A délelőtt csomagolással, szöszmötöléssel és reggelizéssel telt. Úgy döntöttünk, ma már átmegyünk Nagyharsányba, az Ördögkatlan fesztivál központjába. A szervezőkkel előre leegyeztettem, hogy akár már 2-án is mehetünk, mert ott lesznek. Andi (volt könyvtáros kolléganőm, Kaláka-fesztivál társaság, stb.) kitalálta, hogy ők is lejönnek 0. nap a kisfiával (Bazsi) és a párjával (Attila). Korán buszra ültek és úgy saccolták, 13:00 körül már megérkeznek. Így mi is összekaptuk magunkat, kb. 1,5 órát számoltunk az útra.
Útvonal: Kozármisleny - Kisherend - Újpetre - Palkonya - Villánykövesd - Villány - Nagyharsány
Távolság: 34,27 km
A lila vonalat tessék nézni:
Délutánra nagy vihart és jégesőt jósolt az időjárás-jelentés, így volt bennünk egy kis félsz, hogy biztosan aznap akarunk-e sátrat verni, de végül nekivágtunk az útnak. Egy számomra teljesen új irányba mentünk, így megláthattam, hogy Kozármisleny nem is olyan kicsi, nem is olyan modern, van annak régi része is. Van benne fincsi lejtős-emelkedős rész is, ahol elég hamar fel is adtam a próbálkozást és kis küzdelem után végül feltoltam a kerékpárt. Eléggé ki voltak merülve az izmaim az előző napi mecseki túrának köszönhetően. Putyó biztosított róla, hogy már csak sík terepen megyünk Villányig. Tavalyi baranyai túrázásainkra emlékezve viszont tudtam, hogy Villányban szép kis emelkedő vár ránk.
Az út viszonylag eseménytelenül telt, egyszer kellett egy kis buckán átkelni, amit az új autópálya felé építettek, egyébként nagyon jó tempóban tudtunk haladni, kiváló minőségű aszfalton. Imádom az olyan utat, amin csak úgy hasít a bringa! :)
Újpetrén találkoztunk egy csapat bringással, akik végül utolértek minket, egy részük (két fiú) meg is előzött, így egy kicsit olyan volt, mintha mi is a társasághoz tartoznánk. :) Az biztos, hogy én jobban bírtam a tempót, mint bármelyik lány közülük. :)
Újpetrét és Palkonyát (szívem csücskét) már ismerősként köszöntöttem, jó volt újra ott lenni. Palkonyán elhagytuk bringás társainkat és kettesben haladtunk tovább. Ezt követően éreztem, hogy valami nem oké, így a villányi vasútállomásnál meg kellett állni. Egy kicsit rosszul lettem, ezért tömtem magamba szőlőcukrot, ittam vizet, rendeztem a porcikáimat. Valószínűleg leesett a vércukorszintem. Putyó szerint biztos bepánikoltam a villányi emelkedőtől. :)
Miután összeszedtem magam, begurultunk Villányba, majd jött a rettegett emelkedő is, amin felkapaszkodva meg kellett állapítanom, hogy egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy emlékeztem rá. Két oldalt boros pincék, kitűnő látkép. :) Villányból kijutva elénk tárult az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó), aljában a gyönyörű szőlőssel. Ha lenne egy viedokamerám, ezt mindenképpen megörökíteném! Nagyon szép táj. ...és akkor az ember még teker egyet-kettőt és be is ér Nagyharsányba. :)
Andiék nem sokkal előttünk érkeztek meg, megbeszéltük, hogy a sportpályán találkozunk, ahol az elkövetkezendő napokban táborozni terveztünk. Mi előbb odaértünk, így sikerült kideríteni, hogy hol állíthatjuk fel hajlékunkat. A focipálya széle volt a kijelölt sátorozóhely, ahol árnyék nagyjából egyenlő volt a nullával.
Végül egy fűzfa alá vertünk sátrat (mi voltunk az elsők), mellettünk húzódott egy vizesárok, ahol általában belvíz van. Némi fenntartással jósoltuk meg, hogy a sutyerákok lehet, hogy ide fognak járni hugyozni.
Gyors zuhanyzás után felvetettem, hogy átmehetnénk Villányba borozgatni. Be is mentünk a faluba,
 |
| Bazsi fotózta :) |
de sajnos nem jártunk szerencsével a buszjárattal/menetrenddel, így végül a Nekem 8 nevezetű kiskocsmában kötöttünk ki, ahol gyorsan legurítottunk egy-két régóta áhított kisfröccsöt. A busz-pech miatt úgy döntöttünk, maradunk Nagyharsányban. Próbáltunk másik kocsmát találni, de nem leltünk abban az irányban. Betévedtünk végül egy boros pincébe (Tóth), ahol kicsit kóstolgattunk, majd vásároltunk 3 liter irsai (fehér), és 3 liter oportó (vörös) borocskát jutányos áron, majd vettünk a kisboltban vacsorának valót és visszatértünk a sportpályára. Itt iszogattunk aztán egész este, időközben persze Bazsit lefektette Andi aludni.
Délután és este érkeztek még páran sátrastul, egyik oldali közvetlen szomszédaink pl. önkéntes fesztivál-szervező, dolgozó fiatalok voltak.
Egyszercsak az ég is leszakadt, volt hatalmas nagy zuhé, de a jégeső elmaradt. Az egyik helyi srác szerint '89 óta nem volt jég Nagyharsányban, mert a Szársomlyó (az Ördögszántotta hegy) felfogja ezeket a viharokat.
 |
| A Szársomlyó (Ördögszántotta hegy) a sportpályáról fotózva |
A bringáknak is sikerült fedett helyet találni, biztonságosan rácshoz kikötözni, úgyhogy panaszra nem volt okunk. A sátrak szárazon átvészelték az özönvizet.
Az est folyamán kicsit elhajolt a társaságunk, a 6 liter bornak majdnem a legaljára néztünk, de közben jót beszélgettünk, kicsit morcoskodtunk ( a párok egymással), végül éjfél után úgy döntöttünk, hogy jobb, ha inkább elmegyünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése