Nagyon vártam ezt a napot, hogy viszontláthassam a csodás tihanyi panorámát és csatangolhassak a félszigeten. Először és utoljára 2008-ban jártam itt Putyóval,
balatoni bringatúránk záró napján. Ekkor csak az Apátság környékén jártunk, nem is gondoltam, hogy milyen túralehetőségeket rejt magában a helyszín.
Tegnap este úgy váltunk el Anyuval, hogy reggelre meglátja, mennyire viselte meg a
nagy sétánk a Kishegyre és ettől teszi függővé, ma velünk tart-e. Szerencsére nagy megrázkódtatás nem érte, kicsit érezte a tagjait, de nem maradt a szálláson, csatlakozott hozzánk ma is.
A reggelt egyből egy kiadós sétával indítottuk a Balatonszemesi vonatállomás irányába (mint utólag levontunk a tanulságot, egy félreértés miatt sikerült a távolabbi állomást megcélozni). A vízparton indultunk el, sok szép madarat láttunk, fotózgattunk.
Séta közben egyre gyakrabban tekintgettünk óránkra. Kezdett szűkössé válni a rendelkezésünkre álló idő, így ki kellett lépnünk, az utolsó métereket pedig már futva tettük meg, hogy elcsípjük a vonatot. Ez egy laza, kb. 3 km-es bemelegítés volt.
Néhány megállót zötykölődtünk Szántódig, majd újabb, kb. 1,5-2 km-es séta következett a révhez. Tekintettel a nagy forgalomra, folyamatosan ingáztak a kompok (kettő is) a két part között. A jegyet SZÉP kártyával váltottam meg, majd kifigyeltük, hogy hova fog beérkezni a következő járat és elhelyezkedtünk, hogy majd jó helyünk legyen rajta.
 |
| Jön a komp |
A kompon természetesen folyamatosan kattogtattuk a fényképezőgépet, míg csodáltuk a tájat
 |
| Előttünk a Tihanyi-félsziget |
és ezt partra szállva is folytattuk, így sok szép felvétel született.
 |
| Kerényi Jenő: Tihanyi legenda (Faun) - A tihanyi révnél |
A Club Tihany területén átvágva megkerestük a feljáratot, ahol ráléphetünk a Lóczy tanösvény útjaira. (Túránk térképen és számokban nyomon követhető
itt. A számadatok nem feltétlen felelnek meg a valóságnak, gyalogos üzemmódban valahogy mindig többet mérnek ezek a kütyük, mint amennyit valójában megyek.)
„A Lóczy-gejzír sétaút az első bemutató sétaút az országban, mely elsősorban a félsziget különleges geológiai képződményeire hívja fel a figyelmet, de az útvonal mentén megismerkedhetünk a botanikai, zoológiai és tájképi értékekkel is a Tihanyi Önkormányzat "Tihany" füzete segítségével. Az összességében 18 km hosszú, több kisebb és nagyobb körúttal hálózza be a félszigetet.” (Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park)
Épp, hogy csak kiejtettük a szánkon a gondolatot, mindjárt az út elején találtunk is egy szimpatikus túrabotot Anyunak. Csak kérni kellett és megadatott. :)
Az első állomásunk az Újlaki templomrom volt.
 |
| Újlaki templomrom |
Itt egy cseppet megszusszantunk, tízóraiztunk, készítettünk pár képet és indultunk tovább. Hamarosan már a Gejzír-mezőkön jártunk, különböző méretű és formájú kőzettömbök között.
„A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt keletkezett. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások -hasonlóan a jelenleg Izlandon működőkhöz- időszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kőzetté alakultak. A gejzír működésétől, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függően a gejzirit tömeges, lemezes, gyűrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A gejzírkúp tetejéről a Belső-tó és az ősközség felé esik szép kilátás.” (Forrás: utazzitthon.hu)
 |
| Borzvár |
Az igazi szenzáció az Aranyház gejzírkúp volt, amire fel is kapaszkodtunk egy nagyobb pihenőre.
 |
| Aranyház gejzírkúp |
 |
| Panoráma megörökítése az Aranyház gejzírkúpon |
Innen csodás kilátás tárult elénk a Belső-tó és az ősközség irányába.
 |
| Panoráma Aranyház szikláiról |
A közelében egy kőzetbemutató is megtekinthető.
 |
| Kőzetbemutató |
Az erdős részek egyébként egy cseppet csalódást okoztak nekem. Szerintem nincs megfelelően gondozva, rengeteg az elburjánzott akác és az ecetfa...
