Nyaralás 2010. - 3.nap - Ördögkatlan fesztivál 0. napja (2010.08.03.)

A délelőtt csomagolással, szöszmötöléssel és reggelizéssel telt. Úgy döntöttünk, ma már átmegyünk Nagyharsányba, az Ördögkatlan fesztivál központjába. A szervezőkkel előre leegyeztettem, hogy akár már 2-án is mehetünk, mert ott lesznek. Andi (volt könyvtáros kolléganőm, Kaláka-fesztivál társaság, stb.) kitalálta, hogy ők is lejönnek 0. nap a kisfiával (Bazsi) és a párjával (Attila). Korán buszra ültek és úgy saccolták, 13:00 körül már megérkeznek. Így mi is összekaptuk magunkat, kb. 1,5 órát számoltunk az útra.

Útvonal: Kozármisleny - Kisherend - Újpetre - Palkonya - Villánykövesd - Villány - Nagyharsány

Távolság: 34,27 km

A lila vonalat tessék nézni:

Délutánra nagy vihart és jégesőt jósolt az időjárás-jelentés, így volt bennünk egy kis félsz, hogy biztosan aznap akarunk-e sátrat verni, de végül nekivágtunk az útnak. Egy számomra teljesen új irányba mentünk, így megláthattam, hogy Kozármisleny nem is olyan kicsi, nem is olyan modern, van annak régi része is. Van benne fincsi lejtős-emelkedős rész is, ahol elég hamar fel is adtam a próbálkozást és kis küzdelem után végül feltoltam a kerékpárt. Eléggé ki voltak merülve az izmaim az előző napi mecseki túrának köszönhetően. Putyó biztosított róla, hogy már csak sík terepen megyünk Villányig. Tavalyi baranyai túrázásainkra emlékezve viszont tudtam, hogy Villányban szép kis emelkedő vár ránk.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, egyszer kellett egy kis buckán átkelni, amit az új autópálya felé építettek, egyébként nagyon jó tempóban tudtunk haladni, kiváló minőségű aszfalton. Imádom az olyan utat, amin csak úgy hasít a bringa! :)

Újpetrén találkoztunk egy csapat bringással, akik végül utolértek minket, egy részük (két fiú) meg is előzött, így egy kicsit olyan volt, mintha mi is a társasághoz tartoznánk. :) Az biztos, hogy én jobban bírtam a tempót, mint bármelyik lány közülük. :)

Újpetrét és Palkonyát (szívem csücskét) már ismerősként köszöntöttem, jó volt újra ott lenni. Palkonyán elhagytuk bringás társainkat és kettesben haladtunk tovább. Ezt követően éreztem, hogy valami nem oké, így a villányi vasútállomásnál meg kellett állni. Egy kicsit rosszul lettem, ezért tömtem magamba szőlőcukrot, ittam vizet, rendeztem a porcikáimat. Valószínűleg leesett a vércukorszintem. Putyó szerint biztos bepánikoltam a villányi emelkedőtől. :)

Miután összeszedtem magam, begurultunk Villányba, majd jött a rettegett emelkedő is, amin felkapaszkodva meg kellett állapítanom, hogy egyáltalán nem olyan vészes, mint ahogy emlékeztem rá. Két oldalt boros pincék, kitűnő látkép. :) Villányból kijutva elénk tárult az Ördögszántotta hegy (Szársomlyó), aljában a gyönyörű szőlőssel. Ha lenne egy viedokamerám, ezt mindenképpen megörökíteném! Nagyon szép táj. ...és akkor az ember még teker egyet-kettőt és be is ér Nagyharsányba. :)

Andiék nem sokkal előttünk érkeztek meg, megbeszéltük, hogy a sportpályán találkozunk, ahol az elkövetkezendő napokban táborozni terveztünk. Mi előbb odaértünk, így sikerült kideríteni, hogy hol állíthatjuk fel hajlékunkat. A focipálya széle volt a kijelölt sátorozóhely, ahol árnyék nagyjából egyenlő volt a nullával.

Végül egy fűzfa alá vertünk sátrat (mi voltunk az elsők), mellettünk húzódott egy vizesárok, ahol általában belvíz van. Némi fenntartással jósoltuk meg, hogy a sutyerákok lehet, hogy ide fognak járni hugyozni.

