Holdvilág-árok

Gondoltam szavukon fogom a bandát (a kollégákat) és elmegyünk kirándulni a hosszú hétvégén is. Bár csütörtökre elszórtan esőt jósoltak, de arra jutottam, hogy nem kell tőle megijedni, menjünk aznap és aztán még ott van az egész hétvége. Mivel már évek óta szeretnék elmenni Holdvilág-árokba, most kihasználtam az alkalmat és oda szerveztem a kirándulást [persze megadtam a lehetőséget, hogy más útvonalat javasoljanak, de nem éltek vele :) ]. Ismét volt két kolléga, aki visszamondta, de végül lett, aki csatlakozott hozzánk. Jött a padtársam, Tamás, a barátnőjével Katival, és jött Dorka is a barátnőjével Nikivel, és annak pasijával, Csibivel. Pomázon találkoztunk 10:00-kor. Mi Putyóval már előző nap kitekertünk.

Borús idő volt, de nem esett az eső. Azt jósoltam a társaságnak, hogy kb. 7 km-t fogunk menni. Már az elején más úton mentünk, mint gondoltam, mert Putyó félreértett és egy hosszabb útvonalon vezetett el minket az erdőig (viszont kevesebbet kellett menni lakott településen). Volt emelkedő rendesen, de szerintem nem volt túl fárasztó. Útba ejtettük a Janda Vilmos turistaházat (egy kulcsosház), a Gyopárforrást,

Gyopár forrás

és a Csikóváraljai turistaháznál is megpihentünk (abban bíztunk, itt lesz valami büfé, de semmi sem volt). Itt Csibi és Niki elhagyott minket, mert Csibinek nagyon fájt a dereka, nem bírta tovább. Ezután még volt egy kis hegymászás, meg lejtő is, meg pihenő is, mentünk fel-le és végül más úton, mint gondoltam, de eljutottunk a Holdvilágárokba.

Nagyon szép volt és kalandos. Nem semmi energiák vannak ott, legalábbis én úgy éreztem. Viccelődtünk is, hogy majd mindjárt megtalálom a fejedelmi sírhelyet. :)

A legvégén egy félelmetes létrán lehet kijutni az árokból, 

de a beszarik lépcsőn is kimászhatnak.

Gondoltam, újabb kihívás és lehetőség, hogy szembenézzek félelmeimmel (tériszony). Először Kati mászott fel, aztán én is nekiveselkedtem, de 2-3 méter magasból visszafordultam, mert nagyon féltem. Úgy döntöttem, inkább lépcsőzöm Putyóval (neki muszáj volt, mert a kutyával csak arra tudott kimenni). Miután Dorka is kijutott, újra összeszedtem magam és végül felmásztam. Nem néztem le, nagyon kapaszkodtam, majdnem ráfagyott a kezem a létrafokokra, majd' összecsináltam magam, de megcsináltam! :)

Miután mindenki kimászott, próbáltuk megtalálni a jó utat, de nem volt az a jelzés sehol, ami nekünk kellett. Végül nem egészen arrafelé jutottunk vissza, amerre terveztük, hanem egy másik úton. A végére nagyon elfáradtunk, fájtak már a lábaink. Pomázon még beültünk egy kocsmába, ittunk egy kört, majd lekísértük a többieket a HÉV-hez. Szerintem csudijól sikerült nap volt, nagyon szép volt ez az útvonal és az őszi erdő. Kb. 10 km-t gyalogoltunk végül. Útközben sok hangulatos sütőhely volt, bántam, hogy mégse vittünk magunkkal szalonnát sütögetni. Majd legközelebb. Mert hogy remélem lesz legközelebb. :)