Irány Diósviszló és környéke!

Délután vonatra rakjuk a bringákat és meg sem állunk Szentlőrincig. Innen még tekerünk kb. 2 órát Diósviszlóra. Putyó kollégája hívott meg minket. Úgy tervezzük, hogy a következő 3 napban elterünk Palkonyára, megnézzük a Siklósi várat, fürdőzünk egyet Harkányban, elmegyünk talán Szigetvár felé is. Remélem nem fogunk sokszor bőrig ázni. Úgy döntöttünk, most már ha törik, ha szakad, mi megyünk! :)

3. nap - séta Bakonybélben és hazautazás (2009.05.20.)

Reggel hétkor arra ébredtem, hogy rettenetesen rosszul vagyok. Az esti csülök rendesen kibabrált velem.

8:00 órára kértünk reggelit, de mivel későn is feküdtünk le és rosszul is voltam, nem bírtam összeszedni magam. Végül 09.00 körül keveredett elő a társaság, persze a reggelit ekkor is megkaptuk, isteni finom gombás-szalonnás tojásrántottát. Csak nekem nem csúszott. Egy kicsit megpiszkáltam, de végül nem boldogultam vele. A tulajdonos felesége meg is kérdezte: sok volt az esti csülök? :)

10:00-ig kellett elhagyni a szállást, így összepakoltunk és végül engedélyt kaptunk rá, hogy az egyik szobában otthagyjuk a motyóinkat.

Ezen a napon Bakonybélen terveztünk egy nagy sétát. Első utunk a Monostori ajándékboltba vezetett, itt vásároltunk egy két szerzetesek által készített csokit, teát, szuvenírt.

Innen az Erdők házába mentünk. Ez egy egykori lakóházban berendezett múzeum, ami a Bakony növény- és állatvilágát, az erdészet történetét, az itt élő emberek szokásait mutatja be.

Ezt követően megnéztük a helyi tájházat.

Imádom ezeket a régi parasztházakat! Annyira szeretnék egy ilyen épületben lakni! Putyóval sokszor beszélgetünk arról, hogy venni kéne egy tanyát, állatokat tartani, kecskét, mangalicát... Bár el nem tudom képzelni magamat, ahogy fejem a kecskét, készítem a sajtot, töltöm a kolbászt stb. :)

Jutott még időnk arra is, hogy még egyszer kisétáljunk a Szent kúthoz és megmutassuk Csabinak.

Putyó remek képeket csinált a Szent Gellért szoborról. Szerintem félelmetes.

Az ebédet még a panzióban fogyasztottuk el, majd elszámoltunk a házigazdákkal. Nagyon jó volt, hogy minden fogyasztásunkat felírták a szobákhoz, így a végén a szállással együtt üdülési csekkel tudtunk rendezni mindent. A végén azért megjegyezte a tulaj felesége, hogy legközelebb talán vacsorára inkább a tálon csücsülő csirkét próbáljuk ki és ne csülköt. :) Utána azon nevettünk, hogy valószínűleg a teljes személyzet azon pletykált, hogy mi csülköt ettünk vacsorára. :)

15:45 körül indult a buszunk hazafelé, ismét a kedvenc sofőrünkhöz volt szerencsénk. Miután egyszer megjegyeztem, hogy megfulladok, annyira nincs levegő, többször hátrajött kérdezni, hogy most már jól működik-e légkondi. Putyó egyik pihenőnél beszélgetett is vele, és megtudta, hogy 11 éve vezet ezen a vonalon. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után is ilyen lelkesedéssel lehet ezt csinálni. :)

Összességében nagyon jól sikerült kiruccanás volt ez. Bár utálom a telet, most igazán kedvet kaptam hozzá, hogy télen visszamenjünk és trappoljunk a Bakonyban a szűz hóban. :) Mindeképpen visszatérünk még ide - remélhetőleg nem csak egyszer - hogy a környéken is túrázzunk, mert ez a pár nap most főleg Zircen és környékén zajlott. Bakonybél gyönyörű.

Ui.: Ja, és hát majd' elfelejtettem: miután végigparáztam három napot, hogy csak kullancs ne másszon belém, az esti zuhanyzásnál egyből kettőt is találtam magamban. :-/ Még sosem volt kullancsom. Nagyon bepánikoltam, de Putyó kikapta őket és egyelőre úgy néz ki, hogy nem lett tőle bajom. :)

2. nap - Zirc, Cuha-völgye, Bakonybél (2009.05.19.)

