Kakas-hegyi gombászás (2010.06.13.)

Vasárnap ismét tanulmányi gombász kiránduláson vettünk részt, ezúttal a Pilisszentkereszti Kakas-hegyen jártunk. Szerencsére ez közel van hozzánk, a Dobogókői busszal kb. 20 perc alatt ott voltunk innen Pomázról. El is határoztam, hogy most már nem adom fel és idén Dobogókőre is felmegyünk, ha ez ilyen egyszerű, hogy csak kisétálok a buszmegállóba és fél óra alatt feldöcögök. Szerintem még sosem voltam ott és már évek óta mondom Putyónak, hogy menjünk már. Ahogy elnéztem az utat, bringával sem lenne olyan vészes, csak kb. 10-szer halnék bele. Nem emelkedik nagyon durván, csak folyamatosan. Egyszer bevállalom. :)

Na, szóval a gombászás: sokat mentünk aszfaltúton (erre is jó lenne bringával eltúrázni), balra volt egy meredekebb rész, arra mondta Zoli (az oktatónk), hogy merészebbek felmehetnek, ideális rókagombás hely. Aztán egyszer csak elvegyült a társaság jobbra az erdőbe. Mi is bemerészkedtünk, keresgéltünk, aztán mire észbe kaptunk, eltűnt a banda. Így hát mentünk az orrunk után, nagyjából az út mellett haladva bele a rengetegbe és vadásztunk. Nagyon izgi! Korábban le nem mentem volna egy erdei útról, most meg gázolok keresztül kasul a bokrokon, lombokon, pókhálókon gombát keresve (természetesen alaposan befújtam magam kullancsriasztóval). Találtunk egy nagyon tuti részt, patak mellett, tágas helyen, ahol látszólag nem nagyon járt más előttünk. 

Szépen lassan majdnem tele is szedtük a kosarunkat Piruló galócával, meg találtunk négy Kékhátú galambgombát is. Az áhított Vargánya és Rókagomba sehol nem mutatkozott, pedig nagyon megkóstolnám már őket. A Vargányát a gombászok csak Igazinak hívják, mindenki arra vadászik. :) Na, de még annyira nem is jött el az ideje. Azért remélem a következő túrán már lesz hozzá szerencsénk. Délre volt megbeszélve a találkozó a kiinduló pontra, visszafelé még megmásztuk a meredek rókagombás részt, de itt is csak Piruló galócát találtunk, meg valamilyen mérgező galócát, amit nem tudtunk beazonosítani, így csak egyet szedtünk le és Zoli mondta később, hogy az mérgező.

A találkozóhelyen Zoli hevesen lengetett egy növényt, ami mindenre magyarázatot adott, hogy miért is találunk ilyen nehezen gombát az erdőben. Ez a növény a Mézelő Méhfű. 

Mézelő méhfű

Állítólag amíg ez virágzik, nemigen van gomba, majd csak aztán, ha ez elvirágzott. De mi így sem panaszkodhatunk, sokat találtunk, volt, aki kevesebb szerencsével járt. 

Gombamustra

Igaz, a bogarak, meg a csigák már belakmároztak a mi zsákmányunkból is (és a többiek se nagyon találtak ép gombákat), de azért még fogyasztható volt. 

Zsákmány

Készítettünk gombapörköltet, amit sikeresen elszúrtam a hozzáadott rozmaringgal, ezért ki is kaptam. Valahogy nem volt az igazi a gomba állaga sem (engem néha a mócsingos húsra emlékeztetett), utólag olvastuk, hogy a Piruló galócát felhasználás előtt meg kell hámozni. Hát, ebből is tanultunk. Majd legközelebb jobb lesz, bajunk nem lett tőle.

Gombászni majdnem olyan, mint horgászni (csak jóval izgalmasabb). Az is lehet, hogy üres kézzel mész haza, vagy pedig büszkén beszámolhatsz róla, hogy mit "fogtál". :) 

A végére egy kis érdekesség: 

Szarvasbogár

Egy hatalmas szarvasbogár, akit próbálnak elüldözni a hangyák. Ő persze nem zavartatta magát. :)