Kerékpárral a Tisza-tavon, 2. nap - Poroszló, csónaktúra (09.08.15.)

Reggel 8 körül ébredtünk. Igazából hajnaltól már többször ébren voltam és csak pislogtam, hogy mennyi lehet az idő.

Délelőtt úgy döntöttünk, hogy bringára pattanunk és eltekerünk azon a szakaszon, amerre előző nap érkeznünk kellett volna és kimaradt, hogy azért mégiscsak elmondhassuk, hogy ott is jártunk. Így karikáztunk egyet a gáton visszafelé.

Mikor már elfogyott az aszfalt és csak a kavicsos út volt, visszafordultunk.

Azt terveztük, hogy ma megnézzük a Tisza-tavi vizi sétány és tanösvényt. Ez csak komppal közelíthető meg, ami óránként indul. Nem sikerült elérnünk, így beültünk a tegnapi étterembe és ismét ettünk egy isteni halászlét. Közben azon tanakodtunk, hogy minél kevesebbet kell kajára költenünk, már ezt a levest sem kéne, különben nagyon elúszunk anyagilag.

Épp elhatároztuk azt is, hogy ha nem hívnak a Csicsman kikötőből, akkor a kempingben szervezünk magunknak csónaktúrát, ugyanis ott is ki volt írva, hogy a portán lehet jelentkezni és viszonylag jó áron elvisznek minket csónakázni. Alighogy ezt megbeszéltük, már csörgött is a telefonom, a Csicsmanból kerestek, hogy lenne egy vagy két pár, akik társulnának túrához. Így végül abban maradtunk, hogy 16:00-kor találkozó a kikötőnél és megyünk 4 órás túrára.

Az idő szűke miatt elhalasztottuk a tanösvényt, mert nem értünk volna vissza 16:00-ra. Helyette úgy döntöttünk, csobbanunk egyet a strandon.

A víz hideg volt és nagyon sekély, nem sok időt töltöttünk el benne, de egy kicsit lehűlni ebben a nagy melegben jó volt. :)

A megbeszélt időpontban megjelentünk a kikötőnél, ahol akkora volt a fejetlenség és a szervezetlenség, hogy én már komolyan tartottam tőle, hogy nélkülünk indul el az a túra. De végül mindenki megtalálta egymást, a csónakot és a túravezetőt is és 16:15 után el tudtunk indulni.

Vezetőnk Feri bácsi volt, egy 63-64 éves nagyon szimpatikus pasas. Társaink egy 50-60 év közötti házaspár. Elsőre nem voltak szimpik, de valószínűleg ők is a szervezetlenség miatt vágták az arcokat. Később kiderült, hogy nagyon jófejek. :)

Azt a csodát, amiben a következő 4 órába részünk volt, képtelenség leírni!

Bementünk a Tisza-tó sűrűjébe, közepébe, kilométerekre a parttól. Voltunk egy kilátón, aztán kóstoltunk sulyomot is. A tónak nagy területeit borítja a sulyom, ami amolyan vizigesztenye-féle. Szerintem nagyon finom.

Egy nagy sulyom-mezőn több száz Fattyúszerkőt és fiókáikat figyelhettük meg. Bámulatos volt!

Bár motorcsónakkal nem szabad bemenni, de azért egy kicsit bekukkantottunk az Óhalászi Holt-Tisza részre is. Gyönyörű, csendes, nyugodt, feszített víztükör. :)

Ezután kimentünk a Tiszára, ahol pl. láthattuk sok gazdag embernek az úszóházait. Tudnék így élni. :)

Majd bekanyarodtunk a Kis-Tiszára, és visszaindultunk a tó felé. Útközben meglestük a hód-várat és egy hód-rágta fát. Hatalmas fa volt és úgy kihegyezték, mint a ceruzát!

Miután visszaszálltunk a csónakba, halkan, csendben, két másik csónak társaságában próbáltunk hódokat lesni... és láttuk is őket! Hárman voltak, ide-oda úszkáltak, de sajnos nem sokat mutattak meg magukból. :(

Innen folytatva utunkat egy gyönyörűséges, vadregényes járaton mentünk vissza a tóra, szemben a naplementével. Fantasztikus volt.

Feri bácsi igencsak kitett magáért, sokmindent megmutatott, és az külön plusz volt, hogy még egy kis naplementét is láthattunk. :)

Időben vissza is érkeztünk, kicsit több, mint 4 órát kalandoztunk. Gyönyörűséggel telve szálltunk ki a csónakból, méterekkel a föld felett lebegve.

Korábban úgy terveztük, hogy ma veszünk valami kolbászt és azt megsütjük vacsorára, de mire megérkeztünk már farkas éhesek voltuk és nagyon távolinak tűnt, mire elkészülünk a kajával, úhogy társ-párunk javaslatára velük tartottunk a Kormorán étterembe. Ez egy nagyon hangulatos kerthelyiséges csárda, remek konyhával. Mi egy kétszemélyes haltálat ettünk Putjoval, ami eszméletlen finom volt! A fizetés és a vacsi után kettesben maradtunk és kétségbeesve számolgattuk, mennyi pénzt költöttünk aznap és mennyi van még a következő napokra. Én azt sem bántam volna, ha a következő 8 napban már csak májkrémes kenyeret eszünk, ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy alakult! :) Csak egy dolgot sajnáltunk... és nem csak ma, minden nap... hogy nem csatlakozott hozzánk senki a baráti társaságunkból.

23:00 körül végül kimerülten feküdtünk le aludni.

Még több kép a blog Facebook oldalán, itt.

Kerékpárral a Tisza-tavon, 1. nap - Mezőkövesd, Poroszló (2009.08.14)

Útvonal: Mezőkövesd - Szentistván - Négyes - Borsodivánka - Poroszló (34,82 km)

Elérkezett ez a várva várt nap is! Sőt, már vége is. :( Rengeteg élménnyel és csodával és szépséggel a szívünkben tértünk haza. :)

Eredetileg a 10:03-as vonattal terveztük az indulást, de mivel egész héten későn értünk haza, se becsomagolva, se semmi nem volt, esélytelen volt az egész. Így végül a 12:03-kor induló járatot néztük ki magunknak.

Délelőtt gyors bepakolás, bevásárlás, szendvicskészítés. Civakodás, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytam. Még jó, hogy előzőleg írtam listát, hogy mit szeretnék vinni, mert tuti, hogy kimaradt volna valami. Így minden bekerült a batyuba (kivéve a dezodort :-) ).

Kapkodva, 11:00-kor indultunk, szinte esélytelennek tűnt, hogy elérjük a vonatot a Keletiben.

Támadt egy olyan ötletem, hogy még az újpesti vasútállomáson vegyük meg a jegyeket, ott biztos nem kell annyit sorban állni, meg bolyongani.

Ahogy elindultunk, eleredt az eső, így aggódtunk, hogy a csomagtartómra felpókozott hálózsákjaink eláznak, mire megérkezünk.

Odatapostam a pedálnak rendesen és végül 3/4 óra alatt kint voltunk a pályaudvaron. (Újpest - Keleti pu. 11,15 km)

Ahogy szedtük a lábainkat a vonathoz, akkor jöttem rá, hogy magunknak ugyan vettem jegyet, de a kerékpároknak nem, elfelejtettem. Nem volt már időnk jegypénztárhoz álldogálni, így mondtam Putyónak, hogy kockáztassunk, csak meg lehet beszélni a kalauzzal a problémát. Meg is lehetett. Azt mondta, hogy ő nem ad jegyet, mert azért 2000 Ft pótdíjat kéne számolnia. Vegyük úgy, hogy ő nem látta a bringákat, ha meg esetleg jön egy ellenőrzés, akkor úgyis megbüntetnek és ki kell fizetnünk a pótdíjat. Nem volt ellenőrzés. :)

13:45 körül beérkeztünk Mezőkövesdre és kitört a nyaralás! :)

Bolyongtunk egy keveset, mire megtaláltuk első úticélunkat, Mezőkövesd Hadas városrészét.

Itt kis kacskaringós utcákon bolyonghat a ember és megcsodálhatja a 150-200 éves épületeket, amik őrzik matyóföld hagyományait. Van itt fazekas, tájház, gyékényes, mézeskalácsos, táncpajta... Mi csak egy házba mentünk be, én arra voltam leginkább kíváncsi, a Kisjankó Bori emlékmúzeumba, ami Kisjankó Bori szülőháza. Róla azt érdemes tudni, hogy előrajzoló volt. Kb. 200 féle matyó motívum van, és ebből 100-at ő talált ki. Ezért is hívják 100 rózsás asszonynak.

Meg szerettük volna még nézni a Matyómúzeumot is, de itt nem volt lehetőség biztonságba helyezni a bringákat a pakkjainkkal, így nagy duzzogva tovább gurultunk.

Egy boltban még beszereztem szemeteszsákot és abba bugyoláltuk be a hálózsákjainkat, hogy megvédjük az esőtől.

Innen tovább vettük az irányt Szentistván, Négyes, majd Borsodivánka felé. Mikor elértük az utóbbi falut, kiderült, hogy Putyóval félreértettük egymást, és ő már Négyes után rá akart menni a gátra, onnan kezdeni el a Tisza tavi körutat, de azt nem vette észre, hogy én meg tök más útvonalat nézek a térképen. Így végül műúton jutottunk be Poroszlóra, ahol első napjainkat tölteni akartuk. Putyó duzzogot, hogy hogy lehettem ennyire figyelmetlen, így nem lesz meg kör, de végül megvédtem magam, hogy ezt nem egyedül szúrtam el, hanem ketten, így nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget. Ráadásul Borsodivánkától még mindig visszafordulhattunk volna, mikor észleltük a bakit, de erre ő nem volt hajlandó. 

A sátorverés így kissé feszült hangulatban telt, a kempingtől sem voltunk elájulva, de végül találtunk egy kellemes kis helyet két kis fa között.

Pozitívuma volt a kempingnek, hogy volt sok árnyék, konyha, hűtő, bográcsozó hely és adtak is volna szívesen bográcsot, grillrácsot, ha kértünk volna. A vizesblokk nem volt egy nagy szám, de rossz sem. Közvetlenül a gát mellett található a kemping, a szabadstrand közelében. Pékség és közért jól megközelíthető távolságban.

Leülni viszont sajnos nem tudtunk sehova, mert az összes padot kisajátították maguknak a kempingezők és odavitték a táborhelyükhöz. Főleg egy fiatal fiúkból álló csapat volt ritka pofátlan, ők egyszerre 4 padot is bitoroltak.

Miután tábort vertünk, sétáltunk egyet. Megnéztük a helyi kikötőket, ettünk egy isteni finom halászlét a szomszédos étteremben, majd felkerestük a Csicsman kikötőt, ahonnan másnap csónaktúrára szerettünk volna menni. Egy 4 órás túrát néztünk ki, ami 16.000 Ft volt és mindenképpen csak úgy tudtuk bevállalni, ha társulunk még 2-4 emberrel és eloszlanak a költségek. A kikötőben egy hölgy felírta az elérhetőségünket és megígérte, hogy jelezni fog, ha lesznek még jelentkezők.

Hamar ránk esteledett, fáradtak voltunk, a szúnyogok már a vacsoránál megzabálták a lábamat (volt nálunk tuti bio szúnyogriasztó.... a sátorban), ezért sétálni sem volt sok kedvem már, így 22:00 körül lefeküdtünk aludni.