Második nap reggelén viszonylag korán keltünk, hosszú nap állt előttünk, mára terveztünk egy nagyobb túrát.

A 9:15-ös busszal mentünk le Zircre, ott megcéloztuk azt a hamburgerest, amit előző nap felfedeztünk, és reggeliztünk egy-egy óriási hamburgert. Ha igazán jó, régifajta hamburgert akarsz enni, menj le Zircre! De ha csak arra jársz, akkor is egyél ott egyet! (Hamburger Box, Kossuth L. u. 7) :) Az a klasszikus, igazi hamburger nagy pufizsemlében, ami nincs telenyomva csalamádéval... Gyerekkorom ízei a számban. A hot-dog is olyan hatalmas volt, hogy Zsuzsi nem is bírta kézbe venni, rá kellett hajtania a fejét az asztalra, hogy beleharaphasson. Ezen nagyokat derültünk, Putyo le is videózta. :)

Gondoltuk, ha már ott vagyunk, még megnézzük, hogy nyitva van e a Reguly Antal Műemlékkönyvtár. Legnagyobb boldogságomra ezúttal sikerrel jártunk. Az apátságban bekukkantottunk a templomba is, de be nem mentünk. Megállapítottuk, hogy nagyobb gondot is fordíthatnának a templom előtti parkra, ha már annyi turista jár arra. Abszolút el van hanyagolva, se egy virág, se egy bokor.

A könyvtárba úgy lehet bejutni, hogy a szemközti titkárságra becsönget az ember. Kijött egy fiatal hölgy, beengedett minket, beszedte a belépőt, majd váratlanul idegenvezetésbe kezdett. :) Két szobából és egy folyosóból állt az egész könyvtár. Kb. 10.000 könyv található itt, egyik gyöngyörűségesebb, mint a másik. A díszterem pedig csodaszép, nem győztem ámulni azon az aprólékos famunkán, amivel díszítették a polcokat, de még a parketta is gyönyörű volt.

(Forrás:www.vendegvaro.hu)

Egy dolgot fájlaltam csak, hogy nem lehet kézbe venni, megfogdosni a könyveket. :(

11.00 óra tájt végeztünk Zircen és felkerekedtünk aznapi kirándulásunkra a Cuha-völgyében. Ez a túra a Cuha patak völgyén vezet végig, Zirctől Bakonyszentlászló felé (de persze ellenkező irányba is járható :)). Arról híres, hogy itt megy végig Magyarország egyik legszebb vasútvonala, amit fáradtságos munkával alakítottak ki sok-sok évvel ezelőtt, alagutakat fúrva és völgyhidakat emelve a Bakony sűrűjében. Manapság már nem igazán van kihasználva, de turisztikai okokból még nem szüntették meg az útvonalat. Győr és Pápa között jár itt vonat. Tulajdonképpen Putyó ezt szerette volna látni, ezért kapta ezt az utazást a születésnapjára.

Elég sokáig mentünk kifele Zircről, majd még tovább mentünk a patak mellett tűző napon, mire végre bejutottunk az erdőbe és kezdetét vette az igazi szépséges túra.

Ezzel a kedves sofőrrel útközben találkoztunk. :)

Az út több ponton keresztezi a patakot, de híd talán összesen csak 2-3 volt. Az első gázlót még viszonylag könnyen vettük, ott voltak farönkök keresztbe fektetve a vízen, de a második már nem volt egyszerű. A fiúk persze ripsz-ropsz átlépdeltek a köveken, de mi csajok nem voltunk ilyen bátrak. Én levettem a cipőmet, úgy próbáltam keresztül jutni, de még így is elég körülményesen. Putyó jót mulatott rajtam, el akarta kérni a nyakamból a fényképezőgépet, hogy megörökítse a bénázásomat, de annyira koncentráltam, hogy el ne essek, hogy a gép helyett a táskámat nyomtam a kezébe. Úgyhogy erről nem készült kép. :)

Csak mutatóba egy-két gázló és átkelés (jó lett volna mindet lefotózni) :

Az út végig sík terepen megy, sehol nem volt meredekebb lejtő, vagy emelkedő.

