1. nap - Bakonybél, Zirc (2009.05.18.)

Az utazást megelőző este félálomban, forgolódással telt. Folyton felriadtam, nem tudtam nyugodtan aludni, mert féltem, hogy elalszunk és lekéssük a buszt. Egy nap három járat indul Bakonybélbe, az első korán reggel, a másik kettő délután.

Hajnali 6:30-kor találkoztunk Zsuzsiékkal Népligetnél, a busz 6:50-kor indult. A sofőrünk egy fergetegesen jó arc volt. Fiatal, kopasz srác, baromi közvetlen, barátságos, kommunikatív. Minden pihenőnél mondta, hogy mennyit állunk, mikor megyünk tovább, minden faluban mindenkit ismert, mindenkinek integetett, Bakonybélben pedig leszállt a buszról és elnavigált minket, hogy hol találjuk meg a Vadszőlő Szálló és Éttermet. Elképesztő volt. :)

3 és egy negyed órát utaztunk, az út kellemesen telt. Kiérve Pestről sok szép tájon mentünk keresztül, lehetett nézelődni, rácsodálkozni a sok szépségre.

10:00 után egy kicsivel értünk Bakonybélbe, a szállásunk kb. 4 percre volt a buszmegállótól. Ott csak egy idősebb nénit találtunk, aki igazgatta a vadszőlőt a ház falán. Mondta, hogy még takarítják a szobáinkat, de talán délre kész lesz. Mi úgy gondoltuk, hogy csak ledobjuk a pakkokat és már megyünk is vissza Zircre. Aztán ahogy megnéztük a busz-menetrendet rájöttünk, hogy van még időnk, így kiüldögéltünk az étterem kertjébe és lehajtottunk egy welcome drink-et, majd fröccsöztünk.

Welcome drink: szilvapálinka sajátságosan szervírozva :)

Végül még dél előtt elkészült a szobánk. Becuccoltunk és irány a buszmegálló. Kb. 30 perc a menetidő Zirc és Bakonybél között. Azzal a panorámával nem lehet betelni, amin keresztülvisz az út!

Zircen ebédeltünk egyet a Cuha-völgye étteremben. Már előre kinéztem ezt a helyet, mert itt elfogadnak étkezési jegyet és közel van az Arborétumhoz. Hát az a kaja felejthető volt, visszafelé viszont elmentünk egy hamburgeres mellett, ahol gigászi burgereket lehetett enni. Már bántuk, hogy nem fedeztük fel előbb.

Az Arborétumban nagy sétát tettünk, megcsodáltuk hatalmas fákat és szép virágokat.

A legidősebb tölgyet meg is ölelgettük. Óriási volt. :)

Az Arborétum egy részét még beborította a medvehagyma, kellemes illata terjengett a levegőben.

Jó volt ott sétálgatni, nyugi volt, szinte senkivel sem találkoztunk, csak egyszer egy osztály jött velünk szembe. Remekül éreztük magunkat. :)

 

Meg szerettük volna még nézni a zirci apátságban a Reguly Antal Műemlékkönyvtárat is, de az éppen zárva volt. Ez igencsak elszomorított, mert nagyon kíváncsi lettem volna azokra a szépséges könyvekre. Előzőleg interneten láttam már róla képeket.

Végül bevásároltunk sört, bort, ásványvizet a közértben és visszamentünk Bakonybélbe. Délután 5-6 körül járt már az idő, mikor vissszaértünk. Felvetődött, hogy vacsora előtt menjünk még el sétálni valamerre. A Szent-kutat javasoltam, így arra vettük az irányt. Csabi nem tartott velünk, lepihent egy kicsit, mert hogy ő sem aludt jól az éjszaka (egyébként egyikünk sem).

Kis kerülővel kb. 3/4 óra alatt kiértünk a Szent kúthoz. Útközben megtaláltuk Cseh Tamás házát is, amiben nagyon bíztam, hogy látni fogom. Egy bikaistállót vett meg a falu szélén és építette át kellemes kis kulipintyóvá.

A Szent-kút kb. 1 km-re van a falutól. Egy kis tavacska mellett áll egy kápolna és a kút, illetve egy szobor Szent Gellértről, aki a remete éveit töltötte itt.

Az erdőben felfedeztem egy kis kaptatót, aminek a tetején egy Mária szobor volt, illetve egy kálváriát is építettek ide.

Zsuzsi teljesen oda meg vissza volt ettől a helytől. Lenyűgözte a szépsége, a nyugalma, ugyanakkor valami negatív energiát is érzett. Putyó úgy vélte, hogy erős lehet itt a védelem és én is mondtam, hogy igen, ez nem negatív energia, inkább csak valami nagyon erőteljes, erős, taszító dolog, de semmiképpen sem negatív. Inkább olyan, ami védi a hely szellemét. Meglehetősen érdekes érzés volt.

Nem maradtunk sokáig, hogy még nyugodtan vacsorázni is tudjunk, ugyanis csak este 8-ig volt konyha a szállásunkon, így 1/4 7 körül visszaindultunk. Zsuzsi elhatározta, hogy ezt a helyet Csabinak is látnia kell, így megfogadtuk, hogy másnap este is kijövünk.

A vacsi nagyon-nagyon finom volt, eszméletlen jól főznek ebben a Vadszőlő étteremben! Én személy szerint csülkös pacalt ettem, egész nap erre készítettem a belemet. :) A többiek sem panaszkodtak, mindenkinek nagyon ízlett, amit rendelt. :)

Vacsora után lementünk a ház végébe a patakpartra (Gerence-patak). Állítottak oda egy magaslest, illetve egy kis lépcsőn is le lehetett menni a patakhoz. Szerintem nem igazán fordítottak nagy gondot a hátsó rész kialakítására, elég rendetlen volt, sokkal több mindent ki lehetett volna hozni belőle.

Sok volt a szúnyog, egyre hűvösebb lett és besötétedett, úgyhogy este 9 után Zsuzsiék szobájában bandáztunk tovább. Iszogattunk kicsit, beszélgettünk, aztán mivel mind fáradtak voltunk, 11 körül nyugovóra tértünk.