Holdvilág-árok

Gondoltam szavukon fogom a bandát (a kollégákat) és elmegyünk kirándulni a hosszú hétvégén is. Bár csütörtökre elszórtan esőt jósoltak, de arra jutottam, hogy nem kell tőle megijedni, menjünk aznap és aztán még ott van az egész hétvége. Mivel már évek óta szeretnék elmenni Holdvilág-árokba, most kihasználtam az alkalmat és oda szerveztem a kirándulást [persze megadtam a lehetőséget, hogy más útvonalat javasoljanak, de nem éltek vele :) ]. Ismét volt két kolléga, aki visszamondta, de végül lett, aki csatlakozott hozzánk. Jött a padtársam, Tamás, a barátnőjével Katival, és jött Dorka is a barátnőjével Nikivel, és annak pasijával, Csibivel. Pomázon találkoztunk 10:00-kor. Mi Putyóval már előző nap kitekertünk.

Borús idő volt, de nem esett az eső. Azt jósoltam a társaságnak, hogy kb. 7 km-t fogunk menni. Már az elején más úton mentünk, mint gondoltam, mert Putyó félreértett és egy hosszabb útvonalon vezetett el minket az erdőig (viszont kevesebbet kellett menni lakott településen). Volt emelkedő rendesen, de szerintem nem volt túl fárasztó. Útba ejtettük a Janda Vilmos turistaházat (egy kulcsosház), a Gyopárforrást,

Gyopár forrás

és a Csikóváraljai turistaháznál is megpihentünk (abban bíztunk, itt lesz valami büfé, de semmi sem volt). Itt Csibi és Niki elhagyott minket, mert Csibinek nagyon fájt a dereka, nem bírta tovább. Ezután még volt egy kis hegymászás, meg lejtő is, meg pihenő is, mentünk fel-le és végül más úton, mint gondoltam, de eljutottunk a Holdvilágárokba.

Nagyon szép volt és kalandos. Nem semmi energiák vannak ott, legalábbis én úgy éreztem. Viccelődtünk is, hogy majd mindjárt megtalálom a fejedelmi sírhelyet. :)

A legvégén egy félelmetes létrán lehet kijutni az árokból, 

de a beszarik lépcsőn is kimászhatnak.

Gondoltam, újabb kihívás és lehetőség, hogy szembenézzek félelmeimmel (tériszony). Először Kati mászott fel, aztán én is nekiveselkedtem, de 2-3 méter magasból visszafordultam, mert nagyon féltem. Úgy döntöttem, inkább lépcsőzöm Putyóval (neki muszáj volt, mert a kutyával csak arra tudott kimenni). Miután Dorka is kijutott, újra összeszedtem magam és végül felmásztam. Nem néztem le, nagyon kapaszkodtam, majdnem ráfagyott a kezem a létrafokokra, majd' összecsináltam magam, de megcsináltam! :)

Miután mindenki kimászott, próbáltuk megtalálni a jó utat, de nem volt az a jelzés sehol, ami nekünk kellett. Végül nem egészen arrafelé jutottunk vissza, amerre terveztük, hanem egy másik úton. A végére nagyon elfáradtunk, fájtak már a lábaink. Pomázon még beültünk egy kocsmába, ittunk egy kört, majd lekísértük a többieket a HÉV-hez. Szerintem csudijól sikerült nap volt, nagyon szép volt ez az útvonal és az őszi erdő. Kb. 10 km-t gyalogoltunk végül. Útközben sok hangulatos sütőhely volt, bántam, hogy mégse vittünk magunkkal szalonnát sütögetni. Majd legközelebb. Mert hogy remélem lesz legközelebb. :)

Gyerünk a szabadba ki! - Királyréttől Nógrádig (2008.10.19.)

Az elmúlt héten kétszer is voltunk kirándulni. Tyű, de sportosak lettünk! :)

Múlt vasárnap Királyrét felé vettük az irányt. Igaz, a kollégáimmal terveztük, hogy megyünk, de végül mindenki visszamondta, viszont nagyon lelkesen javasolták, hogy majd a hosszú hétvégén menjünk inkább. Én részemről meg úgy gondoltam, hogy most van szép idő, úgyhogy elmegyek nélkülük is. Este még gyorsan írtam egy kör-sms-t a baráti körnek, hogy ha valakinek van kedve, jöjjön. Végül Gergő és Vera is velünk tartott Benedekestül. :) Egy nagyon rövid túrát néztem ki az internetről (innen): vonattal leutaztunk Kismarosra, innen indult kisvasút Királyrétre. A kisvasút kicsit hűvös volt, de nagy élmény. :)

Csodaszép őszi színekben tarkállott a táj

Királyrétről kerekedtünk fel utunkra, cél a nógrádi vár.