A Belső-tó partja igazán hangulatos volt a szürkemarha gúlyával, kerékpárosokkal és sétálgató emberekkel.
 |
| Belső-tó partján |
Egy barátságos büfé is várt itt minket, ahol elhörpöltünk egy finom kávét. Benéztünk a Levendula-házba is, és a büfében elfogyasztottunk egy pohár isteni finom levendula szörpöt. Elég borsos áron adnak egy üveggel, így azt nem vásároltunk, de mindenkinek ajánlom, hogy kóstolja meg!
Innen felsétáltunk a Bencés Apátsághoz,
 |
| Bencés Apátság |
ahol csalódottan tapasztaltam, hogy a visszhanghoz vezető sétaút mentén építési munkálatok folynak, így a csodás panorámát csak egy kis részen volt lehetőség élvezni, ahol nem kis tolakodás volt, hogy mindenki tudjon készíteni egy-két képet. Nekem is sikerült. :)
 |
| Panoráma az Apátság elől |
Erzsike fagyizójában tartottuk a következő nagy szusszanást, itt elfogyasztottunk egy jól megérdemelt 4 gombócos fagylaltkelyhet (ibolya fagyi!!! :) ) és megtanácskoztuk a továbbiakat. Anyu ekkorra már meglehetősen elfáradt, nem szokott az erdei, dimbes-dombos terepviszonyokhoz (jelzem, 10-11 éve még lenyomta a Camino egy nagy részét). Azt javasolta, hogy mi nézzük még meg, amit szeretnénk, ő meg elfoglalja magát, majd visszamegy a hajóállomásra Vili vonattal és találkozunk valahol. Minket már csak a Barátlakások érdekeltek főleg. A térkép alapján úgy okoskodtam, hogy szintkülönbségre már nem kell számítani, és már csak kb. 2 km-t kell sétálni, így megfűztem Anyut, hogy mégis tartson velünk.
Útnak is indultunk, hamarosan már a Kálváriánál jártunk.
 |
| Kálvária, háttérben a Bencés Apátság |
Innen viszont hosszasan ereszkedtünk lefelé egy lépcsősoron, ami azt helyezte kilátásba, hogy mégis lesz még szintkülönbség, vissza is kell majd kapaszkodnunk valahol.
Ezt követően fel is hágtunk Óvár sáncaira, ahonnan egyszerűen pazar volt a kilátás, nem igazán lehetett vele betelni. Van olyan része, ahol egyszerre látni a Belső-tavat, a Külső-tavat és a Balatont. Csodás!
 |
| Panoráma Óvár sáncairól |
Még sokat kellett sétálni, mire elértünk a Barátlakásokhoz, de kár lett volna kihagyni, igazán látványosak és érdekesek.
"Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetõen azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségbõl.
A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette." (Forrás: www.tihany.me)
 |
| Barátlakások |
 |
| Barátlakások |
 |
| Barátlakások |
Innen már nem volt messze a félsziget egyetlen rétegforrása, a Ciprián-forrás sem, ahol megtöltöttük flaskáinkat. Nagyon finom vize volt.
 |
| Ciprián forrás |
Hamarosan ismét aszfalt volt lábunk alatt Anyu legnagyobb örömére, aki boldogan hagyta el túrabotját és épp hogy csak nem borult térdre és csókolt földet. :-D
Innen már elég húzós lett volna visszagyalogolni a révhez, úgyhogy buzgón imádkoztam magamban, hogy szerencsével járjunk a hajóállomáson. Legnagyobb örömömre még nem ment el az utolsó sétahajó, várnunk is kellett rá vagy 3/4 órát. Megváltottam a jegyeket SZÉP kártyával, majd várakozás közben sok szép fotót készítettünk.
 |
| Tihany hajóállomás |
 |
| Tihany hajóállomás |
A hajókázás nagyon jó ötlet és nagy élmény volt, megkoronázta ezt a szép napot.
 |
| Naphíd |
 |
| Viszlát Tihany! |
Legnagyobb szerencsénkre Szántódon is elcsíptünk egy késésben lévő vonatot, így hamar visszaértünk Balatonszemesre. Anyukámat meg kikiáltottam a balatoni napok hősének, amiért előző nap és ma is olyan derekasan helytállt. :)
Mivel nem jártuk be a teljes túraútvonalat, csak egy részét, mindenképpen vissza kell még térnünk pótolni ezt a hiányosságot, hiszen még sok szépség vár ott ránk.
Publikálva: 2013.06.20.
