3. nap - séta Bakonybélben és hazautazás (2009.05.20.)

Reggel hétkor arra ébredtem, hogy rettenetesen rosszul vagyok. Az esti csülök rendesen kibabrált velem.

8:00 órára kértünk reggelit, de mivel későn is feküdtünk le és rosszul is voltam, nem bírtam összeszedni magam. Végül 09.00 körül keveredett elő a társaság, persze a reggelit ekkor is megkaptuk, isteni finom gombás-szalonnás tojásrántottát. Csak nekem nem csúszott. Egy kicsit megpiszkáltam, de végül nem boldogultam vele. A tulajdonos felesége meg is kérdezte: sok volt az esti csülök? :)

10:00-ig kellett elhagyni a szállást, így összepakoltunk és végül engedélyt kaptunk rá, hogy az egyik szobában otthagyjuk a motyóinkat.

Ezen a napon Bakonybélen terveztünk egy nagy sétát. Első utunk a Monostori ajándékboltba vezetett, itt vásároltunk egy két szerzetesek által készített csokit, teát, szuvenírt.

Innen az Erdők házába mentünk. Ez egy egykori lakóházban berendezett múzeum, ami a Bakony növény- és állatvilágát, az erdészet történetét, az itt élő emberek szokásait mutatja be.

Ezt követően megnéztük a helyi tájházat.

Imádom ezeket a régi parasztházakat! Annyira szeretnék egy ilyen épületben lakni! Putyóval sokszor beszélgetünk arról, hogy venni kéne egy tanyát, állatokat tartani, kecskét, mangalicát... Bár el nem tudom képzelni magamat, ahogy fejem a kecskét, készítem a sajtot, töltöm a kolbászt stb. :)

Jutott még időnk arra is, hogy még egyszer kisétáljunk a Szent kúthoz és megmutassuk Csabinak.

Putyó remek képeket csinált a Szent Gellért szoborról. Szerintem félelmetes.

Az ebédet még a panzióban fogyasztottuk el, majd elszámoltunk a házigazdákkal. Nagyon jó volt, hogy minden fogyasztásunkat felírták a szobákhoz, így a végén a szállással együtt üdülési csekkel tudtunk rendezni mindent. A végén azért megjegyezte a tulaj felesége, hogy legközelebb talán vacsorára inkább a tálon csücsülő csirkét próbáljuk ki és ne csülköt. :) Utána azon nevettünk, hogy valószínűleg a teljes személyzet azon pletykált, hogy mi csülköt ettünk vacsorára. :)

15:45 körül indult a buszunk hazafelé, ismét a kedvenc sofőrünkhöz volt szerencsénk. Miután egyszer megjegyeztem, hogy megfulladok, annyira nincs levegő, többször hátrajött kérdezni, hogy most már jól működik-e légkondi. Putyó egyik pihenőnél beszélgetett is vele, és megtudta, hogy 11 éve vezet ezen a vonalon. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után is ilyen lelkesedéssel lehet ezt csinálni. :)

Összességében nagyon jól sikerült kiruccanás volt ez. Bár utálom a telet, most igazán kedvet kaptam hozzá, hogy télen visszamenjünk és trappoljunk a Bakonyban a szűz hóban. :) Mindeképpen visszatérünk még ide - remélhetőleg nem csak egyszer - hogy a környéken is túrázzunk, mert ez a pár nap most főleg Zircen és környékén zajlott. Bakonybél gyönyörű.

Ui.: Ja, és hát majd' elfelejtettem: miután végigparáztam három napot, hogy csak kullancs ne másszon belém, az esti zuhanyzásnál egyből kettőt is találtam magamban. :-/ Még sosem volt kullancsom. Nagyon bepánikoltam, de Putyó kikapta őket és egyelőre úgy néz ki, hogy nem lett tőle bajom. :)