunk le mint a többiek, otthon szép húsvéti díszítés és finom vacsora várt ránk. Gyors tisztálkodás után farkas éhesen belakmároztunk a húsvéti sonkából. Este nem kellett altatni, aludtam reggelig, mint a bunda. Ma deréktól a lábujjamig kiterjedő izomlázzal ébredtem, úgy járok-kelek, lépcsőzök a házban sziszegve, mint aki összetojta magát. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen izomlázam. :) Rendesen megéreztem a megtett szintkülönbségeket. Számításaim szerint kb. 16 km-t gyalogoltunk. Még az eső ellenére is nagyon szép nap volt.
Megnéztük, hogy mikor indul a buszunk (18:00 ) és úgy döntöttünk, hogy a maradék kb. 35 percet a turistaház büféjében töltjük el. Itt meglehetősen unszimpatikus volt a fogadtatás, úgyhogy nem sokat fogyasztottunk: kávé, cola. Közben olyan köd ereszkedett a hegytetőre, hogy harapni lehetett volna.
A buszon én már csak a jó meleg zuhanyra tudtam gondolni. Nagyon elfáradt mindenki, Öcsém el is aludt. :) Mi pár megállóval korábban szálltunk le mint a többiek, otthon szép húsvéti díszítés és finom vacsora várt ránk. Gyors tisztálkodás után farkas éhesen belakmároztunk a húsvéti sonkából. Este nem kellett altatni, aludtam reggelig, mint a bunda. Ma deréktól a lábujjamig kiterjedő izomlázzal ébredtem, úgy járok-kelek, lépcsőzök a házban sziszegve, mint aki összetojta magát. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen izomlázam. :) Rendesen megéreztem a megtett szintkülönbségeket. Számításaim szerint kb. 16 km-t gyalogoltunk. Még az eső ellenére is nagyon szép nap volt.
Még több kép a Csatangoló blog Facebook oldalán, ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése