Újabb szép tavaszi hétvége - Kirándulás Kőhegyre

Pénteken este 22.00-ig dolgoztam és munka után kibumliztam Pomázra, 23.30-ra meg is érkeztem, a hétvégét ott töltöttük.

A múltkoriban Béla felvetette a Bastille-ban, hogy milyen jó lenne megint elmenni kirándulni Kőhegyre, ahogy egyszer már volt velünk. Feltételesen meg is beszéltük a szombati napra. A hét folyamán úgy tűnt, az időjárás is kedvez a tervünknek, így írtam egy körlevelet, hogy ki tart velünk, kinek lenne kedve. Az ember (én) néha úgy gondolja, milyen jó dolog lenne a barátaival közös programot szervezni és velük tölteni a szabadidőt, aztán többnyire csalódik. A levelemre 2-3 ember kivételével (hogy nekik most nem jó) nem reagált senki. Ilyenkor eléggé lelohasztják a lelkesedésemet. No de sebaj, mi a drágámmal elmentünk kirándulni, és hirtelen felindulásból csatlakozott hozzánk K. Pista is. :-) Így hármasban (+1 Tami kutya) mendegéltünk, bandukoltunk fel a Kőhegyre.

János forrás

Tami

Viszonylag későn, 12.30-körül indultunk el. Nagyon szép időnk volt, hét ágra sütött a nap (hiába ijesztgettek a meteorológiai előrejelzések zivatarral, szélviharral) és érdekes módon míg sétáltunk felfelé, még kirándulókkal sem találkoztunk (sem lefelé). Csend volt és nyugi. Csak a hegy lábánál találkoztunk egy domboldalon, faaljában üldögélő rasztafári biciklissel, aki élvezte az erdő csendjét.

Egy szál pólóban nyargaltam fel a hegytetőre, nagyon élveztem a napsütést és a mozgást. 

Kb. 1,5-2 óra alatt fel is értünk a turistaházhoz. Szerencsére fent sem voltak sokan, csak egy nagyobb társaság bográcsozott.
Fent megpihentünk élvezni a kilátást. Nagyon szép volt minden. Virágoztak a kökénybokrok, a kankalin, amerre csak néztem virágok voltak.

Egy kicsit megpihentünk Tamival

Kökényes

Leüldögéltünk egy asztalhoz, vettünk fröccsöt, majszoltunk szendvicset, majd kibontottuk a borunkat, azt is elkortyolgattuk, közben beburkoltunk egy-egy karéj zsíros kenyeret lila hagymával. Remekül éreztük magunkat. Fent már hűvös volt, magamra is kaptam két réteg ruhát egyből, és nem sokára az ég is beborult.

Valamikor 16.00 körül hazaindultunk. Hazafelé letértünk a turistaútról és lementünk az árokba.

Egy nagyon meredek részen bűvészkedtük le magunkat, de én vagánykodva az új túracipőmmel, bátran lépkedtem lefelé. Putyó meg is dicsért, hogy milyen ügyes vagyok, ám ahogy ezt kimondta, a meredek aljától kb. 1m-re, el is tűntem az őszi avarban. :-) Jó nagyot estem a fenekemre, a fejem bevertem egy kiálló fába és a hátam is lehorzsoltam rajta, de szerencsére semmi komoly. Utána még másodpercekig csücsültem ott megilletődve és kacagtunk, annyira vicces volt, hogy csak deréktől felfelé látszik belőlem valami és ülök ott mint egy rakás szerencsétlenség az avarban. :-) Putyó le akart fotózni, végül nem tette. Pedig biztos remek kép lett volna. :-)
Rövidke kirándulás volt, de kellemes. :-)

Vasárnap délután bringára pattantunk és meg sem álltunk hazáig (Újpest). Végre otthon vannak a biciklik, lehet menni tekerni. Már alig vártam! Bár a fenekem eléggé megsínylette az első utat, de majd megszokja a strapát. :-) Pénteken valószínűleg már azzal megyek dolgozni a nagy sztrájk idején. Hoznának autóval, de nincs kedvem azért korábban kelni, korábban indulni és órákat eltölteni a dugóban. Inkább egy kicsit elázom és ráfagyok az ülésre (de lehet, hogy nem is lesz olyan komoly lehűlés).