Először úgy terveztük, hogy Velencei-tóról áttekerünk Balatonszemesre, nem lehet az olyan nagy táv. Térkép alapján kb. 80-100 km-nek számoltam, Putyó 120 km-t hozott ki, betáplálva az útvonalat a számítógépbe. A 7-es úton persze jóval rövidebb lett volna, de nem vagyunk híve a nagy forgalomban tekerésnek, ráadásul talán ki sem lehet menni rá bringával, így csak nagy kerülőúton jutottunk volna át. Kizárt dolognak tartottam, hogy 120 km-t tekerjek, így sajnos csak igénybe kellett vennünk a hőn szerett MÁV szolgáltatásait. :-/
Volt egy olyan tervünk, hogy Seregélyes felé megyünk és Szabadbattyán mellett Tácon megtekintjük a
Gorsiumot, de terepen kellett volna tekerni, ahhoz pedig cuccokkal megpakolt bringával már nem volt kedvünk. De érdemes lehet elruccanni oda, ha a tónál tartózkodik az ember.
Végül abban maradtunk, hogy Agárdról áttekerünk Szababattyánba - Székesfehérváron át -, ott vonatra rakjuk a paripákat és Balatonaligáig elzötykölődünk, onnan pedig ismét két keréken folytatjuk utunk. A tervezésnél figyelembe vettük, hogy minél többet spóroljunk a vonatjegyen, ezért is találtuk ki ezeket az állomásokat, km/tarifa szempontjából nem volt mindegy.
Először egy dél-13:00 körüli vonatot néztünk ki, de hétfő reggel már tudtuk, hogy ezt nem fogjuk kivitelezni, ezért a következő, 15:00 körüli vonatot tűztük ki célul. Búcsúpancsi a fürdőben, számlarendezés (mindent SZÉP kártyával), táborbontás és irány a Balaton! Jupppiiii! :)
 |
| Irány a Balaton! |
Székesfehérvárig viszonylag jó bringaút vezet a tótól, jó volt rajta tekerni (útvonalunk nyomon követhető térképen és számokban
itt.)
A városba bejutni izzasztó volt, egy fincsi emelkedővel kellett megbirkózni. Egy darabig jól ki volt táblázva, tudtuk, hogy merre van az irány, de aztán egyre többször kellett megállni gondolkodni, hogy merre is vezet a bringaút és végül le is tévedtünk róla. Mikor újra visszataláltunk rá, kis idő múlva megint letévedtünk róla. Vagy volt tábla, vagy nem, ami végül nem kis bosszúságot okozott nekünk. Az órámra tekintgetve egyre bizonytalanabb voltam abban, hogy elérjük a kiszemelt vonatot. Egyre haragosabbak is voltunk, úgyhogy végül azt mondtam Putyónak, hogy nekem az a pár száz Forint különbözet a jegyárban nem éri meg ezt a bosszúságot és loholást, szálljunk fel Székesfehérváron. Mire megtaláltuk az állomást, majdhogynem ki is futottunk az időből. A szerelvény már bent állt, de tudtam, hogy nem kell kapkodni, mert itt el szoktak időzni kicsit a vonatok. Én buta módon már reggel óta hergeltem magam, hogy nem lesz egyszerű ez a vonatozás. Mindig szívás, mindig utálatos, úgyhogy már eleve ideges voltam, mire a pályaudvarra értünk. Nem kellett csalódnom. A kerékpárszállító kocsi tólóajtós volt, függőleges (a földre teljesen merőleges) lépcsőkkel, belülről bereteszelve, kivülről kinyithatatlan ajtókkal. A közeli személyi ajtó belülről zárva, nehogy fel tudjál szállni és belülről kinyitni a vagon ajtaját. Toporzékolás, totyorgás. Épp jött egy vasutas és segített kivülről kifeszíteni a tolóajtót annyira, hogy hozzáférjünk a belső reteszhez és át tudjuk lendíteni, így Putyó már szét tudta húzni az ajtót. Megnézném, hogy ezeken a merőleges lépcsőkön hogy száll fel valaki egyedül. Ketten sikerült mindent felpakolni úgy, hogy én felszálltam és Putyó feladogatta a bringákat és a pakkokat.
Azt meg kellett, hogy állapítsam, hogy az elmúlt évekhez képest annyit sikerült fejlődnie a MÁV-nak, hogy most már sokkal nagyobb kerékpárszállító kocsikat indít a Balatonra, de még mindig lenne mit javítani a szolgáltatáson.
 |
| kerékpárszállító vagon |
Kikötöztük a bringákat, felcuccoltunk és közben a vonat is elindult. Irány a Balaton! :)
Útközben az egyik állomáson csatlakozott hozzánk egy másik bringás is, aki a vasútnál dolgozott. Putyó segített neki felszállni, szóba is elegyedtünk vele. Jó tett helyébe jót várj, segített nekünk leszállni.