Az út kb. 7 km és kb. 2 óra lett volna. ....lett volna.

Már az elején rossz úton indultunk el, de ezt a hibánkat viszonylag hamar orvosoltuk és ráknyarodtunk a helyes útra. Innentől minden rendben is volt, mentünk, mentünk, mendegéltünk,

megpihentünk egy földvársánc romjainál (nem volt ott semmi),

Benedek

szedtünk csipkebogyót, majd tovább mentünk, mendegéltünk, míg ki nem értünk egy naaaaaagy rétre. ....és akkor megzavarodtunk. A leírás azt mondta, hogy 500 m után lekanyarodunk jobbra, majd balra, és a Széles mezőt (vagy rétet, vagy mit) a Bélaréten keresztül hagyjuk el. Volt egy út jobbra, bokorra szalagok voltak kötve, gondoltuk, biztos arra kell menni. Így elmentünk jobbra, majd balra, egy nagy réten/mezőn keresztül, de csak piros jelzést találtunk, nekünk meg zöld kellett. Visszafordultunk. Mentünk tovább az eredeti úton, de megint volt egy út jobbra. Itt megint tanakodtunk, merre tovább, jelzés sehol, így Gergő elment megnézni, hogy mi van arra, Putjo meg ezen az úton ment előre, hogy talál-e valamit. Egyik fiú sem akadt semmilyen nyomra, így végül elmentünk arra, amerre Gergő. Jelzés semmi, de azért mentünk előre, mentünk össze, meg vissza, ugyanis azt a leírást, amivel készültem, bármelyik helyszínre rá lehetett passzintani (ahelyett, hogy a térképet néztük volna meg jobban). Végül jól elmentünk a francba, be az erdőbe, mindenféle erdészeti utakon, mígnem az is elfogyott. Gergő ekkor élvezte a legjobban a kirándulást. :) Putjo úgy gondolta, valahol rá kell majd kerülnünk arra az útra, amit keresünk. Hát tévedett. Vera aggódott a baba miatt, hogy még időben célba érjünk, lassan ebédelnie kellett, meg hát mégse töltse az egész napot a hátán, mert a végén hisztis lesz. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk az eredeti utunkra, ki a mezőre. Vera kilőtt rendesen, alig bírtuk utolérni, végül mikor visszaértünk az útra, ott letelepedtünk ebédelni. Kis pihenő után újra felkerekedtünk, és kb. 100 m után meg is találtuk azt a jelzést, ami nekünk kellett. Csak egy kicsit kellett volna tovább mennünk 2 órával azelőtt. Végre a helyes úton voltunk és már le se tévedtünk róla Nógrádig. (megj.:Bélarét egy kis placc volt egy erdőben.) De ekkor már nem volt annyira élvezetes a kirándulás, mert Gergő meg Vera előre rohantak, Vera nem akarta megvárni, míg Benedek hisztizni kezd, így minél előbb célba szeretett volna érni vele és letenni a hátáról. Egyébként nagyon szép volt az út (sajnos nem sok fotót készítettünk).

Mikor megérkeztünk Nógrádba, már sajnos nem mentünk fel a várba, annyira elfáradt mindenki, inkább megkerestük a vasútállomást (közben még vagy kétszer elirányítottam a társaságot rossz irányba). A vonat indulásáig még volt kb. másfél óra, így célba vettük a legközelebbi kocsmát, vettünk sört és a kertben fagyoskodva elfogyasztottuk.

Így lett a 2 órás kirándulásunkból 5 óra és ki tudja, hány km. 20.45-re értünk haza, ilyenkor már rég otthon akartam lenni. Elfáradtunk tisztességesen, de azért nem volt rossz nap. Mindenképpen végig kell járni újra, de úgy, hogy már a várat is megnézzük! :)

Másnapra annyira bedurrant a vádlim és olyan izomlázam lett, hogy alig bírtam járni.