Miskolc, Diósgyőr - 30. Kaláka fesztivál, 3. nap - Állatkert és ünnepi Kaláka est (2009.07.12.)

A gyerekzsivaj, mozgolódás ma is hamar kivert minket az "ágy"ból.
Gyors zuhanyozás és reggeli után átmentünk a szomszédba megnézni a várat belülről is.
Megtekintettük a kiállításokat,

felmentünk a vártoronyba, körbepásztáztunk a Miskolci körképen. Borzasztó. Panelházak és ipari kémények.

De azért jó volt ott fent nézgelődni. :)

Ezután nyakunkba vettük Miskolcot, hogy megnézzük a helyi állatkertet. Hívtuk Csakiékat is, tartsanak velünk.
Számításaink szerint kb. 3 km-re volt a vadaspark, így gondoltuk, gyalog közelítjük meg. Sajnáltuk a pénzt a buszjegyre, ahol tudtunk, ott igyekeztünk spórolni a három nap alatt.
Hát, jó nagy séta volt, de megérte.

Az állatkert egy nagy-nagy erdőben van. Friss levegő, kellemes környezet, az állatoknak is egész jó helye van.
Láttunk szurikáta bébiket, és egy párduc kölyköt is. Aranyosak voltak nagyon. Hamar eltelt a nap, jól éreztük magunkat, érdemes volt elmenni.

Az állatkerti séta után még Flóra ment egy pár kanyart a körhintával, nagyon élvezte, aranyos volt, mi pedig jót derültünk a rózsaszín viziló fenekébe lihegő Popey-en. :)

Visszafelé szerencsére befértünk Csaki kocsijába, így nem kellett ismét kutyagolnunk. (Köszi!)
Megebédeltünk a vár közelében egy étteremben, ahol Kaláka-fesztivál akció volt hirdetve: bográcsgulyás 500 Ft-ért. Hát felejthető volt. Később is ide jöttünk vissza vacsizni, akkor sztrapacskát választottunk, azt nem bántuk meg.

Ez az este is fergeteges volt. Az első két koncertről lemaradtunk, aztán este 8-tól, mint minden évben az utolsó nap, a Kaláka lépett fel. Egy nagyon jó hangulatú koncertben volt részünk. A végén a Csík zenekar énekelt nekik egy születésnapi köszöntőt és kaptak tortát is, én meg jól meghatódtam. :)

A Kaláka után nagy kedvencem, a Csík következett. Jót multattunk rá, énekeltünk, táncoltunk, le is lettünk fényképezve. :)

Az utolsó zenekar az EtnoRom volt, akik cigány, balkáni, török zenéket játszottak. Próbáltuk erre is jól érezni magunkat, táncikáltunk, de aztán rájöttünk, hogy ez nekünk nagyon nem jön be. Sajnos azzal, hogy dobos kísérte őket rendes dobszerkóval, nem volt elég autentikus a zene, egész egyszerűen nem volt jó.

Így hát még kicsit tengtünk-lengtünk, vettünk egy üveg Juhfarkot a mohácsi borásztól és elmentünk aludni.

Másnap is korán volt ébresztő, hamar tábort bontottunk, mert Andiék felajánlották, hogy elhozzák a sátrunkat és a hálózsákjainkat kocsival haza. Nagy segítség volt ez, kevesebbet kellett cipekedni.

Mivel még volt sok időnk a vonat indulásáig, úgy döntöttünk, hogy most már csobbanunk is, így kipróbáltuk a strand úszómedencéjét és lubickoltunk egyet és mivel még mindig volt sok időnk, játszottunk a Carcassone-val is egyet, ha már magunkkal vittük.

15:00 óra tájt érkeztünk haza, este még átugrottunk Andiékhoz a cuccokért.

Szerintem eddig ez volt a legjobb Kaláka fesztivál, amin voltunk, tényleg remekül éreztük magunkat. Remélem a következő is hasonlóan jó lesz. :)