Gyors zuhanyzás után felvetettem, hogy átmehetnénk Villányba borozgatni. Be is mentünk a faluba,

Bazsi fotózta :)

de sajnos nem jártunk szerencsével a buszjárattal/menetrenddel, így végül a Nekem 8 nevezetű kiskocsmában kötöttünk ki, ahol gyorsan legurítottunk egy-két régóta áhított kisfröccsöt. A busz-pech miatt úgy döntöttünk, maradunk Nagyharsányban. Próbáltunk másik kocsmát találni, de nem leltünk abban az irányban. Betévedtünk végül egy boros pincébe (Tóth), ahol kicsit kóstolgattunk, majd vásároltunk 3 liter irsai (fehér), és 3 liter oportó (vörös) borocskát jutányos áron, majd vettünk a kisboltban vacsorának valót és visszatértünk a sportpályára. Itt iszogattunk aztán egész este, időközben persze Bazsit lefektette Andi aludni.

Délután és este érkeztek még páran sátrastul, egyik oldali közvetlen szomszédaink pl. önkéntes fesztivál-szervező, dolgozó fiatalok voltak.

Egyszercsak az ég is leszakadt, volt hatalmas nagy zuhé, de a jégeső elmaradt. Az egyik helyi srác szerint '89 óta nem volt jég Nagyharsányban, mert a Szársomlyó (az Ördögszántotta hegy) felfogja ezeket a viharokat. 

A Szársomlyó (Ördögszántotta hegy) a sportpályáról fotózva

A bringáknak is sikerült fedett helyet találni, biztonságosan rácshoz kikötözni, úgyhogy panaszra nem volt okunk. A sátrak szárazon átvészelték az özönvizet.

Az est folyamán kicsit elhajolt a társaságunk, a 6 liter bornak majdnem a legaljára néztünk, de közben jót beszélgettünk, kicsit morcoskodtunk ( a párok egymással), végül éjfél után úgy döntöttünk, hogy jobb, ha inkább elmegyünk aludni.

Nyaralás 2010. - 2. nap - Túra Orfűre (2010.08.02.)

2. nap reggelén Edináék elmentek dolgozni, mi is megreggeliztünk Putyóval és felkerekedtünk aznapi túránkra. Hosszas morfondírozás után úgy döntöttünk, hogy Orfű lesz a cél. Ami visszatartott: a Mecsek. Azon ugyanis át kell jutni, hogy Orfű szépségében részünk legyen. A legrövidebb út egyenesen átvezet a hegyen, ám ott több, mint 600 méter a szintkülönbség. Bár kacérkodtam vele, de nem mertem bevállalni. Végül találtunk egy olyan útvonalat, ami viszonylag megkerüli a Mecseket, de azért ott is van egy fincsi, kb. 363 méteres szintkülönbség. 

Útvonal: Kozármisleny - Kertváros (Pécs) - Pellérd - Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehely - Okorvölgy - Abaliget - Orfű - Mecsekszentkút (Pécs) - Ürög (Pécs) - Uránváros (Pécs) - Nagyárpád (Pécs) - Kozármisleny. 

Megtett táv: 75,41 km 

A rózsaszín vonalat tessék nézni: 

 Az út elejét viszonylag nagy forgalomban kellett megtennünk a cserkúti elágazásig. Sok-sok autó, kamion, tehergépjármű, busz, néha ijesztő közelségben. Az út dimbes-dombos, sokszor lejt. "De jó lesz itt hazafelé dög fáradtan feltekerni!"- gondoltam párszor. 

Előttünk a Mecsek

Ahogy a 6-os útról felkanyarodtunk Cserkút felé, már lehetett is bőszen váltogatni és buzgón tekerni, ugyanis szép kis kapaszkodóval találtuk szembe magunkat. Egy helyen megálltunk megpihenni, az út túloldalán pont egy kőbánya volt, ott aztán megcsodálhattam, milyen rózsaszín a föld az urántól. 

Urántól rózsaszín a föld

Putyó már mondta előtte, hogy így lesz, és tényleg. :) Míg megszenvedtem az emelkedővel, közben el is terelődött a figyelmem, ugyanis rájöttem, hogy igen jó rókagombás rész mellett hajtunk el, ezért innentől kezdve már azt sasoltam (míg kiköptem a tüdőmet), hogy hátha meglátok valahol egy kis gombát. De végül nem akadt meg a szemem egyen sem, viszont egyszer csak fent voltam. :) Az emelkedő végén Cserkút kárpótolt a szenvedésért. Nagyon szép, takaros kis falu. Megtaláltuk magát a Cser-kutat is, amiről a település kapta a nevét.

Cser-kút

Itt szusszantunk egyet, elolvastuk a tájékoztató táblát, 

készítettünk képeket, majd mentünk tovább. 