Balatonaliga előtt még előkerült egy fiatal anyuka is a 10 év körüli kislányával. Nem győzött dicsekedni vele, hogy ők most ketten megkerülik a Balatont. Most indultak először ilyen túrára és hát ez látszott is. Nem hiszem, hogy teljesítették a tervet. 4-5 napot szánt rá a nő, napi 50-60 km-t, ami szerintünk sok nekik, tekintve, hogy igen dimbes-dombos az útvonal, és sokszor szembe széllel is meg kell birkózni. Mindezt megtetézte azzal, hogy egy nagy sporttáskába cuccolt (egy oldaltáskába!), amit a hátán gondolt végig cipelni. Én ekkor végleg rájuk mondtam magamban az áment, hogy nem fogják teljesíteni a kört. Mindenesetre az
(tipikus bolond egyedülálló) anyuka és kislánya nagyon lelkesek, helyesek voltak. Tényleg kíváncsi lennék, meddig jutottak. :) Az biztos, hogy kapásból rossz irányba indultak el, mert kicsit később, miután mi is felcuccoltunk, találkoztunk velük egy kávézónál (ahol éppen büszkén újságolták a pincérnőnek, hogy mennek megkerülni a Balatont), de nekik az ellenkező irányba kellett volna menniük. :) (Utunk Balatonaliga és Siófok között nyomon követhető térképen és számokban
itt.)
Izgatottan vártam a találkozást a Balcsival.
Ugyanannál a padnál álltunk meg uzsonnázni, ahol 7 évvel ezelőtt is először köszöntöttük a Balatont, mikor a 3/4-ét megkerültük. Szinte semmi nem változott, csak a fák nőttek magasabbra, több volt a kerékpáros és egy szimpatikus pihenőt is felfedeztünk.
Kacéran vártam azt a nagy lejtőt is, ahol 7 évvel ezelőtt még a tróger bringámmal leszáguldva küllőtöréseket szendvedtem és kereshettünk szervízt. Most sátáni kacajjal robogtam rajta lefele, aztán az alján majdnem el is üttettem magam, ugyanis a lejtő végén egy stop tábla vár, csak ember legyen a talpán, aki ott be tud fékezni, hogy elsőbbséget adjon a keresztbe haladó autóknak.
20 méterrel arrébb meg egy másik autó akart elütni, ott nem én voltam a hülye. Megállapítottam, hogy nem árt még jobban résen lenni.
Siófok határában megpihentünk kicsit a parton. Utazásunk előtt mondták többen, hogy alacsonyan van a víz, de döbbenet volt szembesülni vele, hogy mennyire.
 |
| Pancsoló kislányok |
Utunk Balatonszemesig tulajdonképpen eseménytelen volt (Siófok - Balatonszemes térképen és számokban
itt). Ismerős helyszínek, változó bringautak, hol jobb, hol silányabb minőségben. A felszínes kitáblázás miatt többször letévedtünk a kijelölt útról, de mindig visszataláltunk. Szerintem képtelenség
végig rajta maradni. Siófokon pl. belevezet egy bazársorba, ahol lépni nem lehet, nem hogy tekerni. Ettől néha kicsit behisztizik az ember, de igazából felesleges. Csak menni kell előre, sok különbség nincs a mellékutcák, a part és a kijelölt út között.
Este 7 körül érkeztünk meg Balatonszemes határába, a nap már lenyugodni készült.
 |
| Balaton a lenyugvó nap fényében |
Volt este 1/2 8 is, mire a szállásra értünk, Anyu már nagyon várt minket, kint üldögélt a teraszon vendéglátónkkal.
Lecuccoltunk, elfoglaltuk szobánkat a ház legfelső szintjén és finom vacsorát kaptunk, amit a naplementét csodálva fogyasztottunk el a teraszon.
 |
| Naplemente szállásunk teraszáról |
Megérkeztünk. Elégedett voltam. :)
Útvonal 1., távolság: Agárd - Székesfehérvár 24,777 km
Tekeréssel töltött idő: 1:35:23
Átlag sebesség: 15,5 km/h
Székesfehérvár - Balatonaliga 35 km vonatozás
Útvonal 2., és megtett táv: Balatonaliga - Balatonvilágos - Siófok - Zamárdi - Szántód - Balatonföldvár - Balatonszárszó - Balatonöszöd - Balatonszemes
45,421 km
Tekeréssel töltött idő: 2:45:12
Átlag sebesség: 16,4 km/h
Publikálva: 2013.02.02.
