Nyaralás 2010. - 4. nap - Túra Mohácsra - Ördögkatlan fesztivál 1. napja (2010.08.04)

Esős, másnapos reggelre ébredtünk. Rossz volt a kedvem, nagyjából élni sem akartam, csak aludnialudnialudni egész nap.
Reggeli után hosszan tanakodtunk, hogy mivel is töltsük a napot ilyen ramaty időben. Azt terveztük, ma eltekerünk MOhácsra. Andiék Matty-ra készültek, hogy meglátogassanak egy kormorán telepet. Velük is tarthattunk volna, de felmerült még az a lehetőség is, hogy átmegyünk Harkányba a termálfürdőbe. Én ragaszkodtam hozzá, hogy ezen a héten eljussunk Mohácsra, és mivel délután már kezdődött a fesztivál, alkalmasabb nap nem lett volna az elkövetkezőkben. Az eső is elcsendesedett, így összekészülődtünk és 11:00 körül elindultunk.

Útvonal: Nagyharsány - Villány - Villánykövesd - Kisjakabfalva - Kisbudmér - Borjád - Bóly - Nagynyárád - Sátorhely - Kölked - Mohács - Kölked - Sátorhely - Majs - Lippó - Kislippó - Magyarbóly - Beremend - Kistapolca - Nagyharsány
Megtett út: 106,14 km

Lila vonal:

Nagyharsány - Mohács - Nagyharsány

Villányban megkerestük a Borút irodát, hogy kiváltsunk nekem egy borútlevelet, amit Putyó már itthon nyomtatott magának. Az akció Dél-Dunántúl borvidékére terjed ki, ahol 6 borút található. Minimum két borútról kell összegyűjteni hat matricát, beragasztani az útlevélbe, és regisztrálni a sorszámukat interneten. Egy wellness hétvégét és tizenkét értékes borcsomagot sorsolnak ki a résztvevők között. A játékot egy mohácsi borász ajánlotta nekünk a tavaly előtti Kaláka fesztiválon. Akkor azt mondta, elég jó eséllyel lehet indulni, mivel igen kevesen vesznek részt benne. A matricákhoz különböző regisztrált boros pincékben és vendéglátó egységekben lehet hozzájutni, ahol a borútlevél felmutatásával 10% kedvezményt is adnak.
A Borút iroda zárva volt. Felhívtuk az ablakon található telefonszámot és beszéltem egy fickóval, aki éppen Pécsett ügyintézett, de azt mondta, hogy induljunk el nyugodtan, a szolgáltatóknál is szerezhetek útlevelet. Putyó előre felírt egy-két helyet, akik mindig nyitva vannak, nem csak külön bejelentkezésre (mert sok borpincére ez a jellemzőbb), így indultunk neki a Mohács-Bóly borútnak.

Villánykövesd után felkanyarodtunk Kisjakabfa felé, ami egy gyönyörűséges kis falu, takaros épületekkel, középen egy patak választja ketté. Mi egyből beleszerettünk. Volt is egy-két eladó ház. :)

Kisjakabfa

Kisjakabfa

Innen indul egy valószínűleg kevésbé ismert, szép bringaút. Nem sokan használhatják, mert még a helyiek is azt mondták, hogy Bólyra csak a műúton jutunk el, nem tudtak erről a kerékpárútról. Az eleje kicsit dimbes-dombos volt, de sokszor lenyűgöző látvány tárult elénk. Tényleg nagyon szép volt.

Beérve Bólyra megpróbáltuk megkeresni a May pincét, ami Puttyó információi szerint a Kandó Kálmán u. 2. szám alatt található. Hát, itt csak egy családi házat találtunk. Kicsit bolyongtunk, aztán úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk. Visszatértünk a várostérképhez, ahol felfedeztem, hogy hol a May pince (nem a Kandó Kálmán utcában), így célba vettük. Odaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy zárva van. Annak ellenére, hogy a borút honlapja szerint fix nyitva tartása van a pincének. Ekkor már igencsak megmorcosodtunk, de azért bíztunk benne, hogy Mohácson majd több sikerrel járunk. Egy parkban leültünk elfogyasztani némi elemózsiát és itt örökíthettem meg azt is, hogy a kilométerórám elérte az 5000. kilométert (kb. másfél év alatt)!

Kis pihenő után indultunk tovább Mohács felé, keresztül Nagynyárádon, Sátorhelyen. Putyó jelezte, hogy Mohács előtt Kölkeden jó lenne megállni megnézni a Fehér Gólya Múzeumot.
A településen egyébként feltűnően sok a fehér gólya (köszönhetően a Duna-Dráva Nemzeti Park szomszédságának), de maga a falu lehangoló, csúnya, egy percig sem bírt maradásra. A múzeumot megnéztük, ami Putyónak nagyon tetszett, tényleg egy minőségi kis bemutató.

