Tele is szedtük a kosarunkat!
Arattunk le többek között több fajta tinórut, szedtünk Piruló galócát, Tejelő keserűgombát, és végre találtam Sárga rókagombát is, illetve egy Nyári vargányát! Mint azt korábban is írtam, a vargányát a gombászok csak Igazinak hívják, így már roppantmód vágytam rá, hogy közelebbről is megismerjük egymást. Hívtam is bőszen, vonzottam, mint a mágnes, aztán egyszer csak ott vigyorgott rám egy kisebb példány az avarban. :)
A biztonság kedvéért sok-sok képet készítettünk a fogásról és elküldtük őket Zolinak, a tanárunknak, hogy erősítsen meg minket, hogy jól azonosítottuk-e be a gombákat.
A Tejelő keserűgombának utána olvasva nem sok elkészítési módját találtuk. Juhtúróval és szalonnával megsütni, másképp nem igazán jó. Végül elektromos grillen készítettük el.
A kalapokat felnegyedeltük, megkentük juhtúróval és betakartuk bacon szalonnával. Míg én tökéletesen biztos voltam magunkban és a felismerő képességünkben, Putyó már kevésbé, ezért fel-felmerült benne a kérdés, hogy biztos, hogy az az a gomba, amit mi gondolunk? A végére már belém is sikerült egy kis aggódalmat raknia. Cseppet feszülten láttunk neki a juhtúrós tejelő keserűgombás vacsoránknak (mert addigra Zoli még nem válaszolt). Hát, nem volt egy nagy íz élmény. Valószínűleg az egyik gomba öregebb volt, az keserű maradt, de a többit végül is meg lehetett enni. :) Én úgy voltam vele, hogy halálosan mérgező gombával nem lehet összetéveszteni, így maximum gyomorrontásunk lehet, ha nem azt esszük, amit gondolunk, hanem egy mérgesebb fajt. Estére be is hallucináltam magamnak néhány tünetet, Putyónak inkább nem szóltam egy szót sem, úgy döntöttem, alszom rá egyet. Reggel mindketten életben voltunk. :)
A Sárga rókagombán sajnos csak utólag vettük észre, hogy penészes, így az ment a komposzt dombra (reméljük jövőre sok gomba nő a kertben :) ). Ennek az esős időjárásnak köszönhetően sajnos az erdőben is több penészes gombát találtunk, ami messziről egész csinosnak tűnt.
A Piruló galócákat összevágtuk egy Kékhátú és egy Dióízű galambgombával, és készítettünk belőlük egy petrezselymes melegszendvicskrémet reggelire. Putyó ezen is aggodalmaskodott, hogy szerinte nem pirult a galóca tönkje eléggé, ő nincs meggyőződve róla, hogy az az, aminek gondoljuk. De én egészen biztos voltam benne, és a galambgombákat is teszteltem, hogy ehetőek-e (meg kell kóstolni a kalapját, és ha csíp, akkor nem ehető). A Piruló galócát sokan nem szívesen szedik le, mert könnyű összekeverni a Párduc galócával, ami viszont mérgező, de csak ritkán okoz halálos mérgezést. De ezek olyan szép példányok voltak, hogy nem lehetett ott hagyni őket. …és pirultak. Végül a reggelit is túléltük. :)))
A vargányát vékonyan felszeltük és kiszárítottuk (már Putyó is talált egyet, azt is szárítjuk, sok kicsi sokra megy). A tinórukkal is ezt terveztük, de végül kiderült, hogy hemzsegnek a kukacoktól, így 1-2 kivételével mind ment a komposztra. Egyébként a szárításkor a vargányából is sok kukac távozott, aminek nyoma sem volt a gombán.
Zoli végül vasárnap este válaszolt, mire mindent feldolgoztunk, megettünk, kidobtunk. És igen, sikeresen azonosítottunk! :)