Hát, gondolom azt mondanom sem kell, hogy ezen a napon is becsületesen befűtöttek nekünk az égiek, tűzött a nap rendesen. De mi csak tekertünk kitartóan. A nehezén egyelőre túl voltunk, néha jött csak egy kisebb emelkedő. A bicikliút végig kis forgalmú aszfaltúton vezetett, körülöttünk pedig erdő volt, amerre a szem ellát. 

Tekerés a Mecsekben

Én sokszor csak a talajt fürkésztem, és sóvárogtam a sűrűbe, egy kis gombavadászatra. :) Hamarosan beértünk Kővágószőlősre is, itt folyamatosan emelkedett az út. Azt hittem, ez is egy szép kis hely lesz, így igencsak meglepődtem, mikor egy szellem-lakótelepen haladtunk keresztül. A kilátás a házakból biztos szép, de az egész olyan volt, mintha a '60-as évekből maradt volna ott. Retro. Sehol senki, mintha kihalt volna a falu. 4-5 emeletes téglaházak, egy ház aljában az ABC felirat is legalább 30 éves volt. :) Nagyon jó kis hangulata volt. Sajnos nem készítettem egy képet sem, mert mint mondtam, épp egy kaptatón kellett feltekernem közben. Persze biztos van szebb része is ennek a településnek, nekünk ebben volt részünk. :) Egy kitartó emelkedő után ismét sík terepre értünk, és befutottunk Hetvehelyre. Itt is mintha ciánoztak volna. Jó-jó, hétköznap volt és dél, ugyan miért kellett volna embert látnom az utcán? Ahogy elhagytuk a falut, egy gyönyörű kis tóhoz értünk, ahol muszáj volt megállni. 

Horgásztó, Hetvehely

Szépen karban volt tartva, a partján muskátlik, gémes kút, fűzfa, a közepén egy kis sziget, hidacskával, paddal, asztallal. Nagyon tetszett. 

Horgásztó, Hetvehely

Itt találkoztunk egy házaspárral, aki horgászott, és a halőrrel, aki szórakoztatta őket. Kicsit üldögéltünk egy padon, és bántuk, hogy nincs nálunk semmi elemózsia, mert itt igencsak jól esett volna elfogyasztani. ...és már igencsak éhesek is voltunk. Hamarosan tovább is indultunk, hajtott már minket a gyomrunk. Pár kilométer után beértünk Abaligetre. Itt a táblákat követve rátaláltunk a Zabaliget nevű kis étkezdére, ahol elköltöttük ebédünket. Ez egy kifőzde jellegű, kerthelyiséges étterem volt, ahol kedves, közvetlen kiszolgálásban volt részünk. A kaja sok volt, olcsó és finom. Ráadásul étkezési jegyet is elfogadtak. Ebéd után még betekertünk az abaligeti cseppkőbarlanghoz. Jártunk itt már két éve (ahogy Orfűn is) Edináékkal. Akkor hétvége volt, és nagyon sok ember várt arra, hogy bejusson, most sehol egy lélek. Körbetekertük a barlang előtti tavat, megállapítottuk, hogy kihalt itt minden, és mentünk tovább. Elhagyva Abaligetet ismét egy nagyon kemény emelkedővel kellett megküzdenünk, amivel nem is boldogultam. A háromnegyedénél leszálltam és feltoltam a bringát. A tetejére érve gyönyörű panorámával búcsúzhattunk Abaligettől. 

Visszatekintés Abaligetre

Ezután egy jó kis lejtő következett. Igazából néha ettől meg tudok őrülni: keményen megküzdök, hogy feljussak valahova, azért, hogy aztán egy baromi hosszú lejtőn leguruljak, kapaszkodva a fékbe. Bosszantó tud lenni. Nem sokat gurultunk lefelé, mikor elénk tárult a szépséges orfűi panoráma a tavakkal. 