Fehér gólya múzeum, Kölked

Fehér gólya múzeum, Kölked

Megcsodáltuk a fészkelő gólyacsaládokat az épület körül, ahol kb. 8 párt számoltam össze egy viszonylag kis területen. Volt nagy kelepelés. :)

Innen már csak pár kilométer volt hátra Mohácsig.
Mikor beértünk Mohácsra, széles vigyorra húzódott a szám. Ismét beértünk egy helyre, ahova régóta vágytam. :)
Putyó előre kinézett itt egy török éttermet, a Veli Aga vendéglőt, ahol matricát is szerezhetünk és elfogyaszthatunk egy speciális török ételt. Kis keresgélés után meg is találtuk, a bejáratánál viszont leesett az állunk, mikor olvastuk, hogy "Rendezvény miatt zárva. Nyitás 08.10-én". Hát ez már több volt, mint sok(k)! Kezdtük feladni a reményt, hogy matricát szerzünk erről a borútról. :(
Keresgélés közben láttunk egy Halászcsárdát a Duna parton, felvetettem, hogy üljünk be oda. Már nagyon éhesek voltunk, jócskán túl voltunk már az ebédidőn. Az étteremnek volt egy kerthelyisége, ami abból állt, hogy lent a parti sétányon felállítottak egy sátrat asztalokkal. Mi itt foglaltunk helyet.

A főpincér cseppet sem volt kedves, nagy arca volt és nagy hasa (később le is fosta egy sirály, úgy kellett neki :) ). Egy fiatalabb pincérnél leadtuk a rendelést és érdeklődtünk a borút matrica felől, ugyanis Putyó valahol látta, hogy ők is regisztrált tagok. 3 pincér volt ott, egyik sem tudott róla semmit, fent az étteremben sem. Az a kolléga, aki meg talán tudna róla valamit, nem volt éppen bent. Ekkor már elég csalódottak voltunk, ott maradni sem volt kedvünk, de már kikértük az ételt, éhesek voltunk, elfogadtak kajajegyet is, úgyhogy maradtunk és vártunk.
Már nagyban fogyasztottuk az finom halpörköltjeinket (a kaja mennyei volt!), mikor megjelent egy idősebb úr széles mosollyal az arcán, kezében matricákkal. :) Elmondta, hogy még tavaly regisztráltak a kampányba, kaptak is útlevelet és matricákat, de azóta se kereste senki, mi vagyunk az elsők. Még tavalyi matricái voltak, állítólag a jelenlegi kampánnyal kapcsolatban még senki nem informálta őt. Azért kértünk tőle 1-1 matricát és még kedélyesen elbeszélgettünk vele, kiderült, hogy azt a mohácsi borászt is ismeri, aki nekünk ajánlotta a játékot.
Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy Mohácsra már nem sok időnk maradt, megint úgy jártunk, mint Hortobágyon. Mire célba értünk, indulni kellett vissza. Az ebéd után készítettem pár fotót a Duna-partról.

Mohács, Duna-part

Mohács, Duna-part

Nagyon tetszett, hogy itt a part a gyalogosoké, nem az autóké. Szép sétány volt végig. Megnéztük a sétálóutcát, a Fő teret,

Mohács, Fő tér

átsétáltunk az üres piacon, aztán útnak indultunk. Bár Putyó csak kb. 80 kilométeresre számolta a mai túrát, ekkor már tudtuk, hogy jócskán több lesz. Visszafelé egy másik útvonalat néztünk ki, hogy ne kelljen a végén még megbirkózni a villányi kaptatóval, meg hogy más utat is megismerjünk. Ez még így kb. 5 kilométeres kerülővel járt pluszban.

Hazafelé még Sátorhelyen bekukkantottunk a Mohácsi Emlékparkba, de sajnos nem volt már rá időnk, így belépőt nem váltottunk. Majd legközelebb.

Mohácsi Emlékpark

Mikor már messziről feltűnt a Villányi hegység, többször megálltunk fotókat készíteni. Nagyon szép volt, ahogy ment le a nap.

Villányi-hegység a naplementében

Az még szebb volt, ahogy egyre közelebb kerültek a körvonalai. A túra végére már rendesen kipurcantam, fájt mindenem.
106 kilométert tekertünk ma le, ezzel újabb rekordunkat megdöntve.

20:00 után értünk be Nagyharsányba, a fesztivál területén már nagy volt a tömeg, a kocsmákban már vigadtak az emberek, én meg alig álltam a lábamon, csak egy zuhanyra vágytam, amit elég kényelmetlen körülmények között sikerült csak teljesítenem (a fesztiválról majd egy következő bejegyzésben).
Később találkoztunk Edinával és egy vidám hangulatú Quimby koncerttel zártuk a napot.