Egyik gázló izgalmasabb volt, mint a másik, de egyre könnyebben vettük az akadályokat. A végefelé már volt, hogy segíteni sem kellett. :) A porva-cseszneki vasútállomásnál van egy nagyobb turista-pihenő több paddal és tűzrakó helyekkel, itt meg is álltunk szusszanni egyet.


Ekkor már az út nagy része mögöttünk volt, 7-8 km-t megtettünk. Idáig egy emberrel sem találkoztunk. Kb. 2 km-rel később már szembejött velünk egy nyugdíjasklub. Mai napig rejtély számunkra, hogy ők hogyan keltek át a gázlókon. :) Az út utolsó 3 kilométere egy tanösvény, tele táblákkal és egy erdei iskolát is találtunk. Közel Vinyéhez már iskolásokkal és tanárokkal is találkoztunk, akik éppen egy Bakonyi Betyár vetélkedőn vettek részt. Vinyénél már úgy döntöttünk, nem megyünk tovább Bakonyszentlászlóra. Eredetileg is csak eddig terveztük a túrát, de felmerült lehetőségként, hogy esetleg még picit tovább megyünk. Túl 13 kilométeren és majdnem ugyanennyi gázlón, úgy döntöttünk, hogy megpihenünk. Vinyén tulajdonképpen semmi sincsen, csak egy vagy két turistaház, egy csárda (ami hétfő-kedden pont zárva) és egy büfé, ami valószínűleg pont a gyerekek miatt volt most nyitva. Itt letelepedtünk és elfröccsözgettünk a vonat indulásáig. Eléggé éhesek voltunk, de kaját nem lehetett kapni a büfében, így vágyakozva néztük ahogy a tanárok zsíros kenyérrel kínálják a gyerekeket. Reménykedtem, hogy talán mi is eszükbe jutunk. Sőt, a végén már szugeráltam őket. :) Miután kihirdették a verseny eredményeit, buszra szálltak és elmentek, ott hagyva pár szelet kenyeret, amit a büfé tulajdonosa fel is ajánlott nekünk. Tudtam én, hogy a végén jut nekünk is. :)

Délután 6-kor jött a kis piros vonat, és kezdetét vette rövidke utazásunk ezen a híres-neves, szépséges úton. Putyó nagyon boldog volt, hogy láthatja, és még egyszer megköszönte az ajándékot. :) Én meg boldog voltam, hogy ő boldog. :) Tulajdonképpen mindenki boldog volt. Tényleg szép volt, csak rövid. :)

Zircen a busz indulásáig vásároltunk még némi szeszt estére, majd visszamentünk Bakonybélbe. Már várt minket a vacsora, amit előző nap rendeltünk: két darab két személyes csülöktál. Hát egy darabig hallani sem akarom a csülök szót. De azt hiszem egyikünk sem. Fergetegesen finom volt, nagyon bezabáltunk belőle, aztán majd' szétdurrantunk.
Vacsora után felszerelkeztünk borral, sörrel, és felkerekedtünk a Szent kúthoz. Az odavezető ösvényhez érve csalódottan tapasztaltuk, hogy nem világítanak az útmenti lámpák, vaksötétben kéne botorkálni. Inunkba szállt a bátorság (persze csak a lányoknak) és végül visszafordultunk. Putyó megállapította, hogy érdekes módon odafele megugattak minket a kutyák, visszafelé nem. Mintha csak figyelmeztettek volna, hogy ne menjünk oda. :)
Mivel a panzióba nem volt még kedvünk visszamenni, Putyó kitalálta, hogy menjünk a Faluházhoz, ott van egy pár asztal székkel, meg padok, üldögéljünk ki oda. Így hát ott bandáztunk sokáig, suttogva beszélgettünk, nevetgéltünk. Este 10 után már alszik Bakonybél, csend van, sehol senki, néha egy autó keresztülhajt a falun, vagy egy-két kutya kergetőzik keresztül a téren.
Egyébként az egész falu nagyon rendezett, ápolt, takaros. Itt a Faluháznál is vadiúj, minőségi fabútorok voltak kihelyezve, és egyik sem volt leláncolva, csavarozva. Itt nem lopják el.
Egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy már elég késő van, így visszamentünk a szállásra és a mi szobánkban iszogattunk tovább, amíg arra nem eszméltünk, hogy már hajnali 2 óra van. Ezután már nyugovóra tértünk, kissé mámoros állapotban.