Orfű

Itt meg kellett állni fotózni ..... és tanácskozni. Ugyanis megállapítottam, hogy ha én most oda legurulok, már nem jövök fel. Nem lesz már erőm hozzá, hogy egy ilyen völgyből újra kitekerjek. Bár egész nap arra vágytam, hogy csobbanjak egy nagyot Orfűn, most le kellett szavaznunk ezt a programot. Az idő is eljárt már felettünk és még vissza kellett tekernünk Kozármislenybe. Ezért fájó szívvel visszafordultunk a szerpentinen és felküzdöttük magunkat újra. Putyóval megbeszéltük, hogy legközelebb hozunk sátrat és itt éjszakázunk, csak úgy éri meg bevállalni ezt a túrát. Így hát elindultunk hazafelé egy rövidebb úton, amitől nagyon tartottam. Ugyanis idefelé ezt az utat nem mertük bevállalni. Végülis nem volt vészes. Kitartóan emelkedett, de csak enyhén. Így is nagyon elcsigázottan tekertünk. Közben megcsodálhattuk azt a kerékpárutat, amit Pécstől építenek Orfűig és 2010 nyarára ígértek átadni. Az út már ki van jelölve, ledöngölve, fák kivágva, de már sokadszorra is elmosta az eső.

Idén nyáron ezt már tuti nem adják át. De jó lesz, ha egyszer kész lesz, csak olyan magyar módra épül. :-/ Úgy tűnik, elég szélesre is tervezik. Miután az emelkedő végére értünk, egy félelmetes, hosszú szerpentinen gurultunk, gurultunk, gurultunk, és gurultunk lefelé, egészen Pécsig. Én ilyenkor mindig attól tartok, hogy elém ugrik valami vad, vagy belehajtok valami kátyúba, és fejre állok, ezért nem merem nagyon engedni, hogy elragadjon a sebesség. 37 km/óránál többel nem mentem már így is tele volt a gatyó. De az biztos, hogy jól tettük, hogy nem ezen az úton mentünk fel. Azt hiszem, nem jutottunk volna messzire, nem biztos, hogy megbírkózunk vele. Még jó pár kilométer pécsi tekergés és bolyongás és útkeresés után este 7 körül érkeztünk meg Edináékhoz Kozármislenybe. Fáradtan, izzadtan, büdösen, kimerülten, éhesen. Egy zuhany után újjászületve elfogyasztottunk egy isteni finom kolbászos, tojásos lecsót. Vacsi után még borozgattunk, beszélgettünk és valamivel éjfél után aludni mentünk. Szép kis túra volt. Végülis így is teljesítettük a 600 méter szintkülönbséget, csak egy hosszabb és könnyebb úton. :)

Nyaralás 2010. - Az indulás. Cél: Baranya megye (2010.08.01.)

Nyaralásunk fő célpontja az Ördögkatlan fesztivál volt, ami Augusztus 4-8. között került megrendezésre. Mi úgy döntöttünk, kicsit megnyújtjuk a szabit és már előbb lemegyünk a Baranyába, túrázgatunk, ismerősökkel találkozunk. Putyó barátnője, Edina Pécs mellett lakik Kozármislenyen a férjével és 9 éves kisfiukkal, Mátéval. Edina felajánlotta, hogy feljön értünk kocsival, ugyanis céges autója van, fizetik neki a benzint, meg a pályamatricát is. Először azt terveztük, hogy bringával megyünk le Pomázról Nagyharsányig a Duna mentén, ami kb. 4-5 nap lett volna, de végül megállapítottuk, hogy nincs pénzünk ennyi éjszakára kempingeket fizetgetni (vadkempingezni meg nem merek így kettesben), meg tulajdonképpen az sem kis spórolás, ha útiköltséget sem kell fizetni, így éltünk a lehetőséggel. Csak Budafokig kellett kitekernünk, mert Edina nem szívesen jön be autóval a városba, így már az indulásunk is egy kisebb túra volt. Egész jól tudtunk menni, végig bringaúton. Budafokon már nagyon szupi, a Duna mellett vezet végig az út, 

Budafoki bringaút a Duna mentén

majd elmegy egy elhagyatott gyárterület felé is. Igen változatos, néhol remek, máshol borzasztó az út minősége. Nagyjából egyszerre is értünk oda a megbeszélt találkahelyre. Edina hozta a férjét és a kisfiát is, a fiúk feldobták a kerékpárokat a kocsi tetejére és már indulhattunk is! Az új autópályát egyébként alig használják, simán lehet rajta hasítani, az ember 2 óra alatt lent van Pécsett, onnan Kozármisleny meg kb. 3 km. Este 7 körül érkeztünk meg Edináékhoz, vacsoráztunk, borozgattunk, beszélgettünk, valamikor éjfél, 1 óra körül mentünk aludni. Másnapra bringatúrát terveztünk, csak éppen azt nem tudtuk eldönteni, hogy merre induljunk. Végül egy közepesen nehéz túra mellett maradtunk. 

Mai megtett táv: Pomáz - Budapest - Budafok (Növény u.) - 36